A kérdés: az önértékelés
Sokan azt vallják, hogy a hűség nem más, mint egy döntés. Vagyis, ha valaki elszánja magát arra, hogy semmi esetre sem csalja meg a párját, akkor kitart az elhatározása mellett, és nem törődik a kísértésekkel. Ám a helyzet korántsem ilyen egyszerű!
„A hűség leginkább egyfajta belső érettség függvénye, ennek pedig része az önbecsülésünk is. Emiatt leginkább azok a férfiak vagy éppen nők hajlamosak megcsalni a másikat, akiknek instabil az önértékelésük. Ugyanis azzal tudnak maguknak bizonyítani, ha folyamatosan új meg új kapcsolatba kezdenek. Az új kapcsolatokban természetesen sokkal könnyebb pozitívabb tükörképet kapni, mint egy hosszú távú kapcsolatban megküzdeni érte. Sok férfi egy kapcsolat elején éli meg igazán hódítónak, férfiasnak magát. Ha a párunk egy kiegyensúlyozott személyiség, akinek stabil az önbecsülése, tisztában van a saját értékeivel, akkor elképzelhető, hogy kevesebb az esélyünk van arra, hogy félrelépjen” – avat be szakértőnk, dr. Piczkó Katalin pszichiáter.
Hiányérzetből félrelépés
„A belső érettség mellett a másik fontos kérdés, hogy az illető éppen milyen párkapcsolatban van. Ugyanis akkor is félreléphet valaki, ha az adott viszony nem elégíti ki teljesen. Viszonylag ritka az a kapcsolat, amelyben egy férfi egy személyben megtalálja a többféle vágyott nőt, az anyát, a szeretőt és a társat egyaránt. Gyakran előfordul, hogy ezek a szerepek őbenne magában is hasítva vannak, és miközben a házasságban az egyik szerepet kielégítő nő mellett teszi le a voksot, a másik szerepre külső partnert választ. Érezheti például, hogy hiányzik a kapcsolatból a mélység, nincs meg az a bizonyos plusz akár szellemileg, akár érzelmileg. Ilyenkor kezd el keresni-kutatni egy másik partner után, szinte vadássza a kalandokat, és ha adódik valami jobb, csábítóbb, akkor nehezen áll ellen a kísértésnek. A probléma nem feltétlenül a másik féllel van, leginkább saját magában nem találja meg azokat a dolgokat, amelyekre szüksége lenne a teljes boldogsághoz” – árulja el a szakértő.
Kutyából nem lesz szalonna?
Mit tehetünk akkor, ha a párunk elmeséli, hogy eddig egyetlen korábbi partneréhez sem volt hűséges?
„Nagy csapda lehet életünkben, ha úgy megyünk bele egy kapcsolatba, hogy majd én megváltoztatom, vagy majd mellettem megváltozik – figyelmeztet a pszichiáter. – Nem lehetetlen, de sok évbe is beletelhet, amíg valaki átesik egy olyanfajta belső érésen, személyiségfejlődésen, hogy a csapongásból hűségessé válik. Egy pszichológiai kutatás szerint körülbelül negyvenéves korunkra érik be igazán a személyiségünk, legtöbben akkor válunk igazán stabillá. Egy olyan típusú férfinál vagy nőnél, akinél korábban szélsőséges kiegyensúlyozatlanság vagy negatív önértékelés volt, előfordulhat, hogy akkor sem.”
Tehát, ha a választottunk gyakran lépett félre, akkor nem szabad görcsösen hinnünk abban, hogy képesek leszünk megváltoztatni.
Mi van, ha mi vagyunk hűtlenek?
Azért nem jelent felmentést az, ha valaki azt mondja: „Hűtlen típus vagyok, így kell elfogadnod!”, hiszen vannak módszerek arra, hogy változtassunk. A belső önismeretünkön kell a legtöbbet dolgozni. Fel kell tennünk azt a kérdést, hogy miért is érezzük magunkat bizonytalannak. Ezen kívül sokat segíthet, ha egy kicsit a múltba tekintünk.
„Ha mi vagyunk azok, akik esetleg szeretnének félrekacsintgatni, akkor gondoljunk arra, hogy mit éltünk át akkor, amikor hasonló helyzetbe keveredtünk. Milyen bűntudattal kellett szembenézni, milyen vitákat kellett átélni. A saját szenvedéseink, megcsalásaink élményei eljuttathatnak arra a szintre, hogy érettebbé váljunk!” – mondja Piczkó Katalin.
Fotó: profimedia
