Az egyik fél nyugdíjas, a másik aktív: ez a 6 legnagyobb konfliktusforrás ilyenkor 60 év felett

Szerencsés, akinek megadatik, hogy élete párjával szeretetben töltsön hosszú, boldog nyugdíjas éveket. Az időskori fizikai problémákon túl viszont magával a nyugdíjazással kapcsolatban is akadhatnak nehézségek.

Vannak ugyanis, akik alig várják, hogy nyugdíjasként több idejük jusson önmagukra, a családjukra vagy a hobbijukra, másoknak azonban kell egy kevés idő, hogy megszokják a megváltozott hétköznapokat.

Felborul a rutin

Nehézséget jelenthet, amikor a házaspár egyik tagjának még évekig dolgoznia kell, a másik pedig most vonul nyugdíjba. Konfliktusforrás lehet az is, ha az egyik fél már régebb óta nyugdíjas, megszokta a helyzetet, kialakult a napi rutinja, és ebbe csöppen bele a friss nyugdíjas házastárs.

Szakemberek azt javasolják, hogy minden eseteben érdemes tudatosan felkészülni erre az időszakra.

Függetlenül attól, hogy melyik fent említett csoportba tartozunk, beszéljünk nyíltan a párunkkal az elvárásainkról, elképzeléseinkről, gondjainkról.

A pénz sem mellékes

A nyugdíj általában alacsonyabb, mint a fizetésünk volt, így a családi költségvetést is át kell terveznünk. A dolgozó felet nyomaszthatja, hogy nagyobb anyagi felelősség hárul rá, de a nyugdíjast is frusztrálhatja, hogy kisebb mértékben járul hozzá a családi kasszához.

Átalakulhatnak a költési szokásaink, és konfliktusforrás lehet, ha az egyik fél jobban spórolna, míg a másik szeretné egy picit élvezni az életet.

Másfajta időbeosztás

Amikor a párunk még dolgozik, mi viszont nyugdíjba vonulunk, hirtelen eltérő lesz az életritmusunk. Amíg mi sok szabadidővel rendelkezünk, addig ő kötött munkarendben él.

• Feszültséget okozhat, ha mi több közös programot szeretnénk, a dolgozó fél azonban fáradt, kevésbé rugalmas.
• De az ellenkezője is megtörténhet: van, hogy a nyugdíjas öregnek, üresnek, haszontalannak érzi magát, míg dolgozó társa tetterős, pörög, és nem is érti a hangulatingadozásokat.
• Gondot jelenthet a társas kapcsolatok beszűkülése is: nyugdíjasként elveszítjük a munkahelyi közösséget, miközben a párunk továbbra is aktív életet él.
• Később viszont mindez átfordulhat: megbékéltünk a változással, készen állunk új ismeretségeket kötni, klubokba járni, baráti összejöveteleket szervezni – a házastársunk viszont inkább nyugalomra, csendre vágyik a fárasztó munkanap, munkahét után.

(Forrás: Adobe Stock)

Állandó összezártság

Rolf Schmiel kölni pszichológus, több pszichológiai témájú könyv, tanulmány szerzője szerint az sem könnyű, ha az egyik fél már nyugdíjas, amikor a másik abbahagyja a munkát. Ebben az esetben ugyanis az épp nyugdíjba vonuló félnek meg kell barátkoznia a megváltozott helyzettel, le kell tudnia zárni magában a dolgozó korszakot.

Ám a nyugdíjas félnek sem egyszerű: ő azt érezheti, hogy a másik mindenbe beleszól, és az ő korábban kialakított otthoni rutinja már nem működik. A házastárs főként akkor tűnhet zavaró tényezőnek, ha a nyugdíjas félnek megvan a saját napirendje, rituáléi.

Ehhez kapja meg a frissen nyugdíjba vonuló párját, aki a munkahelyén komoly felelősséget vállalt, döntéseket hozott, és most jobb híján otthon akar mindenről dönteni. Ilyenkor mindkét fél részéről nagy türelemre van szükség.

Janina Bühler, a Freiburgi Egyetem kutatója szerint a legtöbb problémát az jelenti, ha a felek külön-külön hoztak döntéseket az évek során. Mondhatjuk, hogy nem együtt éltek, hanem csak egymás mellett

Ilyenkor érezhetjük azt, hogy egy idegennel vagyunk összezárva, és nem tudjuk, mit kezdjünk egész nap egymással. Ilyenkor újra fel kell fedeznünk a másikat, le kell fektetnünk a személyes határokat, és kimondani az igényeinket.

Meg kell tanulnunk tisztelni és elfogadni a másik rigolyáit is.

Mindkettőnknek tennie kell a jó viszonyért

Tisztázzuk magunkban, szeretnénk-e új szintre emelni a kapcsolatunkat, és újra közel kerülni a másikhoz. Ez leginkább sok-sok beszélgetéssel, őszinte, nyílt kommunikációval sikerülhet. Ha mindkét fél hajlandó tenni a kapcsolatért, akkor jó megoldás lehet, ha közös kapcsolódási pontot keresünk: fogadjunk be egy kutyát, iratkozzunk be egy tánctanfolyamra, vagy – amennyiben van rá igényünk és lehetőségünk – utazgassunk.

• Ez természetesen nem azt jelenti, hogy állandóan együtt kell lennünk.
• Ahogy fiatalabb korban, úgy a nyugdíjas években is lehetnek külön programjaink, hobbijaink, barátaink.
• Az elveszettség érzését enyhíthetjük azzal, ha új napi rutint alakítunk ki, és új célokat keresünk.
• Segíthet például a rendszeres mozgás vagy a kertészkedés is.
• Fontos, hogy olyan tevékenységeket találjunk, amelyeket mindketten hasonlóan élvezünk.

Nem leszálló ág, hanem új lehetőség

Rolf Schmiel szerint érdemes már a nyugdíj előtt felkészülni az új időszakra. Beszélgessünk sokat, tervezgessük, mit fogunk csinálni a ránk szakadó szabadidőben. Hogyan képzeljük el ezt az időszakot? Mennyi bevétellel számolhatunk?

Fontos, hogy legyen bátorságunk belátni: az életünk megváltozik.

Nem leszünk értéktelenek, rosszabbak, csak más élethelyzet következik. Próbáljunk meg leszálló ág helyett lehetőségként tekinteni a nyugdíjra, amikor több időnk lesz egymásra, önmagunkra, a családra. Ha úgy érezzük, hogy egyedül nem birkózunk meg a helyzettel, érdemes szakember, terapeuta segítségét kérni.