Jókedvű, hangos kamasz-srácok lépnek kora este a tágas kosárcsarnokba a nyolcadik kerületi Ludovikánál. Mesterük a pálya szélén várja őket. Kézfogás helyett ökölpacsival üdvözlik a langaléta fiúk edzőjüket, Sipos Pétert, aki százkilencven-nyolc centiméterbe sűrített mosoly, optimizmus, életszeretet. Annak ellenére az, hogy általános iskolás korában, reményteli, tehetséges kosarasként elveszítette a jobb karját. Sokunkat törne meg egy ilyen tragédia, az ő szeme azonban őszintén csillog, miközben élete fordulópontjáról mesél.
Folytatás a Meglepetés magazinban!