Azt, hogy igyekszünk eltitkolni, amit érzünk, a legtöbben még gyerekkorunkból hozzuk magunkkal. Kis korunkban ugyanis, amikor természetes módon feszegettük a határainkat, és időnként például toporzékolva akartunk valamit elérni, a szüleink, nagyszüleink – ha már más érvük nem volt – elővették a jól ismert: „ne csináld, mert mindenki téged néz” dorgálást. És ezzel rögzül bennünk, hogy az érzelmeket el kell rejteni, még akkor is, ha ez emészt bennünket belülről.
Kinek mi számít örömnek
De mitől is függ, hogy valaminek a jó vagy a rossz oldalát látjuk meg az életben? Képzeljük el az alábbi helyzetet: állást keresünk, mert megszűnt a munkahelyünk, vagy csak mert nem érezzük jól magunkat a jelenlegiben. Megtaláljuk álmaink pozícióját, ám elutasító választ kapunk a jelentkezésünkre. Van, aki ilyenkor letargiába esik, hogy neki semmi sem sikerül, más viszont azzal vigasztalja magát, hogy akkor biztos nem neki való hely lett volna. A habitusunk dönti el, hogy mi melyik csoportba tartozunk.
„Mindenki másként reagál a stresszre. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy negatív hatás ért minket, vagy épp pozitív dologról van szó (mert a pozitív stressz is létező fogalom) – kezdi Habis Melinda pszichológus. Igazából a saját lelkiállapotunk dönti el, hogy egy adott eseményt pozitívnak vagy negatívnak érzékelünk-e. Mondok egy példát: volt egy páciensem, akinek megkérték a kezét. Bár ez külső szemlélőként nézve pozitív hír, őt mégis megviselte ez a fejlemény, és stresszként gondolt a lánykérésére. A feladatunk ilyenkor, hogy kiderítsük, vajon miért volt rá ez negatív hatással. A lelki jóllétünkhöz nagyon fontosnak tartom, hogy mindig tudjuk, mi a rossz érzésünk valódi oka” – folytatja a szakértő.
Kisebb az esély a cukorbetegségre is
Fontos, hogy a negatív érzéseket is megéljük, elfogadjuk, mert akkor tudjuk majd az előnyünkre fordítani őket. Már csak azért is, mert a lelki egyensúlyunkat akkor találjuk meg, ha szabad utat adunk az érzéseinknek. A kaliforniai Berkeley egyetem kutatóinak tanulmánya szerint azok, akik a negatív érzelmeik miatt szégyenkeznek, gyakrabban mutatnak szorongásos tüneteket.
Ezzel szemben azok, akik elfogadják a rosszkedvüket, és természetesnek veszik, jobb pszichikai állapotban maradnak.
Hasonló eredményre jutottak a berlini Max-Planck Intézet munkatársai is. A kutatásban arra kérték a résztvevőket, hogy értékeljék a negatív érzelmeket, például a haragot és az idegességet. Azok, akik a jót is meglátták bennük, és az élet velejárójának tartották, testileg és lelkileg is egészségesebbnek tűntek. Sőt, kisebb az esélyük a cukorbetegségre, illetve a szív- és érrendszeri betegségekre.
„Aki meglátja a rosszban a jót, az eleve érettebb személyiség, illetve a negatív érzések elfogadásában, feldolgozásában előrébb tart azoknál, akik belesüppednek a rosszkedvbe. A testi és lelki egészséghez ugyanis elengedhetetlen, hogy elfogadjuk az érzelmeinket. Nem szabad, hogy külső kényszer – például mások elvárásai befolyásolják, milyen érzést élünk meg, legfeljebb ennek intenzitását mérsékelhetjük az adott helyzetnek megfelelően.
Ehhez persze nagyfokú önismeretre és önbizalomra van szükségünk. Ha pedig ez megvan, akkor az élet minden területén – munkahelyen, magánéletben – sikeresebbek lehetünk”
– magyarázza a szakember.
Jobban tudunk figyelni, összpontosítani
Joseph Forgas, a magyar származású ausztrál szociálpszichológus is készített egy tanulmányt a rosszkedv pozitív hatásairól. A kutató elismeri, hogy a mindenhol a boldogságot kereső kultúránkban a rosszkedvet elítélik, miközben szerinte az ideiglenes, enyhe negatív érzéseknek előnyük is lehet.
Forgas vizsgálata szerint a rosszkedvű emberek jobban oda tudnak figyelni a részletekre, pontosabban idéznek fel eseményeket. „Amikor boldogok vagyunk, hajlamosak vagyunk csak a jóra koncentrálni. Gondoljunk csak egy nagy szerelemre, amikor rózsaszín ködben látjuk a világot! Nem vesszük észre a másik hibáit, rossz tulajdonságait. Rosszkedvűen jobban tudunk összpontosítani – magyarázza a pszichológus. – Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy mindenki más körülmények között működik a legjobban. Van, aki nyomás alatt teljesít, más viszont épp ellenkezőleg, lefagy a nehéz helyzetben.”
A szociálpszichológus szerint a jó- és a rosszkedvhez más-más gondolkodás társulhat. Evolúciós okokból másként viselkedünk problémamentes és nehéz helyzetben. Eszerint veszélyes szituációban rosszkedvűek leszünk, de közben muszáj koncentrálnunk, jobban figyelnünk, hogy megoldjuk a gondot. Biztonságos, nyugodt környezetben azonban nem kell állandó készenlétben lennünk, bátran lankadhat a figyelmünk.
Ez még nem depresszió!
Habis Melinda szerint lényeges, hogy meg tudjuk nevezni a rosszkedv okát, mert akkor tudjuk kontrollálni.
„Legyenek személyre szabott stratégiáink arra, hogyan vészeljük át a stresszes helyzeteket, mit tegyünk, ha nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogyan szeretnénk. Nap mint nap szánjunk időt azokra a tevékenységekre, amik jó érzéssel, hálával töltenek el! Amit még fontosnak tartok, hogy nem szabad összekeverni a pillanatnyi rosszkedvet és a depressziót. Ez utóbbi nagyon komoly betegség. A diagnózishoz és a kezeléshez is orvosi, pszichiátriai segítséget kell kérni.”
fotó: Adobestock, Getty images
