Vártunk már!
Nagyon sokat számít, hogy a párunk családja milyen elvárásokat támaszt irányunkba. Ha a szülők nagyon örülnek, hogy gyermekük végre talált valakit, akivel komolyak a szándékai, esetleg a családalapítás is szóba kerülhet, akkor nincs probléma. Szívélyesen, kedvesen fogadnak minket, csak arra kell vigyáznunk, hogy ne csináljunk túl nagy butaságot a jelenlétükben, főként a megismerkedéskor, ugyanis az első benyomás mindent eldönthet. Elsőre nagyon gyorsan meghozzák az emberek az ítéletüket, amin később már igen nehéz változtatni.
Ő az enyém!
Akkor van baj, ha a szülők, főleg az egyedülálló anyák, egy szem gyermekük esett szerelembe. Főleg az anyákra jellemző, hogy nagyon nehezen engedik el a fiukat. Hajlamosak ilyenkor birtokolni gyermeküket, és rettenetesen nehezen viselik, hogy ha egy új asszony el akarja rabolni tőlük. Bárki is legyen az új nő, mindenképpen az ellenséget fogja benne látni, haragudni fog rá, és biztos, hogy talál benne hibát bőven. Senki nem elég jó, és ez azért van, mert nem a lánnyal, hanem az fiú anyjával van a baj. Ugyanez megeshet lányos anyukákkal is, bár az jóval ritkább.
Puhatolózzunk!
Az első családi találkozó előtt mindenképpen faggassuk ki párunkat! Tudjunk meg mindent a családjáról! Milyen témákról szeretnek beszélgetni, mi az, amit semmiképpen ne hozzunk szóba, mi a hobbijuk, kedvenc filmek, zenészek, műsorok, minden ilyen jellegű információ óriási segítség lehet számunkra. Az is fontos, hogy tudjuk mennyire lazák vagy éppen konzervatívak. Elég ciki, ha azonnal letegezünk mindenkit, miközben ők a magázódás hívei.
Tippek az első találkozókhoz:
- Vigyünk olyan ajándékot, ami a figyelmességünkről árulkodik. Ne arra törekedjünk, hogy minél drágább meglepetéssel állítsunk oda, hanem inkább személyre szóló, kedves ötlettel készüljünk.
- Dicsérjük a család otthonát, a mama főztjét!
- Kérjünk tőlük tanácsot, akár a párkapcsolatunkkal, akár egy étel elkészítéséhez, mert ezzel elismerésünket, tiszteletünket fejezzük ki.
- Ajánljuk fel segítségünket a mosogatásban, vagy bármiben, de ne legyünk erőszakosak, nehogy azt érezze bárki, hogy át akarjuk venni a helyüket a családban.
- Beszéljünk, viselkedjünk udvariasan, tisztelettel!
- Ne menjünk bele kicsinyes vitákba, jászmákba, maradjunk távol a csipkelődésektől, szurkálódásoktól, vagy az olyan poénoktól, amelyek félreérthetőek, esetleg otrombák.
- A testvérekkel is legyünk figyelmesek, mert ha egy családtag nem kedvel meg minket, akkor az is elronthat mindent. Ha kölcsönös a szimpátia, hasonló a gondolkodásunk, értékrendünk, akkor szervezzünk közös programokat, akár csajos napokat, kirándulásokat, menjünk együtt szórakozni.
Ne legyen közvetítés!
Beszéljük meg párunkkal, hogy semmiképpen ne közvetítsen a szülei és köztünk, tehát soha ne mondja el, hogy mi nem teszik bennünk a szüleinek, és nekik se árulja el, hogy esetleg nekünk mi a problémánk velük. Ez a leggyakoribb hiba, ami miatt rengeteg konfliktus alakul ki köztünk, és a családdal lévő viszony is végérvényesen elmérgesedhet.
Apósokkal óvatosan!
Ha nőként a család férfi tagjaival találkozunk, akár párunk fiú testvérével, akár az édesapjával, akkor nagyon figyeljünk arra, hogy ne legyünk kihívóak, a kedvességünket ne vigyük túlzásba, nehogy véletlenül is félreérthető legyen a viselkedésünk. Egy ilyen dolognak még csak a legkisebb jele is örökre tönkreteszi a kapcsolatot a családdal is és a társunkkal is. Ha pedig éppen valamelyik férfi családtag közeledik hozzánk, akkor tartsuk a három lépés távolságot, kerüljük, hogy az illetővel kettesbe maradjunk, és igyekezzünk éreztetni vele, hogy nincs esélye, fontos számunkra a szerelmünk.
Ami nem megy, azt ne erőltessük!
Ha már mindent megpróbáltunk, hogy megszerettessük magunkat, de hiábavaló volt, akkor a nagy találkozókat szűkítsük le, amennyire csak lehet, és inkább csak a párunk látogassa rendszeresen a családját. Nem érdemes erőltetni, mert az senkinek nem lesz jó, ezt értessük meg kedvesünkkel is.
El tudjuk fogadni?
Ha párunknak van gyermeke is, akkor nehezebb helyzetben vagyunk. Fontos az elfogadás, ám ez sajnos nem mindig sikerül egykönnyen. Ha csak hétvégenként érkezik látogatóba a gyermek, akkor próbáljunk közös programokat szervezni, tegyünk meg mindent, hogy a lehető legjobban érezze magát a kicsi, de ne próbáljuk átvenni a szülő szerepét, és soha ne becsméreljük az édesanyját.
Ha nem tudunk kijönni a gyerekkel, akkor inkább vegyük rá a párunkat, hogy a közös hétvégéjüket töltsék kettesben. Ha viszont kedvesünk neveli a gyermeket, akkor gondoljuk át alaposan, hogy képesek leszünk-e valaha elfogadni, mert ha nem, akkor lehet, hogy ezt a kapcsolatot nem érdemes erőltetni, mert ők összetartoznak egy életen át. Ezt jobb már a legelején tisztázni magunkkal.
Ne bújjunk ki a bőrünkből!
Ne próbáljuk meg másmilyennek mutatni magunkat a család előtt, csak azért, hogy bevágódjunk náluk. Hosszútávon úgy sem tudjuk megjátszani magunkat, és így csak baj lesz belőle. Persze először mindenki próbálja a legjobb oldalát mutatni, ezzel nincs is semmi baj, de ennek legyen egy határa, ne forduljunk ki magunkból!
Fotó: gettyimages
