András atya a tihanyi bencés monostor kapujánál fogad, majd kedvesen a szerzetesi ebédlőbe invitál minket. Közben azt is megtudjuk, hogy jelenleg 10 szerzetes él a nagy múltú épületben.
„A bencés szerzetesi élet 1500 éves hagyományra tekint vissza – meséli. – Szent Benedek alapította a rendünket, amikor Itáliában megírta a Regulát, ami szerint ma is éljük a szerzetesi életünket. Itt, Tihanyban bencés szerzetesként magához a helyhez is kötődünk: a fogadalmaink között stabilitást is fogadunk, azaz hűséget a monostorhoz és közösséghez.
Tizenkét évvel ezelőtt léptem be ebbe a közösségbe, és reményeim szerint ezen a szép helyen, ezekkel a testvérekkel fogom leélni az életemet.
Nem vagyunk egy család, mert másmilyen a »berendezkedésünk«, de az életünk családias itt, a szerzetesek között. Ahogy a családban, ugyanúgy nekünk is megvannak az örömeink és fájdalmaink. Mi is megéljük a »születés« örömét, amikor egy új testvér csatlakozik hozzánk, elköteleződik, és örök fogadalmat tesz. Ugyanígy megéljük a halálnak a szomorúságát, fájdalmát is, amikor elveszítjük egy idős rendtársunkat.
Bencés szerzetesként a jelmondatunk: Imádkozz és dolgozz!, a keresztényi életünket foglalja össze. A napirendünk az imádságok köré épül. Hajnali 6 óra 30-kor a zsolozsmával indul a napunk, utána a közös reggelivel folytatjuk. Nagyon fontosnak tartjuk azt az egyensúlyt, hogy az imádságban is együtt legyünk, és a közösségben is, hétköznapi emberekként a szerzetestestvérekkel. A reggelit követően mindenki megy a maga munkaterületére. Ezután 12.15-kor a kis kápolnában összejövünk imádkozni, a közös ebéd után pedig folytatjuk a munkát.
Este újra együtt étkezünk, majd a vacsora után együtt imádkozva zárjuk le a napunkat.”
Szívügyük az iskola
András atya hozzáteszi, a stabilitásból adódóan a környék adta lehetőségek határozzák meg, hogy ki mivel foglalkozik.
„Az életünknek az egyik súlypontja a turizmus – magyarázza. – Tihany különösen népszerű a Balatont kedvelők körében, az ideérkezők többsége ellátogat a félsziget leghíresebb nevezetességéhez, sokan anélkül, hogy bármilyen hitéleti kapcsolódást keresnének az apátsággal. Számukra is igyekszünk olyan dolgokat kínálni a templomban, a múzeumunkban vagy a galériában, ami megérintheti és akár elindíthatja őket az istenkeresés útján. Emellett vannak olyan vendégeink, zarándokok, akik kimondottan azért jönnek, mert lelki vezetésre, feltöltődésre, elcsendesedésre vágynak.”
A monostorban élő szerzetesek látják el a környék lelkipásztori feladatait is.
„A turistaszezonon kívül elsősorban az itt élőket szolgáljuk, a veszprémi főegyházmegye területén. A nyári időszakban az ország minden részéből ide özönlő hívők számára is rendelkezésre állunk. Habár a monostorban egy zárt közösségben élünk, azáltal, hogy lelkipásztori szolgálatot is végzünk, abszolút nyitottak vagyunk a világ felé. Ami még fontos tevékenységünk, az egyik szívügyünk: mi üzemeltetjük a helyi általános iskolát. Nemcsak a fenntartói, hanem a »rendes gazdái« is vagyunk, és igyekszünk jelen lenni mind a diákok, mind a tanári kar életében.”
Ezeket olvastad már?
A franciákat is lepipálja a tihanyi szerzetesek levendulája: ez a titka a bencéseknek – Videó
40 ezer tő levendula
A bencés szerzetesi hagyomány része a földműveskultúra, amelyet az Apátsági Majorságban folytatnak az itt élő testvérek.
„Az alapítónk, I. András király annak idején kiépített egy birtokrendszert, ami egyrészt az apátság működését is biztosította – mondja az atya. – Nekünk jelenleg egy 7 hektáros földterületünk van, 4 hektárnyi, 40 ezer tő levendulával. Emellett különböző gyógynövényeket is termesztünk. A szerzetesek az elfoglaltságaiktól függően kiveszik a részüket a kerti tevékenységekből, de van két lelkes munkatársunk, kertészek, akik folyamatosan gondozzák a levendulát. Jómagam a majorsági munkákat és az apátsági földeken termesztett gyógynövényekből készült termékek előállítását koordinálom, de amikor szükséges, én is sarlót ragadok, és beállok szüretelni.”
Lepipálta a francia olajat
András atya elmondása szerint történelmi szempontból a levendula nagyon új dolognak számít a félszigeten.
„Az 1900-as évek elején Bittera Gyula, a balatonfüredi fürdőkórház orvosa telepítette először ide. A doktor úr Franciországban látta, milyen gyönyörűen mutat ez a csodálatos növény az apátságok környékén. Azt gondolta, hogy ezt Tihanyban is meg lehet valósítani, és meg is tette. Mi több, olyan módon telepítette a levendulát és olyan színvonalasan párolta a belőle készült olajat, hogy az tíz éven belül világkereskedelmi forgalomba került, és lepipálta a francia versenytársát.
Később, az 1950-es évektől a 70-es évekig a levendulatermesztés visszaszorult, elhalt, majd a rendszerváltás után az erdőgazdaság területén indult újra, nagyon nívósan. Mi 2016-ban telepítettünk először a földterületünkre levendulát, azóta foglalkozunk vele.
Ez is érdekelhet: A MALÉV telefonközpontjából a felhők közé: Réti-Mariass Julien, a legsármosabb magyar pilóta
A szörpöt és a teát helyben készítik
Az élelmezésvezetői munkája mellett András atya vezeti az apátsági boltokat, ahol a szerzetesek által vagy az ő receptúrájuk alapján készített termékek megvásárolhatók.
„A levendulaszörpöt az apátság konyháján készítjük el – újságolja büszkén. – Házon belül készül Gellért atya négyféle gyógynövényteája is. Ezek egyike egy levendulás teakeverék, amelyet esti teázásra szoktunk ajánlani, a nyugtató hatása miatt. A levendulaolajból egy élelmiszeripari céggel levendulaaromát készítettünk: ez egy alkoholbázisú étkezési aroma, amelyet például süteményekhez, fagylaltokhoz adhatunk, és a levendulás búzasörünkben is megtalálható.
Ezt a sört egy budapesti sörgyár alkotja meg számunkra a majorságunkból származó levendula felhasználásával. Már létezik alkoholmentes változata is, a levendulás, citromos, gyömbéres vitaminital. Van kétfajta gyógynövénylikőrünk is: egy keserűlikőr, és egy másik, édeskésebb változat, abban jobban dominál a levendula íze. A kozmetikumokhoz használt levendulaolaj és -víz a faluban lévő levendulalepárló üzemben készül.
A munkatársaink oda szállítják a frissen vágott levendulát, és ott párolják. Maguk a termékek egy helyi manufaktúrából kerülnek ki. Azt szeretnénk, hogy a hozzánk érkezők a levendulaföld pazar látványán és a lelki élményeken túl, a szörpjeinkkel, gyógyteáinkkal és az egyéb finomságokkal valami kézzel foghatót, egy kis darab Tihanyt (is) magukkal tudjanak vinni.”
Szöveg: Szűcs Anikó
Fotó: Schumy Csaba
