Riport

Kilencévesen már kilencszeres táncvilágbajnok Takács Szofi: sminkje és ruhája miatt bántják

Nem kérdés, Szofi arra született, hogy tehetségének és szorgalmának no meg édesanyjának hála, mindenkit elkápráztasson a tánc­tudásával. A debreceni kislány sorra nyűgözi le a bírókat az Európa– és világversenyeken.

Bármikor, csak ne augusztus 20-án, a Virágkarnevál idején jöjjön világra – így imádkozott a debreceni Takács-Pántya Barbara 2015-ben, aki Milán fia után akkor egy kislány születését várta. Barbarának, aki kislány kora óta táncolt, és egy rövid testnevelőtanári munka óta saját tánciskolákat vezet, a nebulói mellett lett volna a helye, mert ők is felvonultak a karneválon. Szofi azonban ezt a napot választotta, úgyhogy édesanyja a szülőszobából telefonon instruálta a diákjait. Talán már itt eldőlt minden…

Szülei soha nem kényszerítették

Persze az is számított, hogy édesanyja már kicsike korában is gyakran vitte magával iskolájába, a Feeling Tánc és Mazsorett Egyesületbe.

„Tíz fővel indítottam el az iskolát, ma már több mint kétszáz gyerek táncol itt, főleg mazsorettet, latin-, akrobatika- és showtáncot tanítunk a kollegáimmal” – sorolja Barbara, aki hamar felfedezte, hogy Szofinak van tehetsége a tánchoz, melyet édesanyjától és szertornász édesapjától, Takács Árpádtól örökölt.

„Hároméves volt, amikor először táncolt közönség előtt. Egy trió csoportból az egyik kislány megbetegedett, és Szofi ugrott be helyette, ekkor szerezte első Európa-bajnoki címét.” Szofi ma már különböző kategóriákban kilencszeres Európa- és kilencszeres világbajnok, ami lássuk be, fantasztikus eredmény, nemcsak a kora miatt, hanem mert szerte a világon kislányok tízezrei táncolnak.

„Soha nem kényszerítettük, neki lételeme a tánc. Heti 12 órát edz. Délelőtt természetesen iskolába jár, jól tanul, az angol és a matematika kiválóan megy neki, a helyesírással vannak gondjai. Fél kettőkor kezdődik az edzés, ami fél ötig tart. Kisgyerek, így néha elkalandozik, nem úgy jön ki a lépés, ilyenkor szólok neki, hiszen ott és akkor inkább edző vagyok, nem édesanya. Habár ez a két szerep folyamatosan váltakozik. Otthon kicsit játszik, kutyázik, majd fél hattól nekiáll tanulni, kilenckor pedig megy aludni. Lehet, első olvasatra ez kicsit feszítettnek tűnik, de aki úgy sportol, mint ő, az hozzá van szokva a feszített időbeosztáshoz, a rendhez, a fegyelemhez, nagyon tudatosan teszi a dolgát” – mondja Barbara.

S azt is, hogy lánya ugyanúgy babázik, mint a kortársai, hajba kap a bátyjával, találkozik a barátnői­vel, nem mindig takarítja ki a szobáját, és olykor visszafelesel a szüleinek. Éli a kilencévesek mindennapjait, csak épp ő világversenyekre is jár.

Költséges és időigényes sport

De mik is ezek a versenyek? Szerte a világon vannak nagy táncszövetségek, azok írják ki a versenyeket különböző korcsoportokban és kategóriákban. Előfordult, hogy Szofi 6-8 kategóriában is elindult, és az is, hogy idősebb korosztályban mérettette meg magát – sikerrel. Kvalifikáció során kiválasztják a legjobbakat, akik végül a döntőben előadják a produkcióikat. Ezek az események általában háromnaposak. Szerencsére az iskola mindenben támogatja Szofit, tudják, hogy bepótolja a tanulást, így jó szívvel elengedik. Természetesen a kislány nem együl utazik, és ennek költségeit a szülei állják, csakúgy, mint a fellépőruháiét és minden más szükségeset. Ezenkívül mindenhol van nevezési díj.

„Februárban Brüsszelbe megyünk, Szofi öt stílusú tánccal készül, ide 436 euró, olyan 180 ezer forint a nevezési díj. Természetesen van pénzdíj is. Legutóbb ezer eurót nyert, és az volt a kérése, hogy ebből menjen el az egész család Disneylandbe. Nagyon édes dolog, hogy ilyenkor mindannyiunkra gondol” – mondja büszkén az édesanya. A család egyébként sokat utazik, gyűjtik az élményeket, amíg még kicsik gyerekek.

Kapnak kritikákat a ruha és smink miatt

Rutinos versenyző, hároméves kora óta táncol közönség előtt

Természetesen mindennek vannak hátrányai is. No nem a testvérféltékenység! A 11 éves Milán büszke a húga sikereire, a tánc amúgy is távol áll tőle, ő jógázni és sakkozni szeret. Az sem, hogy a család most éppen azt tervezi, a kertjük végé­ben lévő sufnit átalakítják próbateremmé Szofinak, hogy online tanulhasson, külföldi, például ausztrál és bolgár edzőkkel, elsajátítsa az ottani trendeket, koreográfiákat. Inkább az anya és lánya közösségi oldalaira érkező kommentek némelyike az, ami sokszor elszomorító. A rengeteg elismerés, gratuláció és kedves szavak, biztatás mellett megkapják, hogy a szülők biztosan saját magukat akarják megvalósítani a lányuk által, meg hogy milyen veszélyeket rejt, hogy Szofi sminkben, korához képest szexi táncosruhákban lép fel.

„A versenyekhez hozzátartozik ez a smink és a ruha, ezzel nem tudunk mit tenni, de elfogadom, ha ez valakinek sok – mondja Barbara. – De Szofi a  versenyeken néz így ki, nem a mindennapokban, veszély pedig sok helyen leselkedik a mai gyermekekre, ennyi erővel be is zárhatnám. A férjem meg én pedig már elértük azt, amire vágytunk. Ő erdélyi, tagja volt a román, majd a magyar tornaválogatottnak, én magyar táncbajnok vagyok. A tánciskolában tanítunk, a férjem a családi vállalkozásban is dolgozik. De ami a legfontosabb, hogy szép családi életet élünk, van két klassz gyerekünk, ennél nem is kell több. Az pedig természetes, mint minden szülőnek, hogy támogatjuk a gyerekeket abban, amiben jók, amit szeretnek csinálni.”

Távkapcsolatban éltek

Barbara a főiskola alatt hoszteszként dolgozott egy tornász-világbajnokságon, ahol Árpád versenyzett, ott jöttek össze. Ám a kapcsolat nem tartott sokáig, Barbara tanult, Árpád sportolt, majd egy sérülés után a Richter Cirkuszban dolgozott. „Mindig rajongtam a cirkuszért. Elmentem megnézni őket, akkor találkoztunk újra, és megint fellángoltak az érzelmeink. Két évig, amíg ő a cirkusszal utazott, távkapcsolatban éltünk, de ezt túlélte a szerelmünk, s tavaly ünnepeltük a 12. házassági évfordulónkat.”

Fotó: privát

Címkék: