Csak a férfiak félnek?
„A férfiak egy részében előfordulhat egy alapvető félelem az elköteleződéssel kapcsolatban, ez nemcsak a házasságra, a családalapításra is vonatkozhat. Nagyfokú szabadságérzet él bennük, ugyanakkor arra törekszenek, hogy a szeretteiknek biztonságot nyújthassanak. Emiatt is lehet az, hogy egyre inkább kitolódott az a kor, amikor készen állnak a gyermekvállalásra. Ám ez a nők egy részére ugyanúgy igaz, hiszen egyre jobban elfogadott, ha valaki a 40-es éveiben lesz várandós. Sőt, a hölgyek közül néhányan nem feltétlenül szeretnének édesanyává válni” – árulja el pszichiáter szakértőnk, dr. Piczkó Katalin.
Biztosan akarom?
Ne essünk kétségbe, és ne is dugjuk a homokba a fejünket, ha a párunk azt mondja, hogy nem szeretne gyereket. „Ebben a helyzetben tegyünk fel magunknak néhány kérdést, és kíméletlen őszinteséggel válaszoljunk! – javasolja a szakértő. – Például akkor is szeretnénk kisbabát, ha nem lesz apja, aki mellettünk áll? Ezt a születendő baba szempontjából is nézzük meg: biztosan akarom, hogy a kicsi olyan világba szülessen, ahol nincs apja? Ezen kívül azt is meg kell vizsgálni, hogy mi az oka a családalapítás iránti vágyunknak: miért olyan fontos, hogy legyen gyerekem? Csupán a társadalmi elvárásoknak akarok megfelelni, vagy valóban szeretném átélni az anyaság csodáját? Nehéz kérdések ezek, de valóban csak az őszinteség segíthet abban, hogy megoldjuk ezt a szituációt.”
Érdemes beszélgetni
„Ha a másik fél az, aki nem szeretne szülő lenni, akkor próbáljuk meg átbeszélni a témát vele is. Óvatosan faggassuk arról, hogy mi az oka ennek a döntésnek, kérjük meg, mesélje el az érzéseit a gyerekekkel kapcsolatban – javasolja Piczkó Katalin. – Lehet, hogy az ellenérzései nem tudatosak, és éppen ezért nem tudja majd megfogalmazni őket, de az is előfordulhat, hogy olyan gondolatok merülnek fel, amelyek segíthetnek átlendülni
a nehézségeken. Ha a kedvesünk nem zárkózik el teljesen, akkor mi se adjuk fel a reményt, hogy egyszer talán megváltozik a véleménye. Hiszen ki tudja, talán csak néhány évvel később érik csak meg arra, hogy gyereket vállaljon!”
Ne legyen kényszer!
Ha válaszút elé kerülünk a párunkkal, mindenképp higgadtan próbáljuk kezelni a helyzetet.
„Ilyenkor nem segít sem a sírás, sem az, ha jelenetet rendezünk. Ugyanis így csak a kapcsolatot romboljuk. A legfontosabb, hogy az ember csak akkor vállaljon gyereket, ha mindkét szülőben megvan a kellő elszántság és vágy erre. Hiszen, ha úgy vállaljuk a kicsit, hogy belekényszerítettük a másik felet az apaságba, az sokszor visszaüt. Már a babavárás legelső pillanataiban sem mindegy, hogy milyen gondolatokat közvetítünk a gyerkőc felé. Számít az érzelmi állapotunk, az, hogy várjuk-e, vagy pedig ellenséges légkör veszi körül” – mondja a pszichiáter.
Ha a másiknak már van gyereke
A mai társadalmi helyzetben egyre gyakoribb, hogy a férfinak az előző házasságából már született gyermeke, ezért nem szeretne még egyet.
„Jellemző általában hogy az új párja fiatalabb is, így még fokozottabb a közös kisbaba iránti vágya. Ha jó a kapcsolat, akkor ezt a kérdést hosszú ideig lehet tolerálni, és könnyen előfordulhat, hogy a férfi végül meggondolja magát. Hiszen az ő célja is az, hogy boldoggá tegye a szerelmét, és hosszú távon együtt maradjanak.”
Megéri együtt maradni?
Már a kapcsolat elején vannak arra utaló jelek, hogy a párunk hogyan áll a családalapításhoz. Ha az élet minden más területén egyezünk, hajlamosak vagyunk rá, hogy ne foglalkozzunk azzal, ha ez az egy nem stimmel. Sajnos az idő nem mindig jelent gyógyírt, nem biztos, hogy az, aki nem szeretne gyereket, néhány évvel később meggondolja magát.
„Ha a párunk teljesen elzárkózik a családalapítástól, de mi mindenáron ragaszkodunk hozzá, akkor fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy biztosan közösen vezet-e az utunk? Ha nem ugyanazt a jövőt képzeljük el, lehet, hogy nem a megfelelő emberrel vagyunk, és jobb, ha szétválnak útjaink.”
Fotó: pexels