Mi is ez pontosan?
A nyári napforduló idején jár a Nap a legmagasabban az északi féltekén, ekkor a leghosszabbak a nappalok. Ezt követően közeledik az egyenlítőhöz, és emiatt csökken a nappalok hossza, bár ezt nyáron még kevéssé érzékeljük. Az őszi napéjegyenlőség egy olyan választóvonal, amikortól egyértelműen érezhetően csökken a nappalok hossza, egészen a téli napfordulóig, amikortól ismét növekedni kezd a fény mennyisége, ahogy újra egyre közelebb kerül a nap az egyenlítőhöz.
Ugyan az év során a legtöbben ugyanabban a ritmusban dolgozunk, nagyjából hasonló napirend szerint éljük az életünket – de ez nem volt mindig így.
„Régen, amikor jóval szorosabb kapcsolatban élt az ember a természettel, az idő ciklikusságának fontossága ösztönös tudás volt. A ciklikusság legkönnyebben az évszakok változásában figyelhető meg, ami nagy hatással van ránk – magyarázza dr. Simon Katalin kineziológus, asztrozófus. – Nagyon is érzékeljük azt, hogy a nap mozgásától függően változik a fény mennyisége, bár a mesterséges világításnak köszönhetően ez már koránt sincs akkora befolyással az életünk ritmusára, mint amennyire régen volt. Ez azt eredményezi, hogy eltávolodunk a természet működésétől, ritmusától – hiszen úgy teszünk, mintha nem hatna az életünkre a fény és sötétség arányának változása. Pedig attól, hogy nem veszünk róla tudomást, a hatások nagyon is érvényesülnek.”
Bekuckózni lenne jó
Az egyértelmű, hogy a hosszú téli esték és a sötétebb, rövid nappalok hatással vannak a hangulatunkra. De miért és hogyan? „A fény mennyiségének testi hatásai a fényérzékeny mirigyek működésén keresztül valósulnak meg. Az egyik ilyen a tobozmirigy, amelynek a napi ritmus (a cirkadián ritmus) szabályozásában van szerepe. A másik pedig az agyalapi mirigy, amely a többi hormontermelő mirigyre is hat, és ezen keresztül az aktivitásunkra, hangulatunkra, energiaszintünkre, alvásigényünkre. Nem véletlen tehát, hogy az őszi napéjegyenlőséget követően egyre inkább azt érezhetjük, hogy több pihenésre vágyunk, kevésbé vagyunk aktívak. Ezt azonban nem mindannyian tudjuk magunknak megengedni. Sokunknak a napi munka ritmusa nem teszi lehetővé, hogy könnyedén alkalmazkodjunk a testünk igényeihez. Ám ha azt nem is tudjuk megtenni, hogy kevesebbet dolgozunk vagy tovább alszunk, többet maradunk otthon, azért több mindennel segíthetünk magunknak, hogy megadjuk a testünknek-lelkünknek, amire szüksége van. Hiszen onnantól, hogy a tudatában vagyunk a két ellentétes igénynek, tudunk arra törekedni, hogy egyezséget, egyensúlyt találjunk.”
Az őszi napéjegyenlőséget követő befelé fordulás segíthet, hogy a téli napforduló idejét, a nagyon rövid nappalokat és a hosszan tartó sötétséget könnyebben éljük majd meg.
Aludjunk eleget
„Természetes, ha ebben az időszakban több pihenésre és alvásra van szükségünk – és gyakran nem az a baj, hogy nem lenne rá időnk, hanem hogy ha van, azt másra fordítjuk, például sorozatnézésre, a telefonon böngészésre, a közösségi oldalak nézegetésére. Nem kell ezeket a tevékenységeket száműzni az életünkből, de egy kicsit mindig tegyünk korábbra a lefekvést időpontját – kezdjük akár 15 perccel.”
Vegyük számba az eredményeinket
Az ősz a betakarítás ideje, és érdemes ehhez szimbolikusan is kapcsolódni. „Jó, ha készítünk magunknak egy listát mindazokról az eredményekről, amiket elértünk. Kezdjük egy nagy, átfogó listával az eddigi életünket figyelembe véve, a legkisebbet is soroljuk fel, amit annak érzünk. Az, hogy összeáll egy ilyen lista, nagyon erős magabiztosság-érzést ad. Természetesen mindenki életében akadnak kudarcok is, de most nem azokat nézzük, egyszerűen csak begyűjtjük az eredményeket. Azt is megpróbálhatjuk, hogy a januárban kitűzött céljainkat vizsgáljuk meg: hogy állunk, mit »arathatunk« belőle, mi az, ami sikerült, és mi az, ami nem. Ne hibáztassuk ez utóbbiakért magunkat, egyszerűen vegyük tudomásul, és vizsgáljuk meg, fontos-e az még egyáltalán. Az eredmények összegzése segít, hogy tisztában legyünk a saját erőnkkel.”
Foglalkozzunk önismerettel
„Ez az időszak kiváló arra, hogy elmélyedjünk önmagunk megismerésében, vagyis, hogy nagyobb rálátást szerezzünk arra, milyenek a jellegzetes reakcióink, viselkedési mintáink, mi az, amin esetleg szeretnénk változtatni. Rengeteg jó könyv kapható ebben a témában, de filmeket, sorozatokat, podcasteket is találhatunk. Arra induljunk, amivel szívesen foglalkozunk, ami leginkább érdekel bennünket.”
Figyeljük a természetet
„Jó, ha minél többet tudunk kirándulni, a természetben lenni, mert ez segít, hogy a testünkkel, a reakcióinkkal is belehelyezkedjünk a világ rendjébe. A hétköznapokban pedig érdemes kiválasztani egy növényt a kertben, közeli parkban, utcán, és mindennap nézzük, figyeljük pár percig, hogyan változik, alakul át napról-napra. A növénnyel való akár ilyen rövidke kapcsolódás is sokat segít, hogy jobban kövessük a természet ritmusát, és mi magunk is elkezdjünk befelé fordulni.”
Lassuljunk le
„Egyszerű kis szertartásokkal segíthetjük, hogy változtassunk kicsit a ritmusunkon: egy bögre meleg ital lassan, odafigyelve, ízlelgetve, élvezettel elfogyasztva hozzájárul ahhoz, hogy ne a kívülről diktált pörgésben legyünk állandóan, hanem időről-időre megengedjük magunknak a saját tempónkat. Ehhez fontosak a szünetek: kell, hogy néha legyen arra időnk, akár csak 2 percünk, hogy ne csináljunk semmit. Nagyon pihentető tud lenni, és akár a munkahelyen is elvégezhető, hogy csak a légzésünket figyeljük. Természetesen ki lehet terjeszteni a légzésfigyelést hosszabb meditálásra is, attól függően, mennyi időnk van.”
Segítő álmok
Érdekes dolog lehet ebben az időszakban, ha odafigyelünk az álmainkra. A sötétebb periódusban könnyebb a lelkünk nem tudatos részével kapcsolatot teremteni.
Lefekvés előtt tegyünk elhatározást, hogy ébredés után felidézzük majd, amit álmodtunk. Ébredés után aztán kérdezzük meg magunktól, mit is álmodtunk. Lehet, hogy eleinte csak töredékek jelennek meg, de ahogy figyelünk erre, egyre több dologra emlékezhetünk, és ezen keresztül jöhetnek üzenetek számunkra. Akár kérdéseket is feltehetünk magunknak elalvás előtt, hátha válasz is érkezik rá.
Fotó: adobestock
