Lélek

Az ostobától a mindentudóig: kellemetlen főnöktípusok és kezelési módjaik

Szigorú, szívtelen, megértő, dicsér, megaláz. A mi főnökünkre vajon melyik tulajdonság jellemző? Hogyan viselkedjünk a vezetőnkkel?

Én más véleményen vagyok!

„Milyen a jó főnök? Ez attól függ, hogy kinek a szempontjából vizsgáljuk a kérdést” – mondja Makai Gábor klinikai szakpszichológus.

„Egy alkalmazott más céllal, más motivációval nézi a dolgot. Hiszen ki ne szeretne több szabadságot, ki ne menne korábban haza vagy ki az, aki ne mondaná el szívesen az őszinte véleményét? Egy dolgozó számára minden bizonnyal akkor is szívtelen a főnök, ha következetes vagy valamiről másképpen gondolkodik.”

Ki ért hozzá? Én nem…

„Gyakori főnöktípus az inkompetens, akinek nincs elegendő tudása, tapasztalata, ezért szakmaisága gyakran megkérdőjelezhető. Ilyenkor nehéz helyzetben van a dolgozó is, és a vezető is egyaránt. Ezek a főnökök sok esetben tisztába vannak a gyengeségükkel, emiatt óriási belső feszültségtől szenvednek, ami egy idő után erős szorongássá csaphat át. Türelmetlen a dolgozóival, következetlen döntéseket hoz, és hárít minden felelősséget. Kisebbrendűségi érzések uralhatják ezt a típust. Ilyen esetben azt tanácsolom, hogy próbálják belátni a hibájukat, gyengeségüket, ezzel párhuzamosan tudatosan képezzék magukat. Ha félre tudják tenni a szorongásból fakadó önös célokat, akkor a csapatmunka meghozhatja a sikert. A dolgozónak nem érdemes puccsal megdönteni az ilyen típust, hiszen elég valószínű, hogy vesztesen jönne ki ebből a harcból. A beosztott maradjon beosztott: a kölcsönös összefogás mindannyiuk munkáját erősíteni fogja.”

Én vagyok a főnök!

„Egy másik típus a tekintélyelvű vezető. Szinte minden főnöknek van ilyen hajlama, és ez bizonyos esetben hasznos lehet a cég számára, még akkor is, ha a dolgozó nagyon gyakran sértve érzi magát. Legfőbb vonásuk, hogy csak a vezetés érdekli őket, megszállottság jellemzi őket, és soha nem tűrnek ellentmondást. A beosztottnak túl kell tudni tennie magát a személyes sértettség érzésén, a tekintélyelvű főnököt úgy lehet lecsillapítani, ha nem ellentmond a dolgozó, hanem elfogadja, hogy a döntés joga a vezetőség kezében van.”

A látszat csal!

„Egy harmadik típus a passzív-agresszív. Az ilyen főnök látszólag kedves, türelmes, akihez bármikor lehet fordulni. Ám a látszat csal. Ez a vezető kerüli a konfliktust, nem megy bele nyílt vitákba, azonban megtorol minden olyan tettet, amit veszélyesnek ítél meg. Félti a pozícióját, gyakran ennek hátterében az alacsony önértékelés áll, ami arra ösztönzi, hogy sakkban tartsa a dolgozókat, követeljen és tartson fenn egy látszólag pozitív légkört. Nehéz az ilyen típust kezelni, mégis célszerű a főnök egyik helyettesét megkeresni, akiben mindenki bízik, és megkérni, hogy adjon több visszajelzést a vezetőség felől a dolgozók munkájáról. Cél, hogy nyílttá váljon a kommunikáció, ezzel csökkentve a passzív-agresszió lehetőségét.”

A tökéletes

Akadnak olyan vezetők is, akik nemcsak beosztásukban, de szakmai tudásukban is az alkalmazottak felett állnak. Higgadtak, megfontoltak, és a nagyobb döntések meghozatala előtt kikérik alkalmazottaik véleményét is. Ha ilyen főnökünk van, akkor becsüljük meg, és tegyünk meg mindent, hogy a csapathoz tartozhassunk minél tovább.

Férfi vagy nő? Melyik a jobb?

A férfiak racionálisabbak, a nők érzékenyebbek, engedékenyebbek: általában ehhez hasonló általánosságok hangzanak el. Pedig hogy ki hogyan viselkedik az alkalmazottjaival, nem ezen múlik: egyénenként változó, ki hogyan viselkedik kollégáival, hogyan kezeli a munkával kapcsolatos problémákat.

fotó: pexels