Nem kell hozzá szakértőnek lenni!
Sokan nem merünk belevágni az oltásba, pedig ezzel a módszerrel új növényeket teremthetünk, a saját ízlésünk és fantáziánk szerint. Általában csak a fás szárú növényeket szokták oltani, de a lágyszárúaknál is alkalmazhatjuk, csak ezek igen érzékenyek.
Egy oltás alkalmával kettő, de akár három növény részeinek összenövesztésével kapunk új egyedet, ráadásul munkánk gyümölcsét hamarabb élvezhetjük.
Mit mivel olthatunk össze?
Szükségünk van egy erősebb növényre, ez lesz a földalatti rész, és esetleg a törzs egy része. Ezt nevezzük alanynak. Az erre kerülő nemes növényrésznek olyat válasszunk, amelynek tulajdonságaira szükségünk van.
Az oltás során kulcsfontosságú, hogy az alany és a nemes hajtás szöveteinek összeforradása tökéletes legyen, ezért gondosan kell megválasztani a partnereket, az oltás idejét és módját. Csak az azonos fajhoz tartozó vagy a közeli rokonságban álló növényegyedek olthatók egymásra.
Szereposztás
Egy oltványon belül az alany résznek az a szerepe, hogy ellássa a nemes részt vízzel és tápanyagokkal, míg a nemes rész fotoszintetizál, így szerves anyagot állít elő, mellyel közös életüket támogatja, továbbá olyan gyümölcsöket vagy virágokat nevel, amilyeneket megálmodtunk.
Bár a két rész együtt él, az esetek többségében mégis megtartják eredeti tulajdonságaikat. Ha a növényünk olyan jól sikerül, hogy szeretnénk ugyanolyan egyedeket létrehozni, akkor nem a már beoltott, kész növényt kell szaporítani, hanem megismételni az oltást ugyanúgy, ahogyan azt először tettük.
Tudta?
A megfelelően beoltott növény korábban terem, hamarabb fejlődik ki, jobban alkalmazkodik az éghajlathoz, ellenállóbb a betegségekkel szemben. 137 különféle oltási módszer létezik, ám ezek közül csak néhányat alkalmazunk a gyakorlatban.
A választás
Ha saját kertünkben szeretnénk gyümölcsfákat vagy dísznövényt oltani, ahhoz a megfelelő alany a gyümölcsfánkról – akár vad vagy nemes – gyűjtött magból nevelt suháng, amennyiben elérte a ceruzavastagságot. A nemes oltóvessző legyen teljesen ép, olyan fajtájú, amelyet szaporítani szeretnénk.
Az oltás sikere szempontjából nagyon fontos, hogy az oltóvessző nyugalmi állapotban legyen. Ezért szükséges, hogy a tavaszi oltáshoz is már lombhullás után, a keményebb fagyok beállta előtt leszedjük az oltóvesszőket, és felhasználásig hűvös, nyirkos helyen tároljuk, például hűtőben nedves rongyba bugyolálva, zacskóban. Az oltóvesszőket száraz időben egyetlen vágással vágjuk le az anyanövényről.
Mikor oltsunk?
Legjobb a március (Gyümölcsoltó Boldogasszony napján), ekkor a nemes rész, ha ügyesek voltunk, még az évben kihajt, míg az augusztusi oltások már csak következő évben indulnak meg. Az oltásra olyan napot válasszunk, amikor nem esik, nem fúj, és a hőmérséklet viszonylag magas.
Így csináljuk
A vágáshoz éles oltókésre van szükségünk. Leggyakrabban az alany gyökérnyaki részébe oltunk.
Az ujjnyi vagy ennél vastagabb alanyt az egyik simább részén függőleges irányban bevágjuk, olyan szélesen, amilyen széles rést a nemes rész betakar majd. Az alanyon a vágás hossza úgy 1-1,5 centis legyen. Fontos, hogy a bevágásnál a farészből is kivágunk, mindezt egyetlen mozdulattal, faragni tilos.
A nemes részből két rügy között egy vágással olyan hosszúságú metsz- lapot kell készítenünk, mely az alanyon keletkezett felületre illeszkedik. 5. Az illeszkedés akkor jó, ha a farész és a háncsrész ugyanott találkozik.
Ekkor szorosan rögzítsük az oltócsapot, fonallal, oltószalaggal.
Fontos, hogy kötözéskor ne mozduljon el az oltócsap, és rés se maradjon közöttük. Ha sikeresek voltunk, és az oltócsap kihajtott, az oltás feletti alanyrészt el kell távolítani. Összeforradás után a kötözőanyagot is vágjuk el, nehogy bevágjon.
Fotó: gettyimages
