Szeretném a segítségüket kérni! Barátnőm (50 éves óvodai dolgozó) mostanában gyakran fáradtan, kimerülten ébred a visszatérő rémálmától. Álmában azt érzi (nem látja!), hogy rossz szellemmel harcol, aki tépi, üti, vágja őt, sőt, a testébe is hatol. Nem látja magát a „szellemet”, csak érzi abból, hogy a láthatatlan gonosz lény ellen harcolnia, védekeznie kell. Azt elfelejtettem tőle kérdezni, hogy párja észleli-e a hitvesi ágyban, hogy kapálódzik stb. Mit jelenthet ez az álom? – írta korábban egy olvasónk.
Ez az ijesztő álom egyértelmű jelzés arra, hogy a lélek akarata ellenkezik az elvárások ellen. Barátnője alaptermészete nagyon megértő, igen érzékeny szociálisan, mindenkin segít. Annyira, hogy feltehetően ezzel néhányan hajlamosak visszaélni. Ez a harc a gonosz lény ellen egy felhívás arra, hogy tudatosítania kell magában, neki is vannak igényei, akarata, vágyai, amit teljesítenie kell, még akkor is, ha nem megszokott tőle, hogy önmagával is foglalkozzon. Az álomban látott támadó lény önmaga része, személyiségének az a fele, amit eddig elnyomott, nem akart tudomást venni róla. Időnként talán átsuhant rajta valamiféle érzés, hogy ilyen fele is van, de ezt azonnal elhallgatatta a társadalom, a szokások vagy a ki tudja honnan érkező, de ránk erőltetett erkölcsi előírás. Emiatt sokunk nem mer változtatni az életén, nem mondja el valódi érzéseit, nézeteit, hiszen „mit szólnának hozzá?”. Pedig érdemes azt is figyelembe venni, hogy mindenkiben van egy „sötét lény”, akit a napvilágnál, a mindennapok alatt nem veszünk észre. A fény miatt nem foglalkozunk vele, pedig időnként igen erősen vetül elénk ez az árnyék, de a világosban nem tűnik ijesztőnek. Legyintünk rá, és csak stressznek vagy feszültségnek hívjuk. Éjjel azonban erőre kap, és ha már kellően megerősödik, üzen nekünk álmainkon keresztül, hogy ő is ott van, és vegyük figyelembe akaratát. Ilyenkor ahelyett, hogy pontosan kikérdeznénk, mit akar, inkább eltakarjuk a szemünket, és nem veszünk róla tudomást, hiszen olyan ijesztőnek tűnik.
Pedig ez nem egy szörny, csak a saját akaratunk, aki időnként így, rémálmok formájában tiltakozik a ránk kényszerített normák és szabályok ellen. Barátnőjének szüksége van egy alapos önvizsgálatra, hogy mi az, ami már ennyire zavaró számára az életében. Valószínűleg egy olyan rendszeres esemény, egy vagy több ember, esetleg egy olyan tevékenység, amiről azt kell gondolnia, mondania, hogy „szereti”, mert ez az elfogadott. Talán már saját magát is meggyőzte arról, hogy szívesen fogadja ezt a dolgot, de tudatalattija már jelzéseket küld, hogy valamitől szabadulnia kell. Harcol, üt, rúg, meg akarja erőszakolni, csak hogy észrevegyék már: ő is ott van.
A lélek és a valódi akarat, a vágy, nem hajlik meg a társadalmi normák, az erkölcsi előírások előtt. Küzdeni fog addig, míg nem teljesítik kívánságát. Az álmodót a saját ösztönei, akarata támadta meg, mert máshogy már nem bírta felívni a figyelmét arra, hogy változtatnia kell. A védekezés és félelemérzet az álomban azt mutatja, hogy még ellenáll ennek, de mivel tudatalattija visszatérő álmokkal küldi a jelzéseit, már kezd felkészülni ennek elfogadására. Az álomtól és főként az életét láthatatlanul is keserítő dologtól
úgy tud a legkönnyebben megszabadulni, ha elsőként bevallja magának, hogy mi az.
Második lépésként pedig kiáll magáért, és változtat rajta. Ha kimondja, hogy például már idegesíti egy személy, terhére van, hogy állandóan segíteni kell másoknak, vagy éppen már sok éve mosolyognia kell arra, akit nem is igazán kedvel (ezek csak példák!), úgy megszűnik a kihasználtság érzése, eleget tesz valódi vágyainak, és nagy tiszteletet fog kivívni magának azzal, hogy kiállt magáért.
