„A broméliák az ananászfélék családjába tartoznak, és az USA déli részétől az amerikai trópusokig és Afrikában őshonosak – meséli szakértőnk. – Fő jellemzőjük, hogy tőlevélrózsákat képeznek, és a levelek a tövüknél átfedik egymást, így ciszternát alkotnak. Léteznek közöttük olyanok, amelyek fán laknak, és olyanok is, amelyek a talajon élnek. Az életciklusuk során csupán egy alkalommal fejlődik viráguk, viszont az igazán látványos és hosszú életű. Éppen emiatt, a legnépszerűbb dísznövények egyike. A leggyakoribb ellenségei a levél-, pajzs- és gyapjastetvek. Egyébként nagyon ellenálló növény.”
Tiszta vizet a broméliának!
Mivel nedves területekről származnak, a vízre nagyon kényesek. Így nagyon fontos, hogy mészmentes, lágy vizet adjunk ezeknek a növényeknek. Például forraljuk fel a csapvizet, hűtsük le, és azzal locsoljuk, vagy pedig állott vízzel, esetleg esővízzel. A túlöntözést ennek ellenére kerüljük, mert könnyen kirothadhatnak. A broméliákra jellemző, hogy a víztartó levelei között őrzik a nedvességet, így abban mindig legyen megfelelő mennyiség. De havonta egyszer tisztítsuk ezt meg, hogy szépen tudjanak fejlődni!
Párásítsunk!
A broméliák párás környezetben érzik magukat a legjobban, ezért a leveleit lehetőleg naponta spricceljük le, mert ezeken keresztül is felszívja a nedvességet. Ezen kívül egy tálcára tegyünk kavicsokat és egy kevés vizet, és erre helyezzük a cserepet.
Leginkább 20-22 fok a broméliák számára a tökéletes hőmérséklet. De ha azt szeretnénk, hogy virágozzon, akkor a 24 fok az ideális!
Neveljünk a régiből újat!
Általában 3-4 év után kezdenek el virágozni, viszont, ha elvirágzottak, akkor a növény sajnos elpusztul. Ám addig is rengeteg sarjat növeszt, amiből több bromélia is születhet. Ha ezek a sarjak elég nagyok, akkor egy éles késsel vagy ollóval válasszuk le, majd egyből ültessük el. A lényeg, hogy ne süllyesszük túl mélyre, mert akkor megrothadhat.
Tökéletes talaj
Talaj tekintetében viszonylag egyszerű dolgunk van, mivel a kertészetekben lehet kapni speciálisan broméliákhoz való földkeveréket. De akkor járunk a legjobban, ha ezt fakéreggel, kertészeti perlittel vegyítjük. A lényeg, hogy a tőzegalapú, laza, jó vízáteresztő képességű talajt kedvelik. Persze azoknál a fajtáknál, amelyek nem talajlakók, nem számít, náluk csupán az a fontos, hogy növényfalhoz vagy kéreghez rögzítsük. Tápoldatozásra márciustól augusztusig van szükségük, és ezt 2-3 hetente kell megismételni.
Az is jó, ha a növény úgynevezett ciszternájába – vagyis abba a tölcsérbe, ahol a levelek találkoznak – öntjük a speciális folyadékot, mert onnan is fel tudja szívni az oldatot.
Hol késel, virágom?
Ha a növény már elérte a 3-4 éves kort, mégsem virágzik, akkor van néhány technika, aminek a segítségével rávehetjük, hogy díszbe boruljon. Például tegyünk köré néhány almát, és keressünk egy olyan zacskót, amivel le tudjuk borítani az egészet, és hagyjuk így néhány hétig. Csak akkor bontsuk ki ezt a „csomagot”, amikor öntözni szeretnénk. Az alma ugyanis elkezd etiléngázt fejleszteni, ami segíti a virágzást. Ha ez sem működik, akkor tegyük olyan helyre, ahol több fényt kap, vagy nézzük át a víztartó ciszternáját, mert lehet, hogy abban elakadt egy kéregdarab, ami gátolja a fejlődést.
Napos vagy árnyékos?
Ezek a növények azért is ezerarcúak, mert rengeteg fajtájuk van, és emiatt az is változó, hogy mennyire ragaszkodnak a fényhez. Akadnak olyan változatok, amelyek igénylik a sok fényt, de vannak olyanok is, amelyek jobban érzik magukat félárnyékban.
Fotó: archív
