Természetes, hogy nem minden munkanapot várunk egyformán lelkesen, még akkor sem, ha alapvetően szeretjük a feladatainkat és jó csapatban dolgozunk. De ha huzamosabb ideje tart, hogy alig vonszoljuk be magunkat a munkahelyünkre, és bárhol szívesebben lennénk, mint ott, akkor azok olyan figyelmeztetések, amiket észre kell vennünk.
Hányszor kell így éreznünk magunkat ahhoz, hogy beadjuk a felmondásunkat? Konkrét számot természetesen botorság lenne mondani, hiszen mindenkinek máshol van a tűréshatára. De a mérlegelésnél hagyatkozhatunk konkrétumokra. Ezt a témát is körbejárja a német pszichológus, Rolf Schmiel – Toxic Jobs, azaz Mérgező munkák, munkahelyek című tavaly megjelent sikerkönyve, melyben többek között öt figyelmeztető jelet sorakoztat fel, amik segítenek dönteni
1. Állandóan panaszkodunk
Amikor valakit gyakran megaláznak, a főnökének soha nem megfelelő vagy nem elég az, amit csinál, akkor egyértelmű, hogy mérgező környezetbe csöppent, és ideje elgondolkodni a váltáson. Mint ahogy akkor is túlzottan megviseli a dolgozót a munkahelyi légkör, ha amikor csak beszélget a barátaival, mást sem csinál, mint panaszkodik nekik a munkahelyéről, szidja a főnökét, a kollégáit.
De még mielőtt beadnánk a felmondásunkat, önkritikusan vizsgáljuk meg, vajon mi is hozzájárulunk-e a toxikus környezethez? Pletykálkodunk, kibeszéljük a kollégákat? Minden kritikát (még a jogosat is) személyes sértésnek veszünk? Ha valamelyikre igen a válasz, akkor próbáljunk meg változtatni a hozzáállásunkon. Amennyiben azonban nincs hatásunk a légkörre, akkor nekünk kell elhatározásra jutnunk, mert csak mi léphetünk ki a negatív közegből..
2. Folyton új elfoglaltság után nézünk
Az kifejezetten jó, ha van olyan hobbink, szabadidős tevékenységünk, amellyel le tudjuk vezetni a munkahelyi feszültségeket. Ám ha állandóan újabb és újabb elfoglaltság után nézünk, és hajszoljuk a kalandokat, akkor az azt is jelezheti, hogy menekülünk valami elől. Rolf Schmiel pszichológus szerint azok, akik elégedetlenek a munkájukkal, gyakran alakítják úgy a magánéletüket, hogy ne legyen idejük, lehetőségük sem a munkahelyi problémákon gondolkodni.
- Ilyenkor érdemes két listát készítenünk: az egyikre írjuk fel azokat a dolgokat, amelyek fontosak, amiket szeretnénk elérni az életben.
- A másikra pedig azt, hogy mi mindent teszünk meg a célunk eléréséért. Ha a munka és a karrier felkerül az első listára, ám a másikon nem szerepel, akkor nem vagyunk jó helyen. De hasonló a helyzet akkor is, ha a főnökünk lép át egy határt, és nem tudunk kikapcsolódni, mert állandóan telefonál, feladatokkal lát el minket – korán reggel, este, akár hétvégén is.
3. Nincs lehetőség előrelépésre
Akkor ideális számunkra egy munkahely, ha a csapat értékes tagjának érezzük magunkat. Ha tudjuk, hogy fontos és jó, amit csinálunk. Lényeges továbbá, hogy a főnökünk tisztában legyen a képességeinkkel, és ennek megfelelő feladatot kapjunk. Amikor azt érezzük, hogy csak olyan dolgot bíznak ránk, amit a kamasz gyerekünk is meg tudna csinálni, és tudjuk, hogy jóval többre vagyunk képesek, akkor szenvedni fogunk. Ehhez persze ismerni kell magunkat, a képességeinket, az erősségeinket és a gyengeségeinket.
Az igazán jó állás az, ahol a tudásunknak megfelelő munkát végezhetünk, és lehetőséget kapunk a fejlődésre, képzésre, előrelépésre. Ideig-óráig ellavírozhatunk egy, nem a szintünknek megfelelő munkakörben, de hosszú távon a kedvünket szegheti, és fásultsághoz, kiégéshez vezet.
4. Láthatatlan ismerős
Hiába vagyunk tisztában az értékeinkkel, ha erről soha nem kapunk visszajelzést, előbb-utóbb elbizonytalanodhatunk. Szükségünk van arra, hogy elismerjenek minket, és ne csak a közvetlen kollégánk, főnökünk, hanem a felsőbb vezetők is tudják, kik vagyunk, és mire vagyunk képesek.
Ha azonban a közvetlen felettesünk nem engedi, hogy részt vegyünk az értekezleteken, megbeszéléseken, minden ötletünket úgy adja elő, mintha az ő fejéből pattant volna ki, a cég nagy része számára láthatatlanok leszünk – vagy legalábbis a munkánk. Ilyen körülmények között csorbulhat az önbizalmunk, nem várhatunk elismerést, és nem tudjuk önmagunkat felépíteni.
5. Eltűnt boldogság
Kiegyensúlyozott a párkapcsolatunk, rendben van a családi életünk, nincsenek komoly anyagi gondjaink, mégis boldogtalannak érezzük magunkat? Irtózunk a hétfő reggelektől, legszívesebben ki sem szállnánk az ágyból, és már a hét első napján a szombatot várjuk?
Mindannyian azt szeretnénk, ha a hétvégék hosszabbak lennének, és rövidebbek a dolgos hétköznapok. Ám ha fejfájás esetén izgatottan mérünk lázat, hátha elkapott minket az influenza, és nem kell dolgozni menni, akkor azt komolyan kell venni. Amikor ugyanis ennyire nem érezzük jól magunkat a munkahelyen, az rossz hatással lehet a lelki és testi egészségünkre egyaránt, és előbb-utóbb valóban belebetegszünk.
Fotó: Adobestock, profimedia
