A közös torta okozta a bajt
A koronavírus nagyon próbára teszi Rózsa Beáékat. Kisfia, Beni egy injekció miatt szemideggyulladást és arcizombénulást kapott évekkel ezelőtt, és tavalyelőtt volt a utolsó műtétje Magyarországon. Azt mondták, nem tudnak többet tenni, a gyerek megvakul az egyik szemére. Az anya, aki évek óta mások megsegítésére gyűjt folyamatosan, most maga szorult segítségre. Egy barátnője kezdeményezésére összegyűjtöttek 20 millió forintot, amiből vállalták a műtétet Németországban. Ehhez tavaly októberben kellett kiutazni. Mégpedig a legnagyobb óvatossággal. A gyerek, ő és a párja sem kaphatta el a vírust. „1240 kilo-métert vezettem, vécére sem mertem megállni, mert nem mertem az emberek közé menni” – me-séli Bea. Sikerült a műtét, Beni 80 százalékban újra lát.
A szülinap, amit már vissza-mondanának
Beáék másfél éve nagyon komolyan tartják a távolságot családon belül is. A nagymamával és a szülőkkel is találkoztak, de csak messziről, maszkban és kesztyűben, hogy ne essen baja senkinek. A nagyi 86. születésnapját nem is tervezték, de végül a család egyik tagja tortát sütött. Ők hárman ott élnek a nagyival. A szülők is elmentek látogatóba, és hívták Beát a párjával és két gyerekével. Nem akartak menni, de megbántani sem akarták a nagyit, elmentek tehát.
„Nagy hiba volt. Tízen ültünk össze nála, zárt helyen. Csupán fél órát maradtunk, maszk is volt mindenkin, de amíg a tortát ettük, mindenki levette” – összegzi, hol történt a baj.
„Március 6-a volt. Még egy hete sem kapta meg akkor az első, kínai oltását a nagymama. Egy hét múlva már pozitív volt a tesztje. Utóbb kiderült, hogy a családban két ember is betegeskedett náthaszerű tünetekkel akkoriban, de erről nem szóltak.
Nyolcadikán már mentek a körtelefonok a családban, hogy beteg-e valaki. 12-én kértünk tesztet, a páromnak pozitív volt a gyorstesztje is, nekem csak a PCR mutatta ki a vírust.
Józsi miatt nagyon megijedtünk, mert neki volt egy agyvérzése, és azóta négy műtétje. Ő sosem volt lázas, de most 39 fokot mértünk, vizesre izzadta az ágyat” – mondja Bea, hozzátéve, hogy ők azonnal karanténba vonultak.
A nagymama tesztje már 13-án pozitív volt, nagyon köhögött, de nem volt láza.
„Még beszéltem is vele 18-án telefonon. A testvérem másnap bevásárolt neki, az üvegajtón keresztül még beszéltek 5 óra körül, negyed hatkor már halott volt” – idézi a első nagy törést. Szerinte, ő volt a világ legjobb nagymamája, a 150 centijével is ő volt – ahogy mondja – a főnök. A kilencedik X-hez közeledve is ügyesen mozgott a kertben, a virágok között.
Átpihente magát a túlvilágba
Bea szülei is otthon voltak betegen, egyikük sem kapott még oltást, pedig mindketten az elsők között regisztráltak, anyjának neurológiai betegsége és rákja ellenére sem hívták oltásra, szívbeteg apja március végén kapta volna az elsőt. Bea szerint a kórházban is megerősítették, hogy anyja egyik covidos tünete volt a teljes apátia. „Külön szobában aludtak, de apu minden reggel vitte be neki a kávét, és az sem tűnt fel neki, amikor ez elmaradt, nem főztek, nem volt közös séta. Apuval egyre nehezebb volt beszélni, 20-án azt hallottam, hogy liheg, zihálva veszi a levegőt” – emlékezik. Bea azonnal hívta a mentőt. Kiment a testvérével a házhoz, hogy tisztes távolból köszönjenek neki, amikor kórházba megy. Rossz állapotban volt.
„A nővérem megkérdezte, hogy ugye, nem haragszol? Azt mondta, de” – sírva folytatja, hogy ezt a rövid szót a legnehezebb felejteni, pedig biztos abban, hogy apjuk nem haragszik rájuk.
Édesapját másnap az édesanyja is követte a kórházba, a következő nap pedig Beát kellett bevinni. Körülbelül egy hét múlva az apukája meghalt.
„Bejött egy nővér, megfogta a kezem, és azt mondta, apu átpihente magát a túlvilágba” – mondja, hogyan kapta meg a fájdalmas hírt, hogy a lélegeztetőgépen lévő vasembert – ahogy lánya hívta – nem sikerült megmenteni.
Rózsa Sándort betyárnak becézték volt kollégái, barátai. Bea szerint egy kőkemény, bivalyerős, csendes, okos ember volt. Felesége mostanában fogja csak fel, hogy elvesztette a társát, akivel több mint 50 évet lehúztak együtt.
A gyászt is elvette a vírus
Anya és lánya is két hét után jöhettek ki a kórházból, húsvét hétfőn, lelkileg és testileg is megviselten.
Bea fejében is leginkább csak feladatok vannak most, a temetéstől a családi ügyekig próbál intézkedni.
„Életem legnehezebb időszaka volt bent, egy nyomasztó hullámvasút, egyik pillanatban jól vagy, aztán leránt, igazán mélyre. 39,5 fokos lázzal remegtem, hánytam, nem volt erőm, és mindenem, még a bőröm is fájt. Nem akartam, hogy ott legyen vége, ki kell mennem, vár a családom. Gyászolni nem lehetett, amikor meghallottam aput, úgy zokogtam, hogy az ápolók mondták, hogy ezt ne, próbáljak megnyugodni, különben rosszabbul leszek.”
Bea a kórházban naplószerűen írta mi történik, mit érez. A számára legfontosabbakról, a négyéves lányáról és hétéves fiáról, a 22 éves lányáról, az értük aggódásról semmit nem írt.
„A magam védelmében tettem, egy sorban sem említettem őket, különben megszakadt volna a szívem. Apuval is az van, hogy nem adhatom ki magamból, ami bennem van, nem sírhatok, üvölthetek a fájdalomtól, anyu és a gyerekeim miatt. Nem tudom, mi lesz a temetésen. Valószínűleg ott kell álljak a sírja fölött, hogy meggyászoljam igazán.”
A nyilvánosság elé tárt történet egyfajta gyónás, de a büntetés visszavonhatatlan.
„Ettől az apukám nem jön vissza. A nagymamámat sem kapom vissza. Remélem, sokan tanulnak belőle. Ha csak egy család azt mondja, elolvastam, és nem akarok ilyen hibát elkövetni, akkor már életeket mentettünk. Ha én láttam volna ilyen történetet, könyörögtem volna a családnak, hogy ezt ne, és még lenne nagymamám és édesapám.”
Negyedszázada önkéntes segítő
Bea 25 éve segíti a bajba jutott családokat. Jelenleg is egy daganatos kisfiúnak, Lipót Teónak gyűjtenek egy élhető otthonra. De szervezett már gyűjtést sok kórházban fekvő gyereknek és az ötvöskónyi kutyaharapást elszenvedett kisfiú családjának. Facebook-oldalán lehet követni aktuális gyűjtéseit.
Belicza Bea
