Egyre jellemzőbb, hogy a fiatal felnőttek sokáig a szülői házban maradnak, és csak a harmincas éveikben tudnak saját otthonba költözni, vagy lakást bérelni az egyre magasabb rezsidíjaknak, illetve albérletáraknak is köszönhetően. De a válások, szakítások számát figyelembe véve sem meglepő, hogy a szülői házat egyszer már elhagyóknak is sok esetben haza kell költözniük egy időre. Akár kényelmi okokból, akár kényszerhelyzet miatt maradnak a gyerekek egy fedél alatt a szülőkkel, az együttélés rengeteg konfliktust szülhet. A többgenerációs lét kicsit sem könnyű, és a családi dinamikát is teljesen felboríthatja.
A szakértők szerint a súrlódások enyhítésének kulcsa az őszinte kommunikáció és az egyértelmű határok felállítása.
Hozzájárulás a kiadásokhoz
Itt az idő átbeszélni, hogyan osszuk szét a kiadásokat, hiszen ugyanúgy elvárható a felnőtt gyerektől, hogy ő is fizessen valamit.
Bayu Prihandito life coach szerint még akkor is fontos mérföldkő ez a közös életünkben, ha a fiunk vagy a lányunk azért maradt otthon, mert pénzt szeretne spórolni a lakbéren. Muszáj megtalálni a módját, hogy hozzájáruljon a háztartási kiadásokhoz és könnyítsen a pénzügyi terheinken. Ez az jelentheti, hogy állapítsunk meg egy meghatározott havi hozzájárulást az élelmiszerekre, a közüzemi számlákra vagy más kiadásokra. Azt is érdemes leszögezni, hogy ez a pénzösszeg változhat, ha kevesebbet vagy többet keres majd, sőt azt is számba kell venni, mi történik, ha esetleg munkanélkülivé válik.
A házimunkák felosztása
Függetlenül attól, hogy milyenek a felnőtt gyermek pénzügyi forrásai, nem csak anyagilag járulhat hozzá a közös élethez. A házimunkával és a tisztasággal kapcsolatos szabályok is ugyanolyan fontosak. Az minimum, hogy maga után mindent elpakol, kitakarít, de az az ideális, ha az előre megbeszélt napokon a család után is rendet tesz. Ha nem szeret takarítani, akkor megfőzheti az ebédet, kivasalhat, elmehet bevásárolni, vagy a kertben dolgozhat. Ez elősegíti a kölcsönös tiszteletet, és biztosítja, hogy ne érezzük azt, hogy kiszolgáló személyzet vagyunk a saját házunkban.
Mi újság a vendégekkel?
A generációs különbségekre való tekintettel fontos, hogy felállítsuk a látogatók fogadásával kapcsolatos határokat is. A cél az, hogy elismerjük a gyermek felnőttkorát és autonómiáját, ugyanakkor olyan elvárásaink is lehetnek, hogy ne kelljen bujkálnunk a saját otthonunkban, vagy éjjel másokat kerülgetni a konyhában.
Fontos, hogy olyan szabály szülessen, amit mindenki ugyanúgy el tud fogadni, hogy kinek-kinek meglegyen a háborítatlan magánélete. Amennyiben nem szeretnénk, hogy buli legyen a házban, akkor azt mondjuk ki kerek perec, ahogyan azt is le kell szögezni, hogy csak hétvégén lehetnek nálunk hajnalig a barátok.
Saját elvárások felállítása
A felnőtt gyerekek számára felállított szabályok mellett az is hasznos lehet, ha megkérjük őket, hogy magukkal szemben is legyenek elvárásaik. Azzal, hogy meghatározzák saját személyes fejlődési céljaikat – amelyeket a családi házban való tartózkodásuk alatt teljesíteniük kell – segíthet abban, hogy mindenki lássa a jövőjét, és azt, hogy ez a helyzet átmeneti, nem örökre szól.
„Ösztönözzük a gyereket a rövid távú célok kitűzésére, legyen szó akár álláskeresésről, lakásmegtakarításról vagy továbbtanulásról. Ez biztosítja, hogy a hazaköltözés csupán egy ugródeszka, nem pedig hosszú távú megoldás” – mondja a coach.
Őszinte beszélgetések
A boldog együttélés kulcsa a kölcsönös tiszteleten alapuló beszélgetések a családban, melyek az együttműködésen és a másik meghallgatásán alapszanak, legyen akármilyen feszült is a helyzet.
„Állítsunk fel egy olyan szabályt, hogy lehessen rendszeresen, őszintén beszélgetni az aggodalmakról, az időbeosztásról és a megosztott felelősségekről – javasolja dr. Benson G. Munyan pszichológus. – Ez azért lényeges, mert így az esetleges problémákat még időben tudjuk kezelni, és senkiben nem halmozódnak fel indulatok. Később már sokkal nehezebb békében rendezni a konfliktusokat.”
Meddig maradhat otthon?
A felnőtt gyerekek általában addig maradhatnak a családi házban, ameddig szükségük van rá, vagy ameddig szeretnének. Ha azonban nekünk erről más elképzelésünk van, akkor az a legjobb, ha előre meghatározzuk a tartózkodás hosszát. Az időkeretről szóló megállapodás arra ösztönzi a gyereket, hogy minél hamarabb a saját lábára álljon, és önállóan is boldogulni tudjon az életben.
Fotó: gettyimages
