A brit gazdaságkutató intézet felmérése szerint a nyugdíjba vonulás hajlamosít a depresszióra, sőt hosszú távon a testi egészséget is megrendítheti. Tanulmányuk szerint a nyugdíjasoknak 40 százalékkal nagyobb az esélyük a depressziós tünetekre, mint az azonos korú dolgozóknak, a fizikai betegségek pedig 60 százalékkal jobban fenyegetik őket. Még akkor is, ha közvetlenül a nyugdíjazás után akár még javulhat is az egészségi állapotuk. Mindez a nőkre és a férfiakra egyaránt érvényes.
Sokan úgy érzik ilyenkor, hogy kihúzták a lábuk alól a talajt, oda a társadalomban korábban elfoglalt helyük, vége az addig keretet adó tevékenységeknek. Ám ha sikerül megbirkózni az emiatt érzett gyásszal, akár teljesen újra is definiálhatjuk magunkat.
Elvész a státusz és a napi beosztás
Annyi minden megváltozik ilyenkor: nem kell időre kelni, eltűnik a túlterheltség, az ezernyi feladat. Ez akár még jó is lehetne, és vannak, akik emiatt kifejezetten örülnek a nyugdíjazásnak – különösen akkor, ha korábban akár évekig a kiégés szélén táncoltak. Sokkal nagyobb viszont azoknak a száma, akik megijednek attól, hogy céltalanná válik az életük.
„Elvész a korábbi társadalmi státusz, az eddig osztályvezető úrból, főorvos asszonyból, óvó néniből nyugdíjas bácsi, néni lesz – mondja szakértőnk, dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. – Ez pedig megmutatja, mennyire azonosítottuk magunkat eddig a munkában betöltött szerepünkkel, a titulusunkkal vagy éppen a teljesítményünkkel. A gyerekek valószínleg már kirepültek, így az ő életükben sincs már akkora szerepünk, különösen, ha még nem született unokánk.
Félünk az öregedéstől, amelynek jeleit napról napra tapasztaljuk. Felmerül bennünk, hogy mi az, ami kimaradt az életünkből, és esetleg már nincs is rá esélyünk. És persze az anyagiak terén is elgondolkodtatóak lehetnek a kilátásaink. Vagyis hirtelen mintha magunkra maradnánk a nehéz érzésekkel.”
Évekkel korábban fel kell rá készülni
„A legrosszabbul azok járnak, akik a nyugdíj előtti években nem hajlandóak foglalkozni azzal a gondolattal, hogy hamarosan vége a munkával töltött éveknek, és jószerivel az utolsó munkanapjukon kezdenek el szembenézni az új helyzettel – teszi hozzá a szakértő. – Sokkal jobb, ha a felkészülést már évekkel korábban elkezdjük, így nem olyan hirtelen a váltás.”
A szakember szerint a nyugdíjazás egyike életünk azon úgynevezett normatív kríziseinek, amelyek egy pillanatra megállásra késztetnek, elgondolkodtatnak afölött, merre tartunk, honnan hová jutottunk. Ezeket a kríziseket pedig nem szabad félvállról venni, vagy letagadni, meg kell engednünk magunknak ezt a megtorpanást, és azt, hogy szó szerint meggyászoljuk azt az életszakaszt, ami elmúlt. A gyász fázisa ugyanis teljesen normális és szükséges dolog, nem lehet megspórolni.
De mindez nem jelenti azt, hogy tartósan bele kell süppedni a feleslegességgel, az öregedéssel kapcsolatos, önmagunkat leértékelő, depresszív gondolatokba. Sőt, ilyenkor kezdődik az igazi munka!
Ez is érdekelhet: Az X-ek és a szendvicsgeneráció: miért érzed 50 évesen, hogy túl öreg vagy? Tényleg az vagy?
A több szabadidő több lehetőséget jelent
Az új élethelyzet ugyanis arra is alkalmat ad, hogy újradefiniáljuk önmagunkat és a lehetőségeinket. A több szabadidő azt is jelentheti, hogy végre megvalósíthatunk olyan dolgokat, amelyekre korábban nem volt lehetőségünk.
Nagyobb szerepet vállalhatunk például az unokánk életében, ezzel is segítve felnőtt gyerekeink mindennapi életét – legalábbis akkor, ha ők ezt igénylik, és nem rájuk telepedésként élik meg. Többet találkozhatunk a barátnőinkkel, beletanulhatunk a kertünk szépítésébe, vagy tökélyre fejleszthetjük az eddigi tudásunkat. Van, aki ilyenkor fog bele a ház apránkénti felújításába, utazgatni kezd az országban, élve a nyugdíjasokat segítő kedvezményekkel, vagy épp tanul valami újat.
Sőt, aki nagyon szerette a korábbi munkáját, vagy anyagilag veszi hasznát az aktivitásnak, sokszor félállásban besegít a korábbi munkahelyén. Az is jó, ha olyan napirendet rakunk össze magunknak, amely megadja az ismerős kereteket: ha megvan az ideje a házimunkának, a pihenésnek, a sétának, kevésbé érezzük úgy, hogy kifolynak a kezünkből a napok, cél és fontosság nélkül telik az idő.
„Mindegyik jó megoldás lehet, a lényeg, hogy olyasmit válasszunk, amihez a legnagyobb kedvünk van. Azon kell elgondolkodnunk, mi az, amit a jelenben meg tudunk és meg akarunk tenni – javasolja dr. Makai Gábor. – Csak azt az egyet nem szabad elhinni, hogy öregek vagyunk már ahhoz, hogy újdonságokat építsünk be az életünkbe.”
Ne akarjunk húszévesek lenni!
Az elvárások szerint az idősödés szükségképpen azt is jelenti, hogy lelassulunk, megnyugszunk, nem vágyunk már bizonyos dolgokra. Van, akinél ez így is van, ám sokan még jó erőben érzik magukat, és képesek új célokat kitűzni. Ha új élményekre van szükségünk, akkor tehát nem szabad megfelelni ennek a közgondolkodásnak.
„Azt azonban vegyük figyelembe, hogy az idő múlása miatt a teljesítőképességünk már nem ugyanolyan, mint 20 éves korunkban. Nem kell extrém dolgokat vállalni, csak olyat, ami tényleg jólesik. Ebben az elfogadás segíthet: ha képesek vagyunk elfogadni a korunkat, és reálisan felmérjük a lehetőségeinket, sokkal élvezetesebb életet élhetünk, mintha erőnek erejével fiatalnak akarnánk látszani. Így ugyanis képesek vagyunk a múltba merülés helyett a jelenből kihozni a legtöbbet” – figyelmeztet szakértőnk.
Fotó: AdobeStock
