Családi örökségként hozta magával a hulladékmentes szemléletet, amely munkájának alapja lett. Különleges és fenntartható darabokat készít, és ma már nemcsak tervez, hanem tanítja is az újrahasznosítást.
„Hajdú-Bihar megye egyik apró falujában nőttem fel, ahol nem termeltünk szemetet, minden újrahasznosításra került. Ez az otthonról hozott alapvetés az örökségemmé vált, amit a mai napig továbbviszek. Már gyerekként vonzott a divat, még óvodás sem voltam, amikor egész nap elbíbelődtem az anyagdarabokkal. Élveztem, mennyi mindent ki lehet belőlük hozni” – meséli Éva, a Réthy Fashion megálmodója.
A fia is besegít az ökoprogramokba
Eleinte hobbiként, később már vállalkozás szinten foglalkozott a tervezéssel, szabás-varrással, ezenbelül főképp az újrahasznosítással. Alapanyagként a farmert választotta, munkáit régi, elhasznált csipkékkel és hímzésekkel tette különlegessé. A divattervezés iránti szenvedélye mindig is fontos volt az életében, mégis más úton indult el: építészmérnökként végzett, majd 20 év után a műszaki rajzokat és a látványterveket felváltották a szabásminták.
„A Budapesti Divatiskolát a főállásom mellett végeztem el, esténként szabtam-varrtam. Tudtam, hogy egy nap csak ruhákkal szeretnék foglalkozni. Olyan vállalkozást szerettem volna életre hívni, amely különleges: míg mások táskát és hátizsákot készítettek farmerből, én alkalmi és menyasszonyi ruhákkal kezdtem, ami nehezebb út volt” – meséli Éva, aki márkáját fokozatosan építette fel.
„Eleinte az ismeretségi körömben szóltam, hogy adják oda a nem használt farmerjeiket, de hamar rájöttem, hogy egy szép ruha elkészítéséhez 5- 6 farmernadrág kevés. Egy ízléses ruhához akár 30- 50 darabra is szükség lehet. Okozott némi kihívást összegyűjteni a színben és minőségben passzoló anyagokat. A családom a kezdetek óta támogat, a fiam is mindig besegít. Közösen kitaláltuk, hogy szervezzünk iskolákban farmergyűjtést és ökonapokat, amelyek nagyon jól működtek: rengeteg farmer gyűlt össze, és bemutatókat kezdtünk tartani, hogy megmutassuk az újrahasznosítás lehetőségeit. Mintha áldás lett volna rajtunk, olyan nagy siker volt, és közben érzelmi kötődés is kialakult: a vásárlóim lettek a modelljeim, szívmelengető látni, ahogy a gyerekek az anyukájukkal együtt lépnek fel.”
Egyetemen oktatja az újrahasznosítást
Ma már az újrahasznosítás a főállása.
„Amikor belevágtam, ez a terület még gyerekcipőben járt, és a közösségi média sem volt ennyire aktív. Napi kapcsolatban vagyok az online közösséggel, ha új alkotást teszek fel, azonnal lecsapnak rá. A koronavírus-járvány újratervezésre késztetett, volt egy másfél éves időszak, amikor nem jöttek megrendelések. Elgondolkoztam, hogy abbahagyom, de fájt volna érte a szívem, hiszen ez az, amit igazán szeretek csinálni. Félhangosan feltettem magamnak a kérdést, hogyan tovább, és beszélgettem a «fentiekkel», akik azt tanácsolták, hogy készítsek videókat. Mindig is volt bennem egy belső késztetés, hogy megmutassam magam, ezért elkezdtem követni az ösztöneimet. Azóta fantasztikus módon fejlődik a vállalkozásom, a rendeléseim száma megnőtt, és állandóan kapom a pozitív visszajelzéseket.” Éva a nagy érdeklődés miatt elhatározta, hogy oktatni fog.
„Létrehoztam egy online újrahasznosító akadémiát, ahol közel 50 oktatóvideóm van feltöltve. Az építész múltam miatt másfajta rendszerszemléletem van, úgy állítom össze a videókat, hogy a bemutatott darabokat bárki el tudja készíteni. Emellett számos előadást tartok országszerte egyetemeken és rendezvényeken: a Budapesti Gazdasági Egyetemen van egy kurzusom, és az MTA is meghívott már előadásokat tartani.”
Nagymama hímzése az unoka táskáján
Éva az emlékőrzésre is nagy hangsúlyt fektet. „Számos olyan régi emléktárgy van, amelyhez kötődünk, szeretnénk megtartani, de vagy nem használjuk, vagy nem illik az otthonunkhoz. Az ilyen tárgyakat újrahasznosítom, hogy a régi generációk értékei ne tűnjenek el a szemétben. Gyakran találkozom olyan kéréssel, hogy a régi hímzéseket helyezzem el az unokák hátizsákján, így a hagyatékok visszatérhetnek a mindennapi életbe. Egy hímzett díszpárnát talán nem sokan tennének ki a kanapéra, viszont egy hátizsákra felvarrva újra használhatóvá válik. Ezáltal egy új körforgás indulhat el, melyben a múlt értékei újra életre kelnek” – magyarázza lelkesen.
A divattervező missziója az értékek megőrzése mellett, hogy inspirálja az embereket, és belecsempésszen a mindennapjaikba egy kis kikapcsolódást. „A saját és a környezetemben élők példáján is látom, hogy a felgyorsult életvitel nem vezet jóra. Hiszek abban, ha egy kicsit lelassítanánk, kevesebb lenne a stressz és a betegség. Ha mindenki szánna napi egy órát magára, legyen az alkotás, horgolás vagy sütés, az energiaszintünk és a pszichés állapotunk is javulna. A feladatomnak tartom, hogy erre ösztönözzem az embereket.”
így éljünk fenntarthatóan!
Éva szerint minden apró lépés számít az újrahasznosításban. Ezeket tanácsolja kezdésnek. „Ne akarjunk mindent egyszerre megváltoztatni: válasszunk ki egy dolgot, amit szeretnének fenntartható módon megoldani, és ha az működik, folytassuk tovább. A szelektív hulladékgyűjtés alap: nézzük meg, mi kerül a szemetesünkbe feleslegesen, és hogyan tudnánk kiváltani más megoldásokkal. Bevásárláshoz vigyünk vászontáskát, én a helyi húsoshoz is elviszem a saját dobozomat, és abba kérem a felvágottat. A megunt ruháinkat egy kis átalakítással újra vagánnyá tehetjük. Impulzív vásárlások helyett érdemes átnézni a ruhatárunkat, összeállítani szetteket, és csak azokat a darabokat megvenni, amelyek valóban passzolnak hozzájuk. Ismerni kell önmagunkat, hogy a meglévő ruhadarabjainkból kihozhassuk a legtöbbet.”
Fotó: Ambrus Marcsi
