Könnyen lehet, hogy csak azon szakad el a cérna a gyereknél, hogy megkérjük, tegye le a telefonját, de kisebbeknél az is előidézheti a kiabálást és a sírást, ha nem szeretnénk neki megvenni valamit. Nem ritka, hogy sírással, ordibálással, csapkodással, csúnya szavakkal fejezik ki a szülők, nagyszülők felé, ha nem tetszik nekik valami. Felnőttként nehéz ilyen helyzetekben higgadtnak maradni, és úgy érvényesíteni az akaratunkat, hogy az ne csak olaj legyen a tűzre. Pedig anyának és apának meg kell tanulnia kezelni ezeket a változatos érzelmeket, mert a gyerekek helyes dühkezelésének kialakítása nagyon fontos a lelki fejlődésük szempontjából.
Mi válthatja ki?
„Az egyre növekvő iskolai követelmények és szülői elvárások súlyosbítják a gyerekek dühkezelési problémáit” – mondja dr. Shachee Dalvi gyermekpszichológus, aki blogot is vezet a különböző gyermekkori pszichés problémákról és azok kezelésről. Az elismert szakember azt írja, hogy a szülők részéről az egyik legalapvetőbb feladat, hogy rájöjjenek, mi a kitörések kiváltó oka. Tapasztalata szerint leggyakrabban akkor kezd el őrjöngeni a gyerek, ha azt érzi, sarokba szorították, rajtakapták egy hazugságon, vagy nem tudja elismerni, hogy a szülőnek van igaza és ő tévedett, és a beismerés helyett a dühöt használja védekezési mechanizmusként. Emellett megjegyzi, hogy az is sírással, csapkodással járhat, ha olyan dolgokra kérik a gyermeket, amit ő nagyon nem szeretne.
Az agyi fejlődés is lehet a ludas
„Az agyunknak két fele van: jobb és bal. A jobb agyfélteke kötődik az érzelmekhez, a bal a logikához. Amennyiben a jobb rész gyorsabban fejlődik, mint a bal, akkor a gyerekek érzelmei felülkerekednek a logikus reagálási képességükön – mondja a szakember. – Idő és tapasztalat kell ahhoz, hogy a logikus rész teljesen kifejlődjön, addig a gyermek nem mindig van felkészülve arra, hogy megfelelően reagáljon egy helyzetre.”
Dalvi szerint a gyerekek hajlamosak azért is dühösnek lenni, mert korlátozott szókincsük miatt nem tudják kifejezni érzéseiket, és az indulat válik az érzelmeik kifejezésének eszközévé. Éppen ezért a beszédfejlődésben megkésett gyerkőcöknél nagyobb valószínűséggel alakulnak ki dühproblémák.
Mikor válik problémává?
A szakértő szerint a heti nyolc-kilenc dühkitörés elfogadható, de ha más tünetek is kísérik, akkor mihamarabb segítéséget kell kérnünk. A pszichológus szerint az ADHD-s gyerekek esetében a düh olyan tünetekkel jár együtt, mint az alvászavar, az étvágyváltozás és a koncentrációs problémák.
Hogyan kontrolláljuk a felindultságot?
Dalvi hangsúlyozza annak fontosságát, hogy elismerjük a kitörést, és tudatjuk a gyerekkel, hogy emberi dolog negatív érzelmeket érezni. Ő egy háromlépcsős stratégiát ajánl:
1. Először is nekünk, szülőknek kell eldöntenünk, hogy mi legyen a következménye a gyermek viselkedésének, és szeretetteljes módon el kell magyaráznunk neki.
2. Ezután a szeretet és a szigorúság keverékével közelítsünk a lurkó felé. A szigorúságnak a hangnemre és a testbeszédre kell korlátozódnia. A gyermek bántalmazása minden esetben tilos!
3. Legyünk következetesek, és ha azt mondtuk, nem kapcsolhatja be a tévét, ne engedjük meg neki! Türelemmel várjuk meg – ha kell, addig ne beszéljünk vele –, amíg be nem látja a hibáját, és meg nem ígéri, hogy nem ismétli meg a viselkedést. Az is fontos, hogy hagyjunk időt az önvizsgálatra, majd erősítsük meg abban, hogy ugyanúgy szeretjük.
Azt is döntsük el, hogy milyen szavakkal vagy mondatokkal fegyelmezzük a gyermeket – például „nyugodj meg, maradj csendben, kérlek”. Ugyanazon mondatok ismételt használata segít abban, hogy zavartalanul fogadja az üzenetet. „A szülőknek is egy oldalon kell állniuk. Ha az egyik szülő szigorú, a másiknak nem szabad gyengédnek lennie, és támogatniuk kell egymást” – teszi hozzá a szakember.
A rajzolás és a séta is segíthet
Dr. Shachee Dalvi arra is figyelmeztet, hogy szülőként nem szabad dühvel reagálnunk a gyerek kitöréseire.
„A szülő inkább határolódjon el, ha indulatos, mérges, és akkor közelítse meg a gyermeket, amikor lecsillapodott – így egészséges megküzdési stratégiákat tanít a gyermeknek. Ha haraggal válaszol, akkor azt normalizálja” – mondja. Azt is javasolja, hogy a gyermeket olyan tevékenységekkel nyugtassuk meg, mint a rajzolás, firkálás – kisebb gyerekek esetében –, vagy sétáljunk egy nagyot. Nagyobb gyerekeknek javasolhatjuk a naplóírást is. Mivel ezek a dühkitörések sokszor azért törnek felszínre, mert úgy érzik, nem hallgatjuk meg őket, legyen kijelölt közös idő, amikor csak rájuk koncentrálunk, figyelemelterelés nélkül. Akár társasjátékozhatunk, babázhatunk, legózhatunk, de az is lehet, hogy meghallgatjuk a gyermek érzéseit az iskolával, a barátokkal kapcsolatban.
Tilos kritizálni és fenyegetni!
Nekünk, szülőknek is dolgoznunk kell az érzelmeink szabályozásán, hogy proaktív módon tudjunk közeledni a gyermekhez. Az aktív meghallgatás és a kommunikáció az egészséges szülő-gyermek kapcsolat kialakításának alappillérei. Tartózkodnunk kell a gyermek kritizálásától vagy fenyegetésétől, és el kell érnünk nála, hogy biztonságban érezze magát, és együttműködjön velünk. Akár úgy is, hogy megöleljük, megpusziljuk a dühe hevében, vagy elmondjuk neki, hogy mennyire szeretjük, és megvárjuk, amíg lehiggad.
A terápia megfontolása
Soha nem szabad megbélyegeznünk a gyermekünket, vagy azt éreztetnünk vele, hogy ő a probléma. Ha szükséges, kérjük ki pszichológus, pszichiáter véleményét. A gyermekek haragjának kezelésére szolgáló terápiás beavatkozások közé tartozik a kisebb gyerekek esetében a viselkedésterápia, amelyen a szülőket arra irányítják, hogy a saját hozzáállásuk megváltoztatása miként okozhat javulást a gyermekük dühkezelésében is. Tehát ránk is várnak feladatok, de csak így hozhatunk létre egy nyugodt családi környezetet, ahol mindenki kiegyensúlyozott és boldog.
Mi minden állhat a hátterében?
• Genetika
• Pszichés állapotok, mint például az ADHD és a szorongás
• Diszfunkcionális családi dinamika
• Szülői erőszak a gyermekkel vagy másokkal szemben
• Zaklatás és a kortárscsoporthoz való alkalmazkodási problémák
• Rossz alvási rend és erőszakos videójátékok
fotó: Getty images
