A kézműves szűcsmester külvárosi üzletében szemet gyönyörködtető választék fogad: csupa valódi szőrméből, szőrmés bőrből (például bárányirha, nyúl, róka, nerc) készült egyedi termék. Modern és klasszikus stílusú kabátok, mellények, mutatós sapkák, gallérok, kucsmák, kapucniprémek, kesztyűk, fülvédők, házi mamuszok, szőrmével és bőrrel díszített telefontokok, és sorolhatnám, mi minden dicséri Gyula keze munkáját.
Őt is elérte a plázák átka
Édesapjától tanulta a mesterséget, meséli, ami apai ágon négy generáción át öröklődött a családban.
„Beleszülettem ebbe a szakmába. A bátyámmal, aki szintén szűcs, apánk műhelyében nőttünk fel – meséli. – A rámázóasztal alatt játszottunk, mígnem apám befogott minket, és mi fűztük neki a cérnát a tűbe. Egész nap körülötte serénykedtünk, így akarva-akaratlanul megtanultuk a mesterséget. Apámat ez nagyon boldoggá tette, meg anyánkat is, egyrészt, mert szem előtt voltunk, másrészt tudták, hogy milyen irányba haladunk. Én pedig boldogan követtem a családi tradíciót.
A középiskola elvégzése után Tökölön kezdtem a szakmát, majd sikeres mestervizsgát tettem, és 1988-ban, miután megnősültem, kiváltottam az ipart. Kisiparos lettem, immár Budapesten. Egy ideig a hetedik kerületben volt az üzletem, és a plázák megjelenéséig jól ment a bolt, de a kínai tömegáruk beáramlásával drasztikusan visszaesett a forgalom. A 2000-es évek elején költöztem a 16. kerületbe, ahol a házunk alsó részében kialakított műhelyben és üzlethelyiségben dolgozom másodmagammal.
Van egy segítségem, egy angol női szabó-varró hölgy, akivel együtt készítem az alkotásaimat.”
Újjászületnek a nagyi holmijai
Gyulától megtudom, hogy a szűcsmesterségnek két ága van. A fehér szűcsök a juhbőrt dolgozzák fel, a német szűcsök nemes prémekkel is foglalkoznak. Ő maga mindkettőhöz ért.
„A régi szűcsök, köztük a felmenőim is, szőrmekikészítést is végeztek, tehát a nyers bőrt kikészítették, és ezután szabtak belőle terméket – magyarázza. – Én csak kikészített prémet veszek, azt varrom meg. Sajnos az egykor kiemelkedő magyarországi bőrgyártás megszűnt, én is olasz, francia és spanyol alapanyagból dolgozom, illetve a nemes prémeket, a vadbőrt főként Skandináviából vásárolom.”
Gyula gondos válogatás után állítja össze a kollekcióit. „A termékeim a legkevésbé sem sablonosak, a kínálatunkban nincs két egyforma darab – hangsúlyozza. – A tömegtermékek korszakában azért tartom szem előtt az apró részleteket is, mert fontos, hogy ezek életre szóló darabok legyenek, és nagyon sokáig örömet szerezzenek a viselőjüknek.”
Az elhivatott szűcsmester számos szolgáltatást végez: szűkít, bővít, felhajt, vagy gallért, bélést, cipzárt cserél, és restaurálást is vállal.
„Az elmúlt év inkább a szolgáltatásokról szólt, mert sokan hoznak be külföldről használt szőrmebundákat, irhakabátokat, azokat méretre kell igazítani, át kell alakítani. Van, amikor nőiből kell férfikabátot varázsolni, vagy fordítva, tehát sokféle kéréssel megtalálnak a kuncsaftok – sorolja Gyula.
– Ezekkel a megrendelésekkel ugyanannyi munka van, mintha egy új kabátot készítenék, sőt még több, mert bontani is kell, és egy több évtizedes kabáthoz rendkívül óvatosan kell hozzányúlni. Amikor elkészül a régi-új darab, a megrendelők sokszor igazán meglepődnek, hogy a „generálozás” után milyen jól néz ki. Egyébként a fiatalabb korosztályból is egyre többen találnak rám, amikor előszedik a dédszülők vagy a nagyszülők régi holmijait, és azokat méretre igazíttatják.”
Ez is érdekelhet: Üvegtörmelékből alkot Petra: ékszereket varázsol a háború alatt szétbombázott házból is
„Nyáron malmoztunk”
Igaz ugyan, hogy boldog, mert sok a munkájuk, csakhogy mind egyszerre zúdul rájuk, panaszolja a mester. „A mi szakmánknak mindig az volt a hátránya, hogy szezonális, tehát télen nagyon sok munka volt, a mesterek éjjel-nappal dolgoztak, mert mindenkinek a hideg hónapokban volt szüksége a meleg kabátra, sapkára. Aztán bejött a tavasz meg a hosszú, forró nyár, akkor viszont »malmoztunk«. Én is ezért kezdtem bőrdíszművel is foglalkozni, táskát és kisebb kiegészítőket készíteni, hogy bővítsem a repertoárt.
Gyula nagy odaadással végzi a munkáját, ezért is sajnálja, hogy a szűcsmesterség lassan eltűnik, Magyarországon megszűnt a szakirányú oktatás is.
„Így már csak mestertől, inaskodással lehet megtanulni a szakmát, de ehhez nagy elhatározás kell, mert hosszú időbe telik, mire valaki elsajátítja a fortélyokat, és kellő gyakorlatot szerez – teszi hozzá, és szomorúan újságolja, hogy náluk is megszakad a családi tradíció, öt gyermeke közül egyik sem viszi tovább a szakmát. Egy szem fia, Ádám informatikusként segíti a vállalkozás marketingtevékenységét: ő készítette a szőrmeüzlet mutatós honlapját.
Szűkít, bővít, felhajt, gallért, bélést, cipzárt cserél: Kocsis Gyula a legidősebb aktív szűcsmester
„A szűcsmesterség egy csodálatos szakma – mondja Gyula. – Kiélhetem benne a kreativitásomat, az alkotókedvemet, és az, hogy a termékeimmel örömet szerezhetek másoknak, hihetetlenül inspirál. Szeretem a munkámat, el tudom tölteni vele az időt reggeltől estig. Ez egy életforma, teljes embert kíván, nem lehet fél gőzzel végezni. Akkor tudom, hogy tényleg jól sikerült egy termék, ha nekem és a kolléganőmnek is tetszik. Az egy különösen jó és nagyon megnyugtató érzés.
Olyankor sokáig gyönyörködöm az alkotásomban, és szinte sajnálom, amikor elviszik tőlem.”
Műhelytitkok a javából
Gyula az elkészítés és a tervezés fázisában is a hagyományos technikákra esküszik.
• „A szűcsmesterség nagyon sok kézi munkával, például varrással jár, ami rendkívül időigényes.”
• „A műhelyben mindenhol célgépek vannak, például a különböző vastagságú áruk varrására, a belső bélés elkészítéséhez. A vasalóink fontos ereklyék, amiket még ma is tudok használni, mert nincs jobb. A mai szerszámok sem olyanok már, mint a régiek.”
• „A szezon végére összegyűlt szabászati maradékot igyekszünk teljesen hasznosítani. Nagyon sokféle darabot kell összedolgozni, figyelni kell arra, hogy egyezzen a szőrirány, a szőrmagasság és nagyjából a színek is. Borzasztóan pepecselős meló!”
Ez is érdekelhet: Mesterek a városban – Próbáld meg javítani!
szöveg: Szűcs Anikó
Fotó: Ambrus Marcsi
