Dr. Berta Kinga a Pannon Egyetemen a Fenntarthatósági Megoldások Kutatólaboratórium hulladékgazdálkodási csapatával azon dolgozik, hogy kiderítsék, hogyan lehet hatékonyabban még több hulladékot felhasználni újra és újra, vagyis újrahasznosítani.
Másként szemetelünk vidéken, mint városban?
„A Pannon Egyetem rendelkezik egy félipari csarnokkal, ahol a lakossági vegyes és a szelektív hulladékot válogatjuk szét különböző, úgynevezett hulladékfrakcióra, és vizsgáljuk a hasznosíthatóságukat. A hulladékösszetétel mellett a vizsgálatunk tárgya az is, hogy milyen állapotban van, hol és mikor keletkezett, mert ez mindig változik.
A városok és a falvak hulladékösszetétele és mennyisége is nagyon meghatározó,
előbbi nagyobb mennyiségben tartalmaz csomagolási és biohulladékot. Falun még mindig többen komposztálnak” – magyarázta Kinga, hozzátéve, a koronavírus-járvány alatt részben megváltozott a hulladékunk összetétele.
Mivel a házhozszállításos bevásárlás sokkal jobban elterjedt, és rajtunk is maradt, növelte a csomagolási hulladék mennyiségét. Az ajtónkhoz érkező holmi ráadásul kétszer csomagolt, hiszen még azt is zacskóba teszik a szállítók, ami amúgy is becsomagolva érkezik. Ha magunk vásárolunk, eldönthetjük, hogy előrecsomagolt vagy úgynevezett lédigömlesztett zöldséget, gyümölcsöt veszünk-e, a házhozszállításnál erre sokszor lehetőség sincs.
Mit dobjunk a sima, fekete kukába?
Az általános megfogalmazás szerint mindent, ami a szelektívekbe nem kerülhet, és nem veszélyes hulladék.
„És bármi olyat, aminek nem tudjuk az összetételét pontosan, mint például egy műanyag fogkefe, aminek már rég kidobtuk a csomagolását, vagy zsírral szennyezett papír” – mondta a szakértő.
Ki kell öblíteni a palackokat, konzerveket?
A szelektív hulladék sok helyütt csak „tisztán” kerülhet a gyűjtőbe, ezért sokan mosogatják otthon a hulladékot a mai napig. A MOHU ajánlásaiban úgy fogalmaz: minden esetben öblítsük ki. Alapvetően tehát ki kell öblíteni, ám erre létezik egy fenntartható módszer is: bármit, amit koszosnak találunk, használt vízzel öblögessünk át, vagy kéztörlővel töröljük el.
Jó módszer például a fürdéskor vagy a mosogatáshoz használt vízben átöblíteni például a joghurtos, tejfölös poharakat.
„A szelektív hulladékot a mai napig kézzel válogatják.
Minden szennyeződés, amit a hulladékon hagyunk, és „érik” egy-két hetet a kukában, ezeknek az embereknek a kezében köt ki. Ráadásul, ha nagyon koszos a hulladék, a feldolgozó nem fogja átvenni. Én azonban azt javaslom, tiszta vizet hulladék elmosogatására ne használjunk, inkább csak olyat, amit valamire már használtunk. Az üdítős palackokat, üdítőitalos tetrapackokat ki is lehet csepegtetni.”
Tényleg összeöntik a papírt a műanyaggal?
Időről időre felmerül a közösségi médiában, hogy valaki látott egy kukásautót, ami összeöntötte a papírt a műanyaggal, így nincs is értelme szelektíven gyűjteni. Nos, ha valaki ezt látja, az közel sem azért van, mert ne lenne értelme a külön gyűjtésnek. Az ok inkább bennünk keresendő.
„Magyarországon a szelektív hulladékgyűjtő kukák 60%-ban olyan hulladékkal vannak tele, ami nem oda való, mindenképpen át kell válogatni őket. A papírt, műanyagot és minden mást viszont ugyanazon a soron válogatják, így azokon a településeken,
ahol nem tiszta a szelektív hulladék, ott egy autó viszi el a papírt és a műanyagot, ennek inkább gazdasági és környezetvédelmi okai vannak.
