Egy újabb fóbia?
Manapság egyre több fóbiával szembesülünk, az egyik a házasságfóbia. Az ebben szenvedők félnek attól, hogy a házasság elromlik, vagy egy nem kívánt kapcsolatban ragadnak, illetve, hogy drasztikusan megváltozik házasságkötés után a kapcsolatuk és az életük. A házasságtól való félelem bizonyos szintig normális, ám, ha túlzó méreteket ölt, akár fizikai tünetei is lehetnek, mint a légszomj, szabálytalan szívverés, izzadás.
Sok esetben a gondot érzelmi problémák és traumák okozzák, előidézheti egy rosszul sikerült házasság is. A betegséget kizárólag egy másik ember tudja orvosolni, aki különleges, és megtalálja az utat a házasságfóbiás szívéhez” – mondta Piczkó Katalin pszichológus.
Csalódtam
„Másik háttértényező lehet az, ami a klausztrofóbia (bezártságtól való félelem) speciális formája, amely azokra jellemző, akik tartanak a teljes elkötelezettségtől. Félnek, hogy bezáródnak egy kapcsolatba, s ezzel elvesztik ön-állóságukat. Úgy érzik, hogy a függetlenségük forog kockán, ha teljesen kiadják magukat, ha minden titkukat megtudják. Mintha attól rettegnének, hogy unalmassá válnak, hogy kiolvasott könyvként hajítják félre őket. Ezt a legtöbb esetben korábbi sérelmek, csalódások, okozzák. De vannak olyanok is, akik mintha megijednének az intimitástól vagy attól, hogy túl közel
kerüljenek valakihez.”
Ez a sorsom?
„A fent említett problémáktól az illető gyakran maga is szenved. Sokszor felismeri az ismétlődést a kapcsolataiban. Pszichoterápiával, mélyebbre ásva komoly javulás érhető el.”
Jellemző!
„A jelenség előfordul nőknél is, de inkább a férfiakra jellemző. Alapvető biológiai, pszichológiai különbség van férfi és nő között, a nők ösztönösen az állandóságot keresik, hogy megtalálják gyermekeik felneveléséhez a biztos támaszt. A férfiakra pedig jellemzőbb, hogy tartós kapcsolatokban is törekszenek bizonyos fokú függetlenségre. Gyakran nem állják a szavukat, könnyelműen ígérgetnek, aztán meggondolják magukat. Ilyen emberrel nem is szerencsés házasságot kötni, mert még ha hajlandó is rá, általában nem gondolja komolyan.”
Elragadóak!
„A házasságfóbiásoknak általában érdekes, tartalmas kapcsolataik vannak, melyekbe hatalmas lelkesedéssel vetik bele magukat. Megnyerőek, kedveskednek, hódítanak. Aztán ahogy elérik a céljukat, teljesen rabul ejtik a kiválasztott szívét, akkor megtorpannak. A ragaszkodás, a kötődés, a meghittség kialakulásának küszöbén meghátrálnak. A felelősség megrémíti őket.
Megpróbálnak lazítani a kapcsolaton, elfoglaltakká válnak. Viszont, ha ilyenkor megérzik a másik távolodását, újult erővel küzdenek ismét a közelség megteremtéséért. John Gray – a Mars és Vénusz könyvek írója – szerint engedni kell, hogy ez a típusú férfi érezhesse a függetlenséget, és »az eltávolodni, szabadulni látszó férfi azután szívesen és hevesen visszacsapódik, mint a megfeszített gumikarika«.”
Biztosra akar menni!
„Sokan annyira komolyan veszik a házasság intézményét, hogy abszolút biztosra akarnak menni. Ők azok, akik azért nem házasodnak meg sokáig, mert nem szeretnének sosem elválni. Ők biztonságot, harmóniát, kerek családot szeretnének adni a gyerekeiknek, és amíg nem érzik, hogy erre képesek lennének, addig menekülnek a házasság elől. Pontosan tudatában vannak a döntésük súlyával, éppen ezért nehezen is hozzák meg azt.”
Ne erőltessük!
„Nem szerencsés erőltetni a házasságot. Ha azt látjuk, hogy a párunk nem szeretné, fogadjuk el, hogy számára még nem jött el a megfelelő idő az elköteleződésre. Azonban ha az idő múlásával semmi sem változik, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy vajon a megfelelő emberre várunk-e. Különösen akkor, ha családot is szeretnénk, hiszen könnyen kifuthatunk az időből.”
Mit tegyünk?
„Üljünk le ketten, és beszéljük át, hogy ki miért szeretné az esküvőt, miért nem, ki milyen változásokra számít. Próbáljuk meg közelíteni az elképzeléseinket egymáséhoz. Ne felejtsük el, hogy nincsenek kőbe vésett szabályok, nyugodtan felejtsük el a társadalmi elvárásokat, ez rólunk szól!”
Fotó: pexels
