Mindenki másképp kezeli a csalódást: van, akinek szörnyű, nehezen feldolgozható esemény, míg mások megrázzák magukat, és mennek is tovább. Siobhan Curham díjnyertes író – több mint 40 könyvet publikált – úgy véli, a kudarc azért jó, mert könnyen a javunkra fordítható. „Eddigi életem során abbahagytam az egyetemet, elbocsátottak a munkahelyemről és kiléptem a házasságomból. Most az egyik legboldogabb embernek tartom magam, mert az évek során megtanultam, mit tegyek, ha minden rosszul sül el, és hogyan lépjek tovább – ez pedig elhozta a hőn áhított sikereimet is. Mindenkit arra ösztönzök, hogy merjen álmodni, és ne torpanjon meg, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretné. Mert nem mindig kapjuk meg, amit akarunk, legalábbis nem mindig elsőre” – nyilatkozta Curham, majd megosztotta a hat legfontosabb tanácsát a kudarc kezelésére.
Bátran az érzésekkel!
Nyugodtan lehetünk dühösek, szomorúak vagy csalódottak. Amennyiben megpróbáljuk elfojtani ezeket az érzéseket, máskor még erősebben törhetnek ránk. Írjuk ki magunkból, mi van bennünk, vagy mondjuk el egy barátunknak! Csak akkor leszünk képesek valóban továbblépni, ha ledobjuk magunkról ezt a negatív terhet.
Méghogy értéktelen!
Mi az, ami szigorúan tilos, és legtöbbször ezt csináljuk? Gyakran érezzük úgy, ha hibáztunk, akkor jogosan nevezzük butának, kevésnek, értéktelennek magunkat. Ettől persze csak még rosszabbul leszünk, ezért kell egy pillanatra megállni, és átgondolni, hogyan támogatnánk egy hasonló helyzetben a barátunkat, kedves családtagunkat. Ugyanígy viselkednénk vele? Biztosan nem. Tehát ugyanez a bánásmód jár nekünk is, és ha kell egy pillanatnyi plusz támogatás, együnk meg egy finom süteményt, nézzünk meg egy jó filmet, menjünk el masszázsra. Minél kedvesebbek és elfogadóbbak vagyunk magunkkal, annál hamarabb túl leszünk a bukáson.
Másokkal is megtörténik
Amikor csődöt mondunk, könnyen önsajnálatba eshetünk: miért pont velünk történik mindig ilyesmi? Ez egy olyan hurok, amiből nagyon nehéz szabadulni, és ezt még inkább súlyosbíthatja, ha a közösségi oldalakon bemutatott sikeres, boldog életeket kezdjük nézegetni, amiről jól tudjuk, hogy legtöbbször nem a valóságot tükrözi. Mindenkit érnek csalódások, kudarcok, csak nem feltétlenül teregeti ki a nagy nyilvánosság előtt. J. K. Rowling brit írónőt 12 kiadó utasította el, mielőtt otthont talált a ma már méltán világhírű Harry Potter-sorozat első kötetének. Mi lett volna, ha feladja az első vagy a 11. elutasítás után? Ez is bizonyítja, hogy mindenki vallhat kudarcot, de érdemes összeszedni magunkat, és folytatni az utunkat.
Az álmodozás útja
Az álmok nélküli élet olyan, mintha egy sötét alagúton mennénk át, aminek a végén nincs fény – különösen, ha a dolgok éppen rosszul sültek el. Az egyik legjobb módja annak, hogy újra pozitív útra tereljük magunkat, ha az álmainkra összpontosítunk. Szánjunk egy kis időt arra, hogy elképzeljük a tökéletes napunkat a következők szerint:
- Hol lennénk szívesen?
- Mit csinálnánk?
- Kivel lennénk?
Mindezt írjuk le, ügyelve a részletekre. Élvezzük ki ezt az érzést, ami különösen fontos lehet életünk mélypontján. A tökéletes nap vizualizálása reményt és célt ad a következő időszaknak.
A végső siker állomása
Minden alkalommal, amikor valami új dolgot próbálunk ki, egyaránt lehetőséget adunk a sikerre és a kudarcra is. Amikor beülünk egy vizsgára, választunk egy új sportot, hobbit, vagy elmegyünk egy randevúra, eleve esélyt adunk a negatív végkifejletre. Igen, az életet felfoghatjuk egy aknamezőnek is, de ha soha nem próbálunk meg semmit, nem is jutunk előre, nem érnek új impulzusok, élmények. Tehát, ha mostanában próbálkoztunk valamivel, de nem úgy alakult, ahogy elképzeltük, inkább legyünk büszkék arra, hogy egyáltalán nekifogtunk, és tanuljunk a leckéből. Ez közelebb vihet a végső sikerhez.
Nem kell az álca
Igen, sajnos az eredmények vezérelte társadalmunkban könnyen érezhetjük a kudarcot visszafordíthatatlan eseménynek, és inkább elbújunk, teljesen magunkba gubózunk. Ám van egy ennél sokkal rosszabb forgatókönyv, mégpedig az, ha úgy teszünk, hogy minden a legnagyobb rendben van, de a lelkünk borzasztó harcot vív. A hibáink, kudarcaink elismerése, kimondása felszabadító, és igenis tartozunk magunknak azzal, hogy őszinték vagyunk. Fogadjuk el a tökéletlenségeinket, és merjünk tovább álmodni annak tudatában, hogy valójában nincs olyan, hogy kudarc – csak tanulás, amely sok újrakezdésből áll. Hiszen ez az élet.
Szöveg: Sinkó Edit
Fotó: Adobestock
