Szögek, kések, fémdíszek, nyílhegyek is kerültek ki Bálint műhelyéből, édesanyja és édesapja autóját is saját készítésű szerencsepatkók díszítik.
„Nem tekintünk rá csodabogárként, hiszen ugyanúgy van okostelefonja, számítógépe, játszik a testvérével, a barátaival, és hétéves kora óta kézilabdázik, de emellett szívesen püföli a vasat, amíg meleg. Órákig képes nehéz kalapáccsal dolgozni, nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ez nem múló hobbi nála – meséli Bálint édesanyja, Megyeri Sára. – Sok kisfiú kitalálja, amikor meglát egy kovácsot, hogy érdekli a szakma, de Bálintot ez nemcsak két hétig foglalkoztatta, hanem meg is maradt a lelkesedése. Az édesapjával együtt az első pillanattól kezdve komolyan vettük az érdeklődését, engedtük neki, hogy kipróbálja, és segítünk, amiben tudunk.”
A gimnázium mellett inaskodik is
Bálint először egy vásáron találkozott a hagyományos mesterséggel. „Nagyon megtetszettek a mesterek munkái, különösen azt tartom izgalmasnak a szakmában, hogy mennyi mindent lehet fémből készíteni. Jelentkeztem egy háromórás workshopra, ahol saját kezűleg készíthettem el egy kést. Óriási sikerélmény volt! Ezután elhatároztam, hogy még jobban szeretnék belemélyedni a szakma rejtelmeiben. Rengeteg videót néztem, körüljártam, milyen eszközökre lenne szükségem, és a spórolt pénzemből vettem egy tűzhelyt és egy üllőt” – meséli Bálint, aki a gimnázium mellett inasként sem rest beállni, ugyanis a mesterséget már nem oktatják.
„Az első önálló munkám egy szög volt, melynek az elkészítése körülbelül tíz perc: ki kell hegyezni a vasat, levágni, majd formázni. Ezzel szemben egy kés elkészítése 2-3 órán át eltarthat, mivel az alapanyagot el kell vékonyítani és megfelelő pengeformára hajlítani – szakmázik lelkesen. – Szeretem a kovácsolásban, hogy mindig újat lehet alkotni. Gyakran merítek ötleteket kovácscsoportokból és rengeteg videót nézek, az ott látottakat próbálom lemásolni. Mindig nagy sikerélmény, ha elkészül egy tárgy. Anyukám vadnövényekkel foglalkozik, készítettem már neki növénydaraboló bárdot, és a bátyámnak kovácsoltvas laptoptartót is. Most azt tervezem, hogy készítek egy kovácsoltvas kaput a család teknősének a ketrecére. A felszereléseimet is folyamatosan fejlesztem, és az alapanyagok beszerzéséért is én felelek, például a Dunai Vasműből nemrég vettünk speciális kokszot.”
Szülei nem féltik a műhelyben
A fiatal kovácsfiú, ahogy teheti, surányi műhelyében készíti el újabb és újabb alkotásait, a szükséges vasat méhtelepeken szerzi be.
„Bálint először kitalálta, hogy a budai társasház pincéjében alakítsunk ki egy műhelyt, de azt megvétóztam. Szerencsére a nyaralónkban meg tudtuk valósítani az álmát, így már a saját műhelyében próbálhatja ki azokat a technikákat, amelyeket a videókban látott. Iskolaidőben hétvégenként – a vasárnapi csendrendeletet figyelembe véve – dolgozik, nyáron pedig néha 2-3 napra is kiköltözik a nyaralóba, hogy több időt tölthessen a kovácsolással” – mondja Bálint édesanyja.
Az izzó fémek, a kalapács és a tűzhely nem éppen gyerekjáték, édesapja kezdetben mindig Bálinton tartotta a szemét munka közben, de már megbizonyosodtak róla, hogy fiuk biztonsággal dolgozik a műhelyében.
„Az elején mindig mellette ültem, amíg úgy éreztük, veszélyes lehet, de beletanult, mire kell odafigyelni. Használja a védőfelszereléseket, kötényt és védőszemüveget visel, kialakult a rutinja. Persze azért tisztes távolságból még most is figyeljük, de már abban a korban van, hogy nem égeti meg magát, és nem üt kalapáccsal a kezére. A műhelyt egyébként maga alakította ki, büszkék vagyunk rá, hogy amellett, hogy jó tanuló, ilyen szép szakmába szeretett bele” – tette hozzá Bálint apukája, Regőczi Miklós.
A hobbijával már pénzt is keresett
Bálint az osztálytársait is lenyűgözte a tehetségével, már megrendelést is kapott, de ő jobban szereti a barátait is bevonni a munkába.
„Ha valaki rendel tőlem valamit, inkább azt javaslom, hogy csináljuk meg közösen, hiszen így mindkettőnknek élmény, és mások is belekóstolhatnak, mekkora büszkeség saját kezűleg elkészíteni egy tárgyat. Nyáron táborba is megyek, ahová a barátaim is elkísérnek, örülök, hogy nekik is tetszik ez a szakma” – meséli a kovácsfiú, akire a kovácscsoportokban is felfigyeltek.
„Már felkérték kistelepüléseken, piacokon, hogy kovácsoljon. Nagy sikere van, amikor ő mutatja meg, hogyan kell szöget, kést készíteni. Szeretne majd specializálódni különleges dísztárgyakra és magas minőségű tárgyakra. A patkoló szakirány és a fegyverkovácsolás is jó választás, de még csak most kezdi a nyolcadik osztályt, így még nem kell, hogy kikristályosodjon, melyik irányba szeretne továbbhaladni – tették hozzá a szülők. – Egy biztos, nagyon tehetséges, és szenvedéllyel csinálja. Most úgy tervezi, felnőtt korában kovácsként szeretne dolgozni a saját cégében, melynek Vaskos lesz a neve. Már azt is kitalálta, hogy többen dolgoznak majd benne, hiszen egy kovács nem kovács.”
Folyamatosan tanul
Bálint szeretne bonyolultabb dolgokat is készíteni, ezért már azt tervezgeti, milyen eszközökre lesz szüksége ezekhez. „A mostani üllőm 70 kg, de a nagy fémipari szerszám már nagyobb beruházást igényel. A kovácsok gyakran készítenek szerszámokat is, így ez az irány is érdekes számomra. Már megvannak a bevált helyek, hol tudom beszerezni a szükséges szerszámokat és alapanyagokat, és majd felnőtt táborba is megyek, hogy a tudásomat még jobban elmélyítsem” – tette hozzá Bálint.
fotó: Ambrus Marcsi
