Lélek

„Ugye engem jobban szeretsz?” Miért sumákolnak a gyerekek, amikor válófélben vannak a szüleik?

A válás ideje magától értetődően érzékeny időszak a házaspárok számára, és gyakori tünet, hogy ilyenkor az anya és az apa valósággal vetélkednek egymással a közös gyerekük figyelméért, szeretetéért. Csakhogy ezt muszáj mihamarabb befejezni, különben mindenki sérül.

Drága játékok, ruhák, elektronikai kütyük. Költséges nyaralások, programok – akkor is, ha nem engedhetjük meg magunknak. Mindezt azért, hogy elnyomjuk a saját haragunkat, csalódottságunkat, a gyerekünk fájdalmát, és emellett helyzeti előnyhöz juthassunk nála a másik szülőhöz képest. Válás után gyakran túlkompenzálunk, mert attól félünk, ha a volt házastársunk jobb körülményeket teremt számára, mint mi, elveszítjük a gyerek szeretetét. Kozma-Vízkeleti Dániel család- és pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus szerint a versengés stádiumán szinte minden válófélben lévő szülő keresztülmegy.

A szövetségesnek ajándék jár?

A válás a gyász utáni leggyakoribb érzelmi krízis az életben, ne lepődjünk hát meg, ha legalább egy éven át tart bennünk a fájdalom, pláne, ha nem mi döntöttünk így, hanem a másik szülő.

„Ebben az érzékeny periódusban a szülők jellemzően egymásra licitálnak: ki tud többet adni a közös gyereknek? Így szeretnék maguk mellé állítani – vélekedik szakértőnk. – Ugyan ma divat a gyerekközpontú válás, a szülők igyekeznek kiegyensúlyozott módon intézni mindent, de ebben a helyzetben még így is rengeteg az önmagukkal kapcsolatos negatív érzés. Szeretnének támogatást kapni, önmagukat jónak megélni, ami ekkor szinte lehetetlen, és úgy tűnik, ennek legkönnyebb útja, ha a gyermekük ezt tükrözi vissza: anyu, veled a legjobb lenni! Az nagyon rosszulesik, ha a gyerek jön az apjától, és meséli, milyen jól érezte ott magát. Pláne, ha annak már új társa is van, ez szívhasogató. Ekkor igyekszünk a gyerek lojalitását, szeretetét anyagi javakkal való elhalmozással megnyerni, amivel, ha néhány hónapról van szó, nincs gond, de ha ez tartós versengésbe csap át, már régen nem a gyerek a lényeg, hanem az, hogy ki nyer. A gyerek csak a szülők rivalizálásának eszköze. Ráadásul ebben a helyzetben megtanulja a negatív mintát: ha szövetségeseket akarsz szerezni, azt csak ajándékozással teheted meg. Ez károsan hat majd a felnőtt kapcsolataira is.”

Sumákol, hogy ne ­legyünk szomorúak

A nyílt versengés a gyermek kegyeiért azonban még mindig szerencsésebb, mint a rejtett. Kozma-Vízkeleti Dániel a munkája során gyakran találkozik a tudatos, vagy akár öntudatlan érzelmi zsarolással is. „Hazajön a gyerek a másik szülőtől, és áradozni kezd, hogy apuval milyen csodás volt, és ott volt a Brigi néni is, akinek kifestettem a körmét, mire anyu elmorzsol két könnycseppet. Ebből a gyerek arra következtet, hogy anyu ne sírjon, legközelebb azt kell mondania, vacak volt apunál, unatkoztam, az a Brigi néni meg egy hárpia. Aztán később, hogy ne kelljen hazudnia, a gyerek a személyes megéléseit hozzáigazítja a véleményéhez, és tényleg vacakul fogja érezni magát apuval és Brigi nénivel, ez pedig nem javít, hanem ront a helyzeten. A kicsi mindkét szülőnél szomorú lesz. Éppen ezért először a saját negatív érzelmeinken kell dolgoznunk, hogy neki is segíthessünk.”

Amikor a kicsi érdekből manipulál

A modern kultúrában a szeretetnyelv egyik válfaja az ajándékozás és ehhez kapcsolódóan az anyagi javak világa. A mi gyerekeink már ebbe születtek bele, de ha egy családi krízis – válás kapcsán, vagy azt követően – túl sokat kapnak, az negatívan hathat a személyiségfejlődésükre.

„A gyerekek ilyen helyzetben nagyon hamar felismerik, hogy a történteket bizony a saját hasznukra is fordíthatják – mondja Kozma-Vízkeleti Dániel. – Rájönnek, elég csak azt mondani anyunak, hogy apu megígérte karácsonyra a biciklit, anyu már mikulásra megveszi, csak hogy láthassa apu arcán a keserűséget, hogy ezt neki nem sikerült megadnia. Ilyen módon a gyerek a megszerezhető előnyökért manipulálni kezdi a szülőket. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy akár barátok, akár pszichológus segítségével feldolgozzuk a válás okozta heves érzelmeket, és elgyászoljuk a kapcsolatot, majd megtörténhessen az elengedés. Emellett lényeges, hogy a krízist követő hónapokban a gyerekkel kapcsolatban is elengedjük a szemléletet, miszerint neked, kislányom-kisfiam, minden jár vigasztalásul, csak mert elváltak a szüleid. Az élet térjen vissza a rendes, vagy inkább az új kerékvágásba!”

A szokások biztonságot hoznak

De akkor mi a megoldás az újrakezdés krízisekkel teli fázisában, drága ajándékok és extra programok helyett?

„A gyermeknek elsősorban megnyugvásra, biztonságra van szüksége, amit az állandóság újrateremtésével érhetünk el – vélekedik Kozma-Vízkeleti Dániel. – Alakítsuk ki az új közös napirendet, szabályrendszert és szokásokat. Például keressünk egy jó fagyizót a környéken, és oda minden szerdán menjünk el. Szombatonként süssünk együtt palacsintát reggelire. Vasárnaponként kiránduljunk a természetben. Emellett tegyünk önmagunkért is, tartsuk karban a testünket, lelkünket, mert kiegyensúlyozott gyereket csak kiegyensúlyozott szülő tud nevelni.”

Fotó: Adobestock

Balázs Klári címlapfotózás

Gidamentés

Szofi a gólya

Csomagolásmentes üzlet

Iain Lindsay Britt nagykövet üzenete