Egy kapcsolat vége, karrierváltás vagy egy fontos döntés – mind olyan helyzet, amikor szembe kell néznünk a változásokkal, lezárásokkal és újrakezdésekkel. Míg egyesek bátran lépnek tovább, mások hosszú ideig ragaszkodnak a megszokotthoz – még akkor is, ha az már nem teszi őket boldoggá. Hogyan zárhatjuk le a múltat és készülhetünk fel a jövőre? Sárkány Anita szociál- és szervezetpszichológust, szexuálpszichológiai szakpszichológust kérdeztük.
Az a bizonyos vágyott stabilitás
Az ismerős helyzetek – még akkor is, ha nem tesznek minket boldoggá – biztonságot nyújtanak. „Egy kapcsolat megszakítása, egy munkahely elhagyása vagy egy nagy döntés meghozatala érthető módon szorongást válthat ki. Sigmund Freud szerint az elengedés egyfajta gyászfolyamat: veszteségként éljük meg azt, amit magunk mögött kell hagynunk. Az evolúciós pszichológia rámutat, hogy az ismerős környezethez való kötődés eredetileg a túlélést szolgálta, és ez az érzés ma is mélyen bennünk él” – mondja Sárkány Anita.
De vajon a ragaszkodás mindig helyénvaló? Valójában, ha nem lépünk tovább egy rosszul működő kapcsolatból vagy negatív munkahelyről, azzal hosszú távon a saját boldogságunkat akadályozzuk. Az életünk egy-egy szakaszának lezárása nem azt jelenti, hogy kudarcot vallottunk – épp ellenkezőleg. Ez lehetőséget ad arra, hogy helyet teremtsünk valami újnak, valami jobbnak.
Tanulságos hibáink
A változásokkal járó félelmek leggyakrabban abból fakadnak, hogy el akarjuk kerülni a bukásokat. Gyerekkorunktól kezdve azt tanuljuk, hogy a sikert ünnepelni kell, a kudarc viszont kerülendő és szégyellnivaló. A modern társadalom még inkább elmélyíti ezt az elképzelést: a tökéletesség hajszolása miatt sokan úgy érzik, egyetlen hiba is az értékük megkérdőjelezésével jár.
„Ez különösen igaz a perfekcionistákra. Számukra minden kudarc egyenértékű az önbecsülésük elvesztésével, ezért inkább bele sem kezdenek olyan dolgokba, amelyek kockázatosak lehetnek. Ez a gondolkodásmód azonban komolyan gátolja a fejlődést, hiszen a hibákból tanulhatunk a legtöbbet” – magyarázza a Sárkány Anita.
Carol Dweck pszichológus kutatásai szerint azok, akik úgynevezett fejlődési, növekedési szemléletmóddal rendelkeznek, másként viszonyulnak a kudarchoz. Számukra a hibázás nem végállomás, hanem egy tanulási folyamat része. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy a képességeiket folyamatosan fejlesszék, és minden tapasztalatból előnyt kovácsoljanak. Az ilyen hozzáállás segíti a személyes fejlődést és a stressz kezelését.
Ne idealizáljuk a múltat!
Ahhoz, hogy új fejezetet nyithassunk az életünkben, először le kell zárnunk a régit. Ez az érzelmi és intellektuális lezárás nem azt jelenti, hogy el kell felejtenünk mindent, ami történt. Épp ellenkezőleg: a múlt tapasztalatai értékes erőforrást jelenthetnek a jövőnk alakításában.
„Az elengedés első lépése, hogy őszintén értékeljük, mi működött jól korábban, és mi az, ami már nem szolgálta a boldogságunkat. Az emberi elme hajlamos idealizálni a múltat, különösen akkor, ha a jelenlegi helyzet bizonytalan. Ezért érdemes a tényekre támaszkodni, és nem kizárólag az érzelmeinkre hagyatkozni, amik torzíthatnak a képen” – magyarázza szakértőnk.
Tervezés vagy spontaneitás?
A változásokra való felkészülés során fontos, hogy egyszerre tervezzünk előre lépéseket, de maradjunk rugalmasak. Egy részletes terv vagy lista biztonságot nyújthat, ugyanakkor az élet sokszor hoz váratlan fordulatokat, amelyekre nem lehet előre felkészülni, érdemes tehát spontán is reagálni. A sikeres alkalmazkodás titka az egyensúly megtalálása. Legyenek reális céljaink, de merjünk kilépni a komfortzónánkból is. Annak felismerése, hogy mi az, amire valóban szükségünk van, segíthet abban, hogy a változást ne kényszernek éljük meg, hanem tudatos döntés eredménye legyen.
Mantrák, ha új élet előtt állunk
Tudatosítsuk magunkban, akár naponta is kimondhatjuk hangosan a következő gondolatokat.
• Az élet folyamatosan változik, és minden lezárás új lehetőségeket hordoz magában.
• A múlt tapasztalatai, a kudarcaim tanulságai és az érzéseim mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy alakítsam a jövőmet.
• A fejlődéshez bátorság kell. Van bátorságom ahhoz, hogy elengedjem azt, ami már nem szolgál engem, és szembenézzek az új kihívásokkal.
• Az élet nem a tökéletes tervről szól, hanem arról, hogy tanuljak, fejlődjek és alkalmazkodjak.
Sztárok, akik mertek lépni, és meg is lett az eredménye
- Liptai Claudia: A sikeres műsorvezető és színésznő túl a negyvenen döntött úgy, hogy valóra váltja régóta dédelgetett álmát, és kitanul egy új szakmát, a cukrászatot. Ennek köszönhetően ismerte meg későbbi férjét, Pataki Ádámot, és így lett teljes a családi élete közös kisfiukkal.
- Hullan Zsuzsa: A Barátok köztben is évekig játszó színésznő a pandémia alatt kezdett el többet foglalkozni hobbijával, a fotózással. Képezte magát, gyakorolt, és több versenyen is elindult. Három éve a Magyar Sajtófotó Pályázaton ért el első helyezést, a múlt hónapban pedig a Magyarország 365 Fotópályázat legjobb női fotósa lett.
- Oroszlán Szonja: A népszerű színésznő néhány éve egyszer csak besokallt attól, hogy itthon mindenki felismeri, és kíváncsiak rá. Nem érezte motiváltnak magát a munkájában, így hát elindult világot látni. Kiköltözött Amerikába, és állatorvosi asszisztensnek tanult. Azóta sokkal jobban érzi magát a bőrében.
Fotó: gettyimages
