Retró játékok és tárgyak
Ha kinyitnánk egy képzeletbeli vitrint, benne rögtön megcsillanna egy koptatott gombfoci-pálya, egy fényesre pörgetett Rubik-kocka, egy puha Moncsicsi és egy sarkán kopott Brick Game. A retró játékok és tárgyak világa sokkal több a „régi cuccok” gyűjteményénél: tapintások, szagok, hangok emléktára.
A töltőtoll tintaszaga, a kazetta „ceruzás” visszatekerése, a pedálos Moszkvics nyikkanása mind-mind olyan emlék, amelyet azonnal előhív egy fotó vagy egy mozdulat. A hazai fejlesztésű eszközök – Primo, TVC, Orion készülékek – nem pusztán technikai tárgyak, hanem korabeli kreativitásunk lenyomatai, amelyek megmutatják, hogyan lett leleményből élmény.
Ezt olvastad már?
Mit és hogyan játszottunk?
Ezek a tárgyak egy korszak használati kultúráját mesélik el: mit és hogyan játszottunk, mivel tanultunk, hogyan öltöztünk. A „turkáló” mint intézmény, a palatábla krétaporos feketéje, a rotring karcoló pontossága mind ugyanahhoz a nagy történethez tartozik: a mindennapok ügyes túléléséhez, az öröm kreatív kitalálásához. A diavetítő előtt ülő gyerekek suttogása, a diafilmek pattogó képei, a szoba félhomálya – a közös nézés rítusa – ma is megidézhető egy-egy képpel.
És ott voltak a kisautók, a matricás albumok, a cserélgetések a lépcsőházban: a tárgyak körül mindig közösség keletkezett.
Az iskolai felszerelések is beszédesek: keményfedeles tolltartó, becsukható vonalzó, radír morzsája, uzsonnásdoboz pattintós fedele. A szobák polcain összeálltak a saját „múzeumok”: matchboxok és makettek, pecsétes fényképek, emléklapok, kirakók. A társasok – „Ki nevet a végén?”, „Gazdálkodj okosan!” – közösségi térképek voltak, ahol a család döntései játékos formában tükröződtek.
A konyhában kattant a szovjet konyhai mérleg, a nappaliban duruzsolt a lemezjátszó; a lakás tárgyai együtt rajzolták meg azt a hangulatot, amelyből ma a nosztalgia táplálkozik.
Indulhat a kvíz?
A kvízünk nemcsak nevek és évszámok sorát kéri számon rajtad; azt is, hogy felismered-e a részletekben rejlő történetet. Mitől „magyar” egy márkaélmény? Miért szeretjük még ma is kézbe venni azokat az eszközeket, amelyeket régen minden nap használtunk? Figyeld meg, hogyan kapcsol be az emlékezeted, amikor felvillan egy iskolatáska formája vagy egy uzsonnás doboz mintája. Miközben válaszolsz, észre fogod venni: nemcsak a tárgyakat idézed meg, hanem azt a világot is, amelyben minden karcolásnak, kopásnak és matricának saját, személyes jelentése volt – és talán még most is az.
Fortepan / Szalay Béla / Urbán Tamás / Magyar Rendőr / Bojár Sándor / Kieselbach Tamás / Bauer Sándor / Szabó Farkas Edit
