A szaknyelv mártírkodásnak és bűnbakképzésnek nevezi, amikor valaki a párkapcsolatában minden feladatot magára vállal, háttérbe szorítja magát és az igényeit, közben meg nem boldog. Hennel Éva mediátorral és mentálhigiénés szakemberrel jártunk utána, miért lépünk erre az érzelmi aknára, és hogyan lehet belőle egészségesen kisétálni.
„Mártírszerepben az ember rendszeresen háttérbe szorítja a saját szükségleteit, túl sokat ad, túl keveset kér, majd – kimondva vagy kimondatlanul – elvárja, hogy ezt a másik észrevegye, értékelje és visszaadja.
A probléma nem az adással van, hanem azzal, hogy ez nem valódi választás, hanem akár belső kényszer is eredményezheti. A mondat mögöttes üzenete gyakran így hangzik: »Lásd, mennyit szenvedek érted, és ezért te tartozol nekem«. Ez pedig láthatatlan érzelmi adósságot hoz létre, amely idővel feszültséget és elhidegülést szül” – mondja a szakember.
Kontrollálja az eredményt
A mártírkodás egyfajta manipuláció, bár többnyire nem rossz szándékú és nem is tudatos.
„Sokszor abból fakad, hogy az illető nem érzi magát önmagáért szerethetőnek, így a teljesítményéért és a gondoskodásáért próbálja kiérdemelni a szeretetet és az elismerést. A nélkülözhetetlenség érzése elfedi azt a belső érzetet, hogy nem elég jó” – magyarázza Hennel Éva, aki szerint ennek a viselkedésnek a hátterében több dolog is állhat.
„Amikor valaki folyamatosan túlvállalja magát, és látszólag a másik vagy a család érdekében mond le a saját igényeiről, annak oka általában nem az, hogy rosszul osztja be az idejét.
A mártírkodás gyakran tanult minta.
Olyan családi közegből hozott stratégia, ahol a szeretet feltétele volt a teljesítmény, az alkalmazkodás vagy az önfeladás. Máskor pedig az elutasítástól való félelem, az alacsony önértékelés vagy a konfliktuskerülés mozgatja.
Előfordul az is, hogy a ki nem mondott harag talál így utat magának, passzív formában, hiszen sokkal könnyebb csendben sóhajtozni a mosogató felett, mint őszintén kimondani: »Idegesít, hogy sosem segítesz, és úgy érzem, egyedül vagyok.«
A mártírság a passzív agresszió egyik leggyakoribb formája. Amikor valaki mindent maga csinál meg, kontrollálja is az eredményt. A »jobb, ha megcsinálom én« hozzáállás valójában a felelősség és az irányítás magához ragadása.”
Gondoskodásból hatalmi harc
Ahogy telik az idő, a mártír fél egyre csalódottabb lesz, és a feszültség is gyűlik. A párját okolja, ami hosszú távon semmi jóra nem vezet.
„A másik fél könnyen bűnbakká válhat, még akkor is, ha soha nem kérte az áldozathozatalt. Így egy látszólag gondoskodó viselkedés lassan hatalmi pozícióvá válik, amely bűntudattal, szemrehányással és érzelmi távolsággal terheli a kapcsolatot.
A kapcsolati dinamika torzul: az egyik fél túlvállal, a másik passzívvá vagy védekezővé válik.
következtében csökkenhet az intimitás, nőhet a kimondatlan feszültség, és mindkét fél magányosnak érezheti magát, csak épp más okból. A jó szándékú mártírkodás hosszú távon épp azt rombolja le, amiért elindult: a kapcsolódást” – mondja a szakember, aki szerint a mártírszerep egyfajta túlélési stratégia.
„Egy felnőtt párkapcsolatban erre már nincs szükség, hiszen az igazi intimitás abból születik, ha merünk felelősséget vállalni saját magunkért, és szeretni tudunk anélkül, hogy szenvednénk érte.”
Ne várjunk gondolatolvasást!
A jó hír az, hogy ha magunkra ismerünk a bűbakképzésben, változtathatunk rajta. A cél nem az, hogy a mártír önzővé váljon, hanem hogy a gondoskodás és a segítségnyújtás őszintén, szívből jöjjön, ne pedig manipuláció legyen.
„Fel kell tenni a kérdést: valóban meg akarom ezt tenni, vagy csak félek nemet mondani? Fontos különbséget tenni a választott adás és a kényszeres alkalmazkodás között. A második lépés a nyílt kommunikáció: nem célzásokkal, hanem szükségletekkel fogalmazzuk meg az érzéseinket.
Merjük bátran és hangosan kimondani, ha elfáradtunk és segítségre van szükségünk.
A harmadik lépés pedig a határok kijelölése bűntudat nélkül” – hangsúlyozza a szakember, aki fontosnak tartja, hogy ne várjuk, hogy partnerünk olvasson a gondolatainkban, és magától észrevegye, mi rejlik az önfeláldozó mondatok mögött.
Ne féljünk beszélni arról, mi nyomja a szívünket. Ha a felismerés és a szándék már megvan, a párkapcsolati problémák feldolgozásában külső szakember is segítséget nyújthat.
Ha a másik a mártír
- Amennyiben a párunk hajlamos erre a viselkedésre, fontos, hogy ne vegyük át helyette a felelősséget.
- Próbáljunk nyíltan kommunikálni az érzéseinkről, és beszéljünk vele arról, hogy a túlzott önfeláldozása milyen hatással van ránk.
- Kérdezzük meg, mire van valóban szüksége, és bátorítsuk, hogy a problémákat oldjuk meg együtt ahelyett, hogy egyedül viselné a közös terheket.
- Lényeges, hogy soha ne erősítsünk rá a viselkedésére azzal, hogy figyelmet és elismerést adunk a szenvedéséért cserébe.
Ez is érdekelhet
Fotó: Adobe Stock
