„A hun–magyar legendák szerint az aranyasszonyok saját hivatással rendelkező, bölcs asszonyok voltak a magyarság életében. Akik amellett, hogy összefogták a családjukat, segítették, irányították a közösségüket, és törekedtek arra, hogy a világ jobb hely lehessen. Az aranyasszonyság ősi legendája – amellyel Paál Zoltán írásaiban ismerkedhetünk meg – a női tudás, a női vezetők története. És bár mostanra az ilyen érett asszonyok háttérbe húzódtak, ez a tudás, ez az minőség azonban ott van bennünk. A későbbi generációkban, a sejtjeinkben, és elő tudjuk hívni” – állítja Simon Katalin.
Egykor a tapasztalat volt a fontos
Az ősi hagyomány szerint a férfi és a női minőség egyenlően fontosnak számított. És nem csak a hun–magyar időszakban volt így. Gondoljunk például István király karizmatikus édesanyjára, Saroltára, vagy Szilágyi Erzsébetre és Zrínyi Ilonára.
„Ugyan a leendő aranyasszonyokat gyakran már kislány koruktól külön iskolában képezték, de igazán akkor teljesedett be felelősségteljes szerepük, amikor az élet »beavatta őket«. Vagyis férjük, gyerekük, családjuk, hivatásuk lett – teszi hozzá Katalin. – Ma viszont – szemben az előző korokkal – épp a bölcs, érett, idősebb, nagyobb rálátással és empátiával, tudással bíró asszonyok nem kapnak elismerést a világban.
Hiszen mindenki fiatal akar lenni, annak akar látszani. A kor, a tapasztalat és az ezzel járó vezetői képesség nem feltétlenül érték.”
Bárkiből lehet támogató vezető
Annak ellenére, hogy az előbb említett legendás aranyasszonyok rengeteg emberre hatással tudtak lenni a pozíciójuknál fogva, mi, mai nők is hathatunk szűkebb körökre. Legyen az a családunk, a munkahelyünk vagy más közösségek.
„Az aranyasszonyok fő célja a saját közösség vezetése, és azon belül a boldogság megteremtése. Ennek a képessége pedig ott rejlik minden nőben – magyarázza Simon Katalin. – Az rajtunk múlik, mennyire tudunk örömöt, szeretetet sugározni másoknak. Mint ahogy az is, hogy képesek vagyunk-e segítő, támogató módon viszonyulni a környezetünkhöz. Ez az energia mindenkiben ott van, és mindenki tud ebből juttatni másoknak is.”
- Mindez szépen hangzik elméletben, de hogyan bontakoztathatjuk ki ezeket a képességeket a hétköznapokban? Íme a szakértő tanácsai:
- Már az sokat számít, ha elhisszük, hogy képesek vagyunk rá.
- Időről időre emlékeztessük magunkat: a mi életünknek is van olyan szépsége, amit hozzátehetünk a világhoz, és a világnak szüksége van erre.
- Ugyan vannak dolgok az életben, amikre nincs ráhatásunk, de attól még nem szükséges, hogy ezek eluralkodjanak rajtunk. A nehezebb napokon meríthetünk erőt abból, hogy felidézzük: „belső fényünkkel”, azzal, amit másoknak adni tudunk, jobbá tehetjük a magunk és a környezetünk életét.
- Ha elfogadjuk, hogy minden, amit csinálunk, igenis számít, akkor egész másképp tudunk mások felé fordulni.
Hogyan csalogatható elő a boldogító energia?
Íme néhány hétköznapi gyakorlat, amivel előhívhatjuk magunkból ezt a közösségformáló energiát, a „belső fényünket”.
Gyújthatunk rendszeresen mécsest azzal a gondolattal, hogy ez a mi belső fényünknek a látható megjelenítése, amivel kapcsolódni szeretnénk, és mélyedjünk el pár percet a lángjában.
Ha süt a nap, álljunk meg, és engedjük, hogy egy kicsit az arcunkat érje a fénye, és engedjük be a szívünkbe.
Végezzünk bármilyen kreatív, alkotó tevékenységet jókedvvel.
Álmodozzunk kicsit: merüljünk el abban, milyen életre vágynánk, ha nem állítanánk magunk elé korlátokat.
Főzzünk, süssünk és készítsük az ételt a szeretteinknek szeretettel, odaadással, a belső fényt felidézve.
Ez nem szolgálat, hanem kedvesség, harmónia
Simon Katalin fontosnak tartja leszögezni, hogy az aranyasszony-szerep – aminek velejárója a kedvesség, odaadás, határozottság, mások életének jobbá tétele – felvállalása nem egy áldozati szerep! „Nem azt jelenti, hogy innentől még többet »szolgálunk«, kiszolgálunk másokat. Ellenkezőleg: egy vezetői szerep, amivel példát mutatunk, hogyan is lehet a dolgokat jól csinálni.
Nem behódolás vagy alárendelődés, hanem olyan hozzáállás, melynek köszönhetően több lesz körülöttünk a kedvesség, a nyugalom, a melegség, és ezáltal a világ is egészen más, harmonikusabb hely lehet.”
Fotó: getty images
