Ha őszintén bevalljuk, valójában nekünk sem esne jól, ha a magánéletünk, az egészségünk vagy az anyagi helyzetünk intim részleteit firtatnák. Talán csak udvariasságból válaszolnánk valami semlegeset. A fiatalok viszont már elég bátrak hozzá, hogy kikérjék maguknak az életükben való vájkálást, még akkor is, ha ez őszinte érdeklődésből fakad. Ez nem azt jelenti, hogy ők lettek túlérzékenyek. Egyszerűen megváltozott a világ, és nem feltétlenül szeretjük, ha mindenki mindenbe belelát. Előzzük meg a kínos helyzeteket: jobb, ha ezeket a kérdéseket inkább nem tesszük fel.
„Mikor lesz az esküvő?”
Hagyomány ide vagy oda, vannak, akiknek nem olyan fontos, hogy szentesítsék az együttélésüket. Sőt, azt sem tudhatjuk, hogy a harmonikusnak látszó páros nem küzd-e éppen párkapcsolati nehézségekkel. Érjük be azzal, hogy ha lesz lakodalom, akkor majd a meghívóból értesülünk róla.
„Még mindig egyedül vagy? Hogyhogy nem találsz magadnak valakit?”
Akár épp magányosnak érzi magát az illető, akár tudatosan döntött az egyedüllét mellett, nem tartozik elszámolással nekünk. A sürgetéstől és a számonkéréstől nem fog hamarabb párra találni.
„Mennyit keresel ezzel a munkával?”
A beszélgetőpartnerünk anyagi helyzetének mélységeit firtatni jobb körökben már régóta tapintatlanságnak számít. Ha ugyanis épp rosszul fizetett munkát végez, vagy akár állást keres, nem biztos, hogy erről be akar számolni nekünk. Ha pedig éppen jól fut a szekere, akkor valószínűleg nem szeretne ezzel a ténnyel irigységet kiváltani senkiből.
„Mikor jön már a baba? Mikor lesz testvérke?”
Sok pár küzd a gyermekáldás elmaradásával, vagy próbál épp meggyászolni egy vetélést úgy, hogy közben kifelé mosolyog – egyszerűen azért, mert nem akarják mindenkinek az orrára kötni a problémáikat. Sőt, olyanok is akadnak, akik egyáltalán nem szeretnének gyereket, vagy megelégszenek eggyel. Ne kényszerítsük őket magyarázkodásra, hiszen ez csakis a párra tartozik. Ez még akkor is így van, ha nagyon vágyunk már a nagyszülőségre.
„Császárral szültél, vagy természetes úton? Van elég tejed? Szoptatsz még?”
Ha egy családba kisbaba érkezik, szinte természetes, hogy mindenkit érdekel minden, ami a picivel kapcsolatos. Azt viszont érdemes szem előtt tartani, hogy az anyukának is vannak énhatárai. A szülés módja, a baba táplálása olyan dolgok, amelyeket nem mindenki szeret részletesen a nyilvánosság elé tárni, már csak az érintett testrészek intim volta miatt sem. Ha elég bizalmas viszonyban vagyunk, kérdés nélkül is elmeséli majd, ha pedig nem, akkor ne firtassuk a teste működését.
Ez is érdekelhet: Így beszélj a kamaszoddal: 9 tipp, hogy mindketten túléljétek ezeket a zivataros éveket
„Miért nem eszel húst?” „Hogyhogy nem iszol alkoholt?”
Ahány ember, annyi ízlés, preferencia vagy akár egészségügyi gond. Ha a társaságban valaki nem kér abból, amit főztünk, ne akarjuk mindenáron kikutatni az okát. Lehet, hogy a meggyőződése diktálja, de az is lehet, hogy az egészsége miatt kell kiiktatnia az étrendjéből bizonyos hozzávalókat. Akármi is az ok, nem köteles velünk megosztani, egyszerűen hagyjuk, hogy azt egye és igya, ami jólesik neki.
„Nem akarsz inkább rendes munkát keresni?”
Ma már nem csak az jelenti a karriert, ha valaki napi nyolc órát tölt egy munkahelyen, és szépen, fokozatosan lépdel felfelé a ranglétrán. Sőt: a munka nem is pusztán pénzkereset, van, aki önmegvalósításként éli meg, méghozzá korábban ismeretlen keretek között. Egyre többen látják a jövőjüket egy hobbiból kinőtt vállalkozásban, vagy dolgoznak akár a tengerpartról digitális nomádként. Ezek éppolyan „rendes” munkák, mint a kilenctől ötig tartó munkaidő.
„Mondd, jól meggondoltad te ezt?”
Ha a rokonunk, barátunk bejelenti, hogy elköltözik a városból, netán az országból is, elválik, vagy új állást keres, akkor higgyük el neki, hogy gondos mérlegelés után hozta meg a döntést. Ne akarjuk elbizonytalanítani csak azért, mert mi máshogy döntenénk, vagy nem mernénk olyan határozottan lépni, mint ő. Sokkal jobb, ha inkább az iránt érdeklődünk, tudunk-e segíteni neki a terve valóra váltásában, és ha igen, akkor hogyan.
„Megasszonyosodtál, nem kellene fogynod egy kicsit?”
A túlsúly, bár kétségtelenül sok egészségügyi probléma okozója lehet, nem tartozik a „kibicekre”. Aligha tudhatjuk, milyen érzékeny pontra tapintottunk rá akkor, amikor valakit a fogyásra akarunk rábeszélni. Lehet, hogy várandós, de még halasztaná egy kicsit ennek bejelentését. Lehet, hogy betegség vagy egy gyógyszer mellékhatása miatt szedett fel néhány kilót. Sőt, az is lehet, hogy valamilyen lelki megterhelésre rea-gál érzelmi evéssel, esetleg folyamatosan próbálkozik a fogyással, és a legutolsó, amit szeretne, hogy valaki ennek sikertelenségére emlékeztesse.
„Jó baba, átalussza már az éjszakát?”
Egy picivel sosem könnyű, de ha sokszor ébred és sokat sír, azt sem azért teszi, mert próbára akarja tenni a szüleit. Aligha van „jó” és „rossz” baba, csak kisbabák léteznek. Az éjszaka átalvása pedig nem verseny, minden csecsemőnél akkor jön el az ideje, amikor megérett erre.
És ha tőlünk kérdezik?
Mit tehetünk, ha tőlünk kérdez valaki olyasmit, amire a legszívesebben nem válaszolnánk? Ne kényszerítsük magunkat arra, hogy olyasmit osszunk meg az illetővel, ami egyáltalán nem tartozik rá.
Ehelyett a következőket tehetjük.
- Vessük be a humort: „Hogy mennyit keresek? Milliókat! Hetente!”
- Tartsunk egy kis szünetet, és nézzünk az illető szemébe: ha nem válaszolunk azonnal, a másik felismerheti, hogy túl messzire ment, és visszakozhat.
- Kérdezzünk vissza: „Miért érdekel ez téged?”
- Mondjunk nemet: „Ne haragudj, de ez a kérdés nekem túl intim, nem szeretnék rá válaszolni.”
- Húzzunk határokat: „Köszönöm, hogy aggódsz, de mindent alaposan átgondoltam. Ha tanácsra lesz szükségem, mindenképp szólok majd.”
Fotó: AdobeStock
