A magyar gasztronómia múltja telis-tele van olyan történetekkel, amelyekre büszkék vagyunk, ám olyanokkal is, amelyeket ma már nagyon furcsának találunk. Ilyen a hódhús esete is, amely a középkori és kora újkori Európában, így nálunk is felbukkant az ünnepi és böjti konyhában.
A legenda nem túlzás: a hódot vízi életmódja miatt több helyen halnak tekintették, ezért a böjti időszakban is az asztalra kerülhetett – különösen a farka, amelyet levesben és sültekben is elkészítettek.
A korabeli források és összefoglaló cikkek egyaránt említik, hogy a hódfarok‑leves és egyéb fogások kifejezetten keresettek voltak, főleg a Húsvét előtti a nagyböjt idején.
Majdnem fölfaltuk az összes hódot
Gondolhatod, hogy a böjti „engedékenység” miatt a hódállomány sorsa tragikus fordulatot vett. A szőrmeért és részben a húsért folytatott vadászat miatt a faj a 19. század közepére eltűnt a Kárpát‑medencéből.
Az eurázsiai hód később visszatért – szervezett visszatelepítési programok és természetes bevándorlás nyomán –, de ez már a modern természetvédelem időszakának története.
A jogalkotás közben világosan rögzítette: az eurázsiai hód védett faj, egyedenkénti természetvédelmi értéke 50 000 forint.
Tényleg tilos ma hódhúst enni?
Röviden: igen. Mivel az eurázsiai hód védett, az elejtése, zavarása, károsítása és elpusztítása tiltott, a faj egyedeinek és „felismerhető részeinek” jogellenes megszerzése – beleértve a hús fogyasztását – jogkövetkezményekkel jár. Ezt a természetvédelmi törvény végrehajtási rendelete (13/2001. KöM) egyértelműen szabályozza.
Fontos jogi finomság, hogy 2022 óta szigorú hatósági feltételek mellett engedélyezhető az állomány gyérítése – például közérdeket sértő vízkárok megelőzése vagy egyes gazdasági tevékenységek védelme érdekében –, meghatározott időszakban és módon.
Ez nem jelenti a „szabad vadászatot”, és nem jelenti azt sem, hogy a hódhús „piacra kerülhet” mint általános élelmiszer. A vad védelméről szóló törvény és a kapcsolódó természetvédelmi szabályok fenntartják az engedélyköteles, dokumentált eljárást, és a védett faj státusza változatlanul érvényes.
Ezeket olvastad már?
A böjt és a „vízi” besorolás: kis csalás a régi konyhákban
A középkori böjti szabályok a melegvérű állatok húsát tiltották, a hal viszont engedélyezett volt. A gyakorlatot sokszor pragmatikus értelmezés kísérte: vízi életmód, hidegvérűség, vagy külső jegyek alapján egyes állatok „hal‑közeli” besorolást kaptak. A hód ilyen „határátlépő” lett Európában és az Újvilágban is – a hódfarok fogyasztása a böjti konyha része volt.
Jugiszláv kísérletek és bukás a 20. században
A volt Jugoszláviában az 1960‑as években felmerült a hódhús újbóli bevezetése, sőt, még hódfarm is létesült az alapanyag‑ellátás reményében. A technológiai próbák ellenére a projekt elbukott – mindez érdekes lábjegyzete annak, hogyan változik az élelmiszer‑kultúra és a természetvédelem kapcsolata.
Konyhai és kulturális emlékezet
Ha a történeti gasztronómiát kutatod, a hód a „böjti konyha kreatív kiskapui” fejezetében jelenik meg. A hódfarok‑leves és társai ma már nem receptek, hanem kulturális lenyomatok. A középkori böjt mindennapi gyakorlata a mai szemmel sokszor meglepő, mégis segít megérteni, hogyan változik az étkezés, a vallási szokások és a jog – együtt.
Forrásunk volt: Vince
Fotó: Fortepan / Vargha Zsuzsa, Adobe Stock
