Kevés dolog mérgezi úgy a levegőt egy családban, mintha nem jövünk ki jól a párunk édesanyjával. Épp ezért, előre kell gondolkodnunk: fontos megalapoznunk a jó viszonyt már akkor, amikor még csak barátnői státuszban vagyunk a kedvesünk mellett. Akkor, amikor sor kerül arra, hogy a férfi, akit szeretünk, bemutat bennünket az édesanyjának, elkezdődik az anyós-meny meccs. De mit tehetünk annak érdekében, hogy kölcsönösen megszeressük egymást?
Ne fukarkodjunk a dicsérettel!
Pszichiáter szakértőnk, dr. Piczkó Katalin szerint az első és legfontosabb kérdést önmagunknak kell feltennünk: miként tudjuk megszeretni őt? „Ha elsőre nem vált ki belőlünk egyértelmű szimpátiát kedvesünk édesanyja, akkor is érdemes belegondolnunk, hogy ő nevelte fel a férfit, akit szeretünk, nélküle nem vált volna belőle ilyen remek ember. Koncentráljunk azokra a tulajdonságaira, amik tetszenek nekünk, dicsérjük meg a főztjét, a frizuráját, mondjuk el, hogy mi az, amiért tiszteljük. Ő is nőből van, jólesik majd a lelkének, és máris nyitottá válik arra, hogy megismerjen bennünket” – tanácsolja szakértőnk.
Tilos az ultimátum!
Ha mégis konfliktusba kerülünk az anyósjelöltünkkel, semmiképp ne várjuk a párunktól, hogy foglaljon állást vagy tegyen igazságot! „Rendezzük ezeket a problémákat négyszemközt, mert ha arra gyanakszik, hogy panaszkodunk róla a fiának, vagy a gyereke és közé szeretnénk állni, az egy életre megmérgezheti a viszonyt – szögezi le a szakértő. – Ami szigorúan tilos: ultimátumot adni a párunknak, hogy válasszon az édesanyja és köztünk.”
Legjobb, ha a kedvesünk ilyenkor vállalja az okos villámhárító szerepét, ami ugyan hálátlan poszt, de mindkét felbőszült nőszemély lecsillapítására alkalmas megoldás.
Féltékenység, mint örök harc
A fiús anyák különösen féltékenyek tudnak lenni, ha úgy érzik, háttérbe szorulnak. Különösen igaz ez, ha az első komoly párkapcsolatról van szó. Ez a féltékenység gyakran úgy nyilvánul meg, hogy az anya nem száll le a fiatal párról, folyamatosan ellenőrzés alatt tartja őket, és beleszól az életükbe.
Szakértőnk szerint a legjobb, ha türelmesek vagyunk, és kevésbé figyelmes párunk helyett is sokat beszélgetünk vele. „Avassuk be közös életünk részleteibe, persze, csak bizonyos határon belül. Ha kényes kérdéseket tesz fel, akkor se torkoljuk le, inkább kedvesen hárítsunk. Hívjuk fel párunk figyelmét arra, hogy ne legyen mufurc az anyjával, mert az a későbbiekben rajtunk csapódik!” – árulja el a pszchiáter.
A parázs vitákat kerülni kell
Vannak optimális esetek, amikor anya és barátnő egymásra találnak, mert egyetértenek az élet nagy dolgaiban. Ez azonban ritka, és mivel mi vagyunk a fiatalabbak, illő nekünk megalkudni, engedni, elfogadni, persze, csak bizonyos határokon belül.
„Ha valamiben nem egyezünk, legyen az a karrierünkkel, a családterveinkkel vagy akár a párkapcsolatunkkal összefüggésben lévő dolog, türelmesen mondjuk el neki a véleményünket, és mindig érezze, hogy mi is meghallgatjuk őt, fontolóra vesszük a tanácsát. Ha szükségét érezzük, inkább hallgassunk, de az ismerkedős szakaszban vitákba ne menjünk bele!” – javasolja Piczkó Katalin.
TIPP
Szerelmünk születésnapján az édesanyját is köszöntsük fel egy szál virággal, hiszen az ő érdeme, hogy a számunkra fantasztikus társ világra jöhetett. Ettől a gesztustól garantáltan el fog olvadni!
Az elfogadás biztos jele
Sokszor tolakodónak és erőszakosnak tűnhet, ha párunk anyukája arról érdeklődik, mikor várható az összeköltözés, esetleg az esküvő vagy közös baba. „Ezek a témák mélyen csak két emberre tartoznak, így nyugodtan térjünk ki a válaszadás elől – véli dr. Piczkó Katalin. – Ellenben nem jelent rosszat, ha ilyen téren faggatózik, hiszen ez a maximális jele annak, hogy megszeretett és elfogadott bennünket. Hogy igenis örülne, ha a velünk való kapcsolat maradna a fia életében a végleges szerelem.”
Fotó: profimedia
