Egy mesterséges intelligencia (AI vagy MI) elég gyorsan megtanulja, mi a töltött káposzta, mikor van a húsvét, és hogyan kell kiszámolni egy akciós bevásárlás végösszegét. Azt viszont sokkal nehezebben érti meg, ami nem logikus, nem következetes, és nem is akar az lenni.
Márpedig a magyar hétköznapok tele vannak ilyen szokásokkal. Olyan apró, belénk ivódott dolgokkal, amelyek mögött érzések, beidegződések, félmondatok és kimondatlan szabályok vannak. Ezek azok a pontok, ahol az AI rendre megakad.
Megkérdeztük hát tőle, mik azok a magyar szokások, amiket furcsának talál bennünk.
Az állandó panaszkodás, ami valójában nem panaszkodás
Egy mesterséges intelligencia számára nehezen értelmezhető például az a helyzet, amikor valaki hosszasan sorolja, mi a baja – az időjárás, az árak, a háta, a munka –, majd a végén hozzáteszi: „de azért megvagyunk”.
Logikailag ez ellentmondás. Emberileg viszont teljesen érthető – állítja az AI.
A panaszkodás nálunk, magyaroknál gyakran nem segítségkérés, hanem kapcsolódás. Egy módja annak, hogy beszélgessünk.
Az „együnk még egy kicsit” rituáléja
Az AI nem érti, miért kell hatszor megkérdezni egy vendéget az asztalnál, kér‑e még ételt, miközben már rég nemet mondott. Azt sem, miért sértő, ha valaki tényleg nem kér többet.
Hát mondjuk meg neki: a magyar vendéglátásban az evés nemcsak a táplálkozásról szól, hanem a gondoskodásról, figyelemről, szeretetről. Ezt algoritmusra fordítani szinte lehetetlen, soha nem is fogja megérteni, milyen az, amikor a nagyid a hatodik gombócot szedi a tányérodra töltött káposztából egy vasárnapi ebéden.
A mesterséges intelligenciának teljesen értehetetlen: az udvarias halogatás
- „Majd megbeszéljük.”
- „Valamikor összefutunk.”
- „Hívjuk még egymást.”
Egy mesterséges intelligencia ezeket konkrét ígéretként kezeli. A magyar valóságban viszont gyakran azt jelentik: most nem akarok nemet mondani, de igent sem. Ez a finom kerülgetés, a konfliktus elodázása mélyen beépült a kommunikációnkba, és teljesen szembemegy az egyenes logikával.
Ez is érdekelhet
A szabályok kreatív értelmezése és a „megoldjuk okosba”
Az AI abból indul ki, hogy a szabály azért van, hogy betartsák. A magyar hétköznapokban viszont a szabály nekünk sokszor inkább egyfajta iránymutatás, ugyebár.
Parkolásnál, ügyintézésnél, sorban állásnál gyakran működik az a gondolat, hogy „józan ésszel ez így is belefér”. Ez az apró rugalmasság emberi, de egy algoritmus számára zavarba ejtő.
Az egyszerre panaszkodó és büszke nemzeti hangulat
Az AI nehezen érti, hogyan lehet egyszerre azt mondani, hogy „itt semmi sem működik”, majd a következő mondatban kijelenteni, hogy „de azért mi nagyon találékonyak vagyunk”. Pedig a magyar identitásban ez a kettő nagyon is együtt él: kritikusak vagyunk magunkkal, miközben ragaszkodunk ahhoz az érzéshez, hogy különlegesek vagyunk.
Hogy is érthetné meg, milyen az, amikor sírva vigadunk?
Az időhöz való sajátos viszony
Az, hogy „mindjárt indulunk”, „öt perc múlva ott vagyok”, vagy „gyorsan összedobom”, ritkán jelent pontos időtartamot. Inkább hangulatot, szándékot, jóindulatot. Egy mesterséges intelligencia itt rendszeresen rosszul számolna.
A kimondatlan elvárások
Sok magyar helyzetben nem mondjuk ki, mit várunk, mégis csalódunk, ha a másik nem úgy viselkedik. Az AI számára ez különösen nehéz terep: nincs adat, nincs utasítás, mégis van következmény. Ez az a pont, ahol az emberi kapcsolatok teljesen kiszámíthatatlanná válnak egy gép szemszögéből.
Talán nem is baj, ha nem ért rólunk mindent az AI
Ezek a szokások nem hatékonyak, nem következetesek, és sokszor nem is logikusak. Viszont nagyon is emberiek és magyarosak. Egy mesterséges intelligencia fel tudja gyorsítani az életünket, de nem tudja helyettünk megélni ezeket az apró, ellentmondásos pillanatokat.
Lehet, hogy nem érti, miért panaszkodunk ennyit, miért kínáljuk újra az ebédet, vagy miért ígérünk találkozót, ami sosem jön létre. De talán éppen ezek miatt marad a magyar hétköznap felismerhetően emberi.
