A gyerekek még rugalmasan esnek-kelnek, az idősebbeknél azonban már komoly veszélye is lehet az elesésnek. 60 felett szó szerint törékenyebbek vagyunk, hiszen a csontjaink veszítenek rugalmasságukból, és sokan küzdenek csontritkulással is – különösen a hölgyek vannak veszélyben.
Időskorban számos oka lehet az eséses baleseteknek. A látás romlása és egyes betegségek, például a Parkinson-kór, az Alzheimer-kór vagy a demencia nehezíti a tájékozódást. A vérnyomás- és vércukorproblémák, az egyensúlyérzék általános romlása miatt megtántorodhatunk. Egyes gyógyszerek mellékhatásai is okozhatnak gondokat az egyensúlyunkban. „Ráadásul ebben az életkorban csökken az izmok tömege és tónusa, vagyis nem működnek megfelelően azok az izmok, amelyeknek meg kellene tartaniuk. Csökken az ízületi mozgásterjedelem is” – mondja Takács Kinga mozgásterapeuta, a Movement Clinic alapítója, aki azt is hozzáteszi, hogy sok esetben maga az eséstől való félelem is bizonytalanabbá teszi a mozgásunkat.
Fejlesszük a gyorsaságot!
„A járás alapvetően instabil mozgás, hiszen amíg az egyik lábunk helyet változtat, a levegőben van, fél lábon állunk. Megbotláskor akkor tudjuk kivédeni az esést, ha elég gyorsak vagyunk – idősebb korban viszont már a reflexünk sem a régi. Épp ezért fontos, hogy a kor előrehaladtával is mozgásban maradjunk, és megtegyünk mindent az izomtömeg megtartásáért, az ízületek rugalmasságának megőrzéséért – figyelmeztet a szakértőnk. – Ehhez az szükséges, hogy a lehetőségekhez képest a gyors mozgások is helyet kapjanak az életünkben. Már az is nagyon jól szolgálhatja a reflexek megőrzését, ha beállunk pingpongozni vagy tollasozni az unokákkal.”
Egyensúlyban maradni
A mozgásterapeuta szerint emellett nagyon fontos az ízületeket, különösen a csípőízületet stabilizáló izmok, valamint a kötőszövet erősítése is, hiszen ezek tartanak meg bennünket, amikor megtántorodunk. Ezeket a leghatékonyabban személyre szabott gyógytornával lehet megerősíteni, ahogy az esés közbeni sérülés-megelőzés technikáját is a szakemberektől sajátíthatjuk el. Jól megtervezett gyógytornaprogrammal az egyensúlyérzékünk is fejleszthető. Erre már csak azért is szükség van, mert ha nincs rendben az egyensúlyunk, önkéntelenül is máshogy terheljük a testünket mozgás közben, mint ahogy az ideális lenne. Így egyes izmok alul-, mások pedig túlműködnek, és egy idő után akkor is fájdalmaink lesznek, ha nem esünk el.
Fontos az is, hogy rendszeresen, változatosan étkezzünk, hogy minél kevésbé kelljen tartanunk a vércukorszintünk hirtelen, megszédülést kiváltó változásaitól. Vérnyomásproblémáinkkal forduljunk orvoshoz, a rendszeresen szedett gyógyszerekkel kapcsolatos orvosi utasításokat pedig tartsuk be, hogy a lehető legnagyobb mértékben kivédjük az esetleges mellékhatásokat.
Jó megvilágítás és kapaszkodók
- A testünkre való odafigyelés mellett a környezetünk biztonságossá alakításával is segíthetünk megelőzni az eséses baleseteket – már csak azért is, mert az esések jó része otthon következik be.
- Legyen a lakás minden része megfelelően megvilágítva, a lépcső tetejére, a háló- és a fürdőszobába tegyünk éjjeli fényeket.
- A lépcsők mellett, a teraszon, a galérián mindenképp legyen korlát, és időnként ellenőrizzük annak stabilitását is.
- A lépcsőfokok szélére helyezzünk el jól látható csíkot, amely feltűnően mutatja, hol ér véget az adott lépcsőfok.
- A csúszós szőnyegeket szedjük fel, vagy lássuk el csúszásgátlóval, és figyeljünk a csúszóssá váló burkolatokra (különösen a konyhában és a fürdőszobában) – ha kell, alakítsuk át bevonattal csúszásmentessé.
- Vegyünk fel olyan zoknit, papucsot, amelyeknek nem csúszik a talpa.
- A zuhanyzóban és a vécében szereljünk fel kapaszkodókat.
Próbálja ki otthon ezt a gyakorlatot!
Takács Kinga szerint már ezzel az egyszerű gyakorlattal is sokat tehetünk az eséses balesetek megelőzéséért. Egyszerre erősíti a csípő körüli izmokat és javítja az egyensúlyérzéket.
Álljunk fél lábon, és a másik lábunkkal nyújtózzunk előre, törekedjünk rá, hogy minél messzebb érintsük meg a padlót. Ugyanezt végezzük hátra, jobbra, balra, majd ki- és befordulással. Ismételjük meg a gyakorlatot a másik lábunkkal is.
Ha mégis megtörténik a baj
Kerüljük a hirtelen felpattanást, előbb mérjük fel a sérüléseket – kivéve persze, ha veszélyes helyen, például úttesten, síneken botlottunk el. Ha nem tudunk felállni, kérjünk segítséget, akár kiabálással is! Törés, ficam gyanújánál hívjunk mentőt! De forduljunk orvoshoz akkor is, ha beütöttük a fejünket, esetleg hirtelen el is vesztettük az eszméletünket egy pillanatra. Ha szédülünk, látászavart, hányingert tapasztalunk, vagy bármelyik végtagunk nem mozdítható, illetve zsibbadást, zsibongást érzünk benne (akkor is, ha az ütés máshol érte a testünket), szintén orvosi segítségre van szükség.
Képek: Adobestock