Enyhe tél után egy meleg, száraz nyáron vagyunk túl. És bár már szeptember elején heteken át tartott
a borongós, őszi idő, a növényeinket nem lehet megtéveszteni. Nem fognak hamarabb sárgulni a levelek, és nem kell jobban féltenünk kedvenceinket a szokatlanul zord időjárástól. Mindössze annyi a teendőnk, mint a korábbi években: mindent meg kell tennünk, hogy a lehető legegészségesebben, a legjobb kondícióban vágjanak neki a télnek kertünk vagy szobánk lakói.
A felázott talaj okozhat fejfájást
Általában arról kell meggyőzni a növénykedvelőket, hogy augusztus végével lassan vegyenek vissza az öntözésből, hogy a hajtásnövekedés álljon le, a hajtások fásodjanak meg, és ellen tudjanak állni a hideg zord időjárásnak. Idén erre nem lesz szükség, hiszen az eső öntözött helyettünk eleget. Inkább arra figyeljünk, hogy az erősen felázott talajban a növényeink nem tudnak kellően megkapaszkodni.
Az eleve dőlt helyzetben lévő, természetesen kisebb méretű fáinkat támasszuk meg, karózzuk ki, esetleg kössük ki. Lazább bokrainkat, mint a puszpáng, életfa (tuja), ciprusok, esetleg tiszafa, boróka, kössük össze, hogy a hó, ónos eső ne nyomja szét őket, ne veszítsék el a formájukat. Az oszlopos fajták mellé állítsunk egy magas karót, amely mellé kiköthetőek a stabilitás érdekében.
A gyepet is készítsük fel a télre
Addig nyírjuk, amíg nő. A fűgyűjtős fűnyírók előnye, hogy a lehullott lombot is fölszedik, így két legyet üthetünk egy csapásra. Az alacsonyra nyírt gyep jobban telel, nehezebben fülled be a tél folyamán. Párásabb, nedvesebb árnyékosabb helyeken élő gyepekkel sok gond lesz az ősszel, legkésőbb jövőre. Ilyen helyeken ugyanis előszeretettel mohásodik a fű, mely, ha nem kezelik időben, hamar elcsúfítja a gyepet.
Ez ellen a gyepszellőztetés, illetve a vastartalmú trágya hozhat megoldást. Fontos, hogy gyepünk tisztán átgereblyézve vágjon neki a télnek. Ősszel már ne használjunk nitrogéntúlsúlyos műtrágyát, inkább káliumtúlsúlyossal dolgozzunk, ez növeli a télállóságot.
Mediterrán növények a fagyban
A télállónak mondott, ám messze nem a mi klímánkra született mediterrán növényeink védelméről nem szabad megfeledkeznünk. A télálló banán, a selyemmirtusz, a kínai kenderpálma, a füge, bizonyos helyeken a kivi és a hurma is takarást igényel. A pálma esetében a leveleket kössük össze, és készítsünk egy tetőt fölé, hogy a jeges eső és a hó ne folyjon be a szívébe, míg a többi esetében lombbal vagy szalmával takarjuk a növényeket, illetve azok tövét.
Van közöttük, amelyik biztosan visszafagy, mint a banán, ám tavasszal a takarás elbontása után vissza kell vágni az élő kemény részig, és kihajt. Sajnos ennyi áldozatot kell hozni, ha már bekényszerítettük őket a tél viszontagságai közé. Ne takarjuk azonban a télálló kaktuszt és a pálmaliliomot, mert azonnal befüllednek, tönkremennek.
Hogy tavasszal virágba boruljon…
Ősszel már gondolhatunk a kert tavaszi virágoztatására is. Ilyenkor ültethetjük ki egészen a fagyokig a hagymások nagy részét, többek között a tulipánt, jácintot, nárciszt, hóvirágot, és még sorolhatnánk. Érdemes egy kosárral együtt elsüllyeszteni őket az ültetőgödörbe, így ha a felszedjük a hagymákat, könnyebb dolgunk lesz. Laza, morzsalékos talajjal takarjuk ezeket a növényeket. Az ültetési mélység a hagyma egy-másfélszerese általában. A fagyérzékeny hagymásokat, gumósokat pontosan ilyenkor kell felszednünk, így például a kardvirágot, kánnát és a dáliákat. Mindegyiket fagymentes helyen teleltessük.
Előzzük meg a bajt!
Legyen szó akár szobanövényről, akár teleltetendő növényről, lehetőleg ősszel ne metszünk. Az oka egyszerű: a téli rövidebb nappalok és a kevesebb fény miatt, ha esetleg hajtásnak indul a megmetszett növény, nyurga, kajla lesz, és idővel eldeformálódik. Hagyjuk meg ezt a műveletet tavaszra! Ősszel csak azt vágjuk le, ami beteg, elszáradt, vagy esetleg ami már nem fér be a lakásba. Ez érvényes a bonsai-okra is!
Az idei év enyhe tele kedvezett a kártevők felszaporodásának. Még a tél beállta előtt gondoskodnunk kell az irtásukról. Kifejezetten ajánlott az őszi lemosó permetezés elvégzése a kertben, főleg a gyümölcsösökben. A réztartalmú szerek lombhulláskori kijuttatása már nem tesz kárt a növényekben, ekkor már nincs perzselő hatása sőt, éppen ellenkezőleg: fertőtleníti a lehulló félben lévő lombot, így ha annak komposztálására kerül sor, az jövőre nem lesz potenciális fertőzési forrás.
Ha a réz mellett olajos szert is bevetünk, mint például a paraffinolaj, a fa törzsének kéregrepedéseiben telelésre készülő kártevőket gyéríthetjük. A teraszról, balkonról szobába kerülő növények esetén ugyanilyen fontos a kártevő-, kórokozó-mentesség, ha nem fontosabb. Télen ugyanis a növényeink nagy része nem érzi kifejezetten jól magát a lakásban, teleltetésre használt helyiségben. Nem jár úgy a levegő, nincs annyi fény, így legyengülnek. A legyengült növény, ha van rajta valamilyen kártevő, kórokozó, hamar pusztulásnak indul, és akkor aztán kapkodhatunk.
Éppen ezért a muskátlit gomba ellen, a leandert, angyaltrombitát, cikászt, enciánt atka, tetű ellen érdemes lepermetezni még akkor is, ha éppen nem látunk rajtuk fertőzést.
fotó: archív, pexels
