Egy hosszú vagy valamiért meghatározó (mondjuk, mert közös gyerek született) kapcsolatot gyakran nem könnyű magunk mögött hagyni. Elhagyott félként különösen nem! Természetes, ha szeretnénk, hogy a volt partner lássa: van élet nélküle is, nem is akármilyen. De meddig normális, hogy ez éltet bennünket, és hogyan lehet ebből továbblépni, ha már tényleg terhessé válik a kötődésnek ez a „maradéka”? Darida Ágnes coach segítségével jártunk utána.
„Szakítás után egy ideig jó motiváció lehet, ha »meg akarjuk mutatni« az exnek, hogy nélküle is remekül boldogulunk, és jól érezzük magunkat, sőt! Eredményezheti azt, hogy egy kicsit többet törődünk magunkkal, jobb formába kerülünk, ami pozitív. Ám ha azt vesszük észre, hogy évek múlva is azért sportolunk, azért öltözünk csinosan, járunk el szórakozni, hogy az exnek »jól megmutassuk«, mit veszített, és nem magunkért csináljuk, nem alakul ki egy másik, belső motiváció, az bizony nem előremutató – figyelmeztet szakértőnk. –
Válás vagy szakítás után egy gyászfolyamaton megyünk keresztül, aminek természetes része például a düh érzése. Ez önmagában nem probléma, sőt energiát adhat a változtatáshoz. Az viszont már rossz, ha valaki ebbe beleragad, nem tud ezeken az érzéseken túllépni, és ez az ex iránt érzett harag marad továbbra is a hajtóerő.”
Nem vagyok elég jó?
Könnyű ilyenkor azt tanácsolni: „Ugyan, lépj már tovább!”, de nem mindig egyszerű ezt megvalósítani. Még komplikáltabbá teszi a helyzetet, ha közös gyerekek vannak, akik erős összekötő kapcsot jelentenek, még akkor is, ha ez akár már csak a közös ügyek intézésére korlátozódik.
„A válást, szakítást követő fizikai eltávolodás nem feltétlenül jár együtt az érzelmi elszakadással – magyarázza szakértőnk. – Időről időre érdemes feltenni magunknak a kérdést: »Miért csinálom?«, »Ki miatt viselkedem így?«, »Kinek és mit akarok bizonyítani?« És ha a válaszokban nagy szerep jut az exnek, akkor bizony még nem vagyunk érzelmileg szabadok.
Ha ez az elszakadási folyamat nagyon elhúzódik, és fájdalmas, akkor valószínűleg valamilyen régi fájdalom, trauma, be nem gyógyult lelki seb lehet mögötte, ami ilyenkor a felszínre tör, és megnehezíti az érzelmi továbblépést.
Ha a szakítás után még évek múlva is frissen él az összes régi sérelem, érdemes mélyebbre ásni, és szakember segítségével kideríteni, milyen feldolgozatlan érzelmek állhatnak a háttérben. Mindenkiben vannak bizonytalanságok önmagával kapcsolatban, és egy szerelmi csalódás, fájdalmas szakítás felerősíti a »Nem vagyok elég jó, elég szép, elég szerethető«-típusú érzéseket, amelyek esetleg régebbről gyökereznek. Ha képesek vagyunk »megdolgozni« ezeket a fájdalmakat, akkor egyre kevésbé fognak majd újra és újra aktiválódni, egyre kevésbé határozzák majd meg, hogyan érzünk és cselekszünk hasonló vagy hasonlónak megélt szituációkban.”
Segítségek a továbblépéshez
Szakértőnk szerint az alábbi dolgok támogatják, hogy magunk mögött hagyjuk az exnek való bizonyítás kényszerét, és engedjük végre behegedni, begyógyulni a szakítás tépte sebeket.
- Akarjunk változtatni! Az már egy komoly lépés a gyógyulás felé, ha felismerjük a problémát, ha beismerjük magunknak, hogy ebben a témában van egy elakadásunk, és tudatosan változtatni akarunk.