De ha a településen ismert, hogy tiszta hulladékáram keletkezik, akkor természetesen külön autó szállítja el a különböző hulladéktípusokat” – magyarázta Kinga.
Ez is érdekelhet
Miért fontos a palackra illesztett kupak?
A kukánkból beérkező hulladékból először kézzel vagy gépi erővel kiválogatják az oda nem illő dolgokat, mint például az autógumit, bútordarabokat, martacokat, rugókat – bizony, ezekkel rengeteget találkoznak a szakemberek.
Majd egy úgynevezett előaprítóba kerül, ami kibontja azokat a zsákokat, amiben kihordtuk őket a kukába, aztán egy rostára kerülnek, ahonnan a 6-8 centiméternél kisebb hulladék egyszerűen kiesik. És épp ez az, amiért olyan nagy szükség van arra, hogy a kupakokat a palackokra illesszék.
„Ami átesik a rostán, nagy arányban úgysem oda való volt. Korábban az egyébként nagyon jól hasznosítható kupakok is átestek, és mentek a maradék hulladékba, ez volt a baj. A fent maradt nagyobb hulladékot a kézi válogatók kabinban kézzel szedik külön frakciókba.
A szállítószalagon érkező hulladékot kézzel válogatják különböző típusokra.
A szalag mellett álló személyzetnek 1,5-2 másodpercük van eldönteni, hogy le kell-e vennie a hulladékot, amit aznap válogat. Általában egy nap egyvalaki csak egy típusú hulladékot válogat, például joghurtos poharat. Én úgy szoktam hívni őket, hogy ők a szakma egyik legokosabb emberei, akiknek tiszteletet érdemel a munkájuk, hiszen az összes gyártó összes termékének csomagolását ezen idő alatt felismerik, és le is veszik a szalagról” – mondja dr. Berta Kinga Manuéla.
Mi lesz a fémmel?
A kiválogatott hulladék ezután bálákba kerül, és megindul az újrahasznosítás felé. A szalagon fent maradt holmikból mágnessel kiszedik a mágnesezhető fémet, és ezt is újrahasznosítják.
Mit égetnek el és az hogyan hasznosul?
A szelektív hulladékválogatóból kikerülő válogatási maradék, vagyis amit nem tudtak beazonosítani, így nem válogatták ki, az a mechanikai és biológiai válogatóba megy. Itt a válogatás célja, hogy a vegyesen gyűjtött lakossági hulladékból és a szelektív válogatóból kikerülő maradék hulladékból berendezések segítségével kiválogatásra kerüljön a magas fűtőértékkel rendelkező hulladék, mely a későbbiekben a cementgyártás során tüzelőanyagként hasznosul.
Az égetés után maradt hamu pedig a cementbe kerül, így anyagában is történik egy hasznosítás.
Bár a hulladék égetése rendkívül rosszul hangzik a laikus fülnek, de még az égetőműben történő hulladékégetés is jobb felhasználás, mint a legvégső állomás, a lerakó, ahová a nem megfelelően gyűjtött hulladék kerülhet.
Mi történik a maradékkal?
„Jó esetben az összes lakossági hulladék 40 százaléka kerül a lerakókba, ennek jelentős része biohulladék, ételpazarlásból és konyhai hulladékból. Ha a városiak közösségi komposztálókat vagy otthoni, úgynevezett vermi (gilisztás) komposztálókat használnának, még ennyi sem lenne.
A komposzt képződéséhez kell levegő, ám ami a depóniákra (hulladéklerakó – szerk.) kerül, az tömörítve soha nem lesz felhasználható, ott fog állni az idők végezetéig” – figyelmeztetett a szakértő, aki egy érzékletes példát is hozott.
A világ egyik legnagyobb, 1948-ban megnyílt és 2001-ben bezárt hulladéklerakója jelenleg New Yorkban található, ahol nemrég a lerakó belsejében lévő hulladékok állapotára voltak kíváncsiak, ezért belefúrtak. A tömörítés okozta oxigénhiány miatt még a papír sem bomlott el benne, és az újságpapírra írt betűk tisztán olvashatók voltak.
Fotó: Adobe Stock