- A könyvektől a filmeken át a szakemberig: Manapság már rengetegféle önismereti, önsegítő könyv, film, kurzus érhető el a párkapcsolat, szakítás témakörében, amik sokat segíthetnek. De vannak dolgok, amiket nehéz egyedül felismerni, feldolgozni, és ilyen esetekben nagyon jól jöhet egy szakember, például pszichológus vagy párkapcsolati coach irányítása. Vele együttműködve a folyamat rövidebb és hatékonyabb lehet.
- Írjuk ki magunkból a gondolatokat! Az írás egy egyszerű és nagyon hatásos „terápia”: csak üljünk le, és írjuk ki magunkból, ami foglalkoztat, ami bánt. Írhatunk levelet az exnek (nem kell elküldeni), saját magunknak, de jöhetnek csak úgy egymást követően a gondolatok. A szakítást, veszteséget követő nehéz érzelmek teljesen „jogosak”, és nem elnyomni kell őket. Sokkal hasznosabb, ha úgy engedünk utat nekik, hogy az ne legyen destruktív, például kiírjuk magunkból.
- Sírni és kiabálni igenis szabad: Ugyanez lehet a helyzet a sírással: szabad és kell is, főleg az elején. Nem jó, ha, mondjuk, a gyerekek miatt sosem engedjük meg magunknak, hogy sírjunk – emiatt gyakoribb lehet, hogy a sírás rossz helyen, rossz időben tör ránk. Ha adunk teret a sírásnak, a nehéz érzéseknek, az segít a gyógyulásban. Amennyiben jólesik, elmehetünk, mondjuk, az erdőbe, hogy kikiabáljuk a bánatunkat. Vagy beolvashatunk az exnek úgy, hogy csak elképzeljük, hogy ott van. Mondjuk, egy székhez beszélve. Ezek a módszerek utat engednek a sértettségnek, a frusztrációnak, és ezáltal segítenek az elengedésben anélkül, hogy tovább mérgesítenék a helyzetet.
Sértettségből a gyerek is bekerülhet a játszmába
Nemcsak mi szenvedünk a szakításkor, a gyerekek számára is rendkívül nehéz egy ilyen helyzet. Fontos, hogy legyünk annyira rendben, hogy az ő szempontjaikat is figyelembe tudjuk venni. „Az ő szintjükön mindig el kell magyarázni nekik, hogy mi történt. Őszintén, de nem részletekbe menően – figyelmeztet dr. Darida Ágnes. –
Az a szerencsés, ha a két szülő ezt együtt tudja megvalósítani, de a valóságban ez gyakran nem így működik. Fontos, hogy ne hangoljuk őket a másik ellen, ne manipuláljuk őt a gyerekeken keresztül. Egy érzelmileg terhelt helyzetben ezt nagyon nehéz kivitelezni – ezért is lehet hasznos szakembert felkeresni. Sokszor észre sem vesszük, hogy a gyerekeket is bevonjuk a felnőttek közötti játszmákba, pedig nem is ezt szeretnénk, mert a bennünk munkáló sértettség, fájdalom elhomályosíthatja a tisztánlátásunkat.
Épp ezért fontos, hogy legyenek letisztázva a keretek, legyenek mindenki számára világosan rögzítve a szabályok: minél egyértelműbbek, annál kevesebb a konfliktus lehetősége.
Az állandó kapcsolattartás természetesen megnehezíti az érzelmi elszakadást, de érdemes tudatosítani, hogy ez egyébként sem magától fog megtörténni, ehhez dolgozni kell – elsősorban saját magunkon.”
Harag helyett
- Épp elég nehéz egy szakítást feldolgozni, ne nehezítsük a saját helyzetünket.
- Ne hazudjuk magunknak, hogy jól vagyunk, az őszinteség előrébb visz.
- Ne öntsük rá a másikra a haragunkat, az tovább mérgesíti a szituációt.
- Igyekezzünk nem indulatból reagálni, amikor kommunikálunk.
- Ne használjuk eszközként a gyerekeket, és ne zúdítsuk rájuk sem az ex miatti frusztrációt.
- Ne nézegessük az exet a közösségi oldalakon. Nem kell letiltani, de az ellenőrizgetés felesleges feszültséget gerjeszt.
fotó: Adobestock
