A zsidóságról valahogy még ma is az a kép él, hogy egy zárkózott és szomorú nép. Mindig, ha tudtam, hogy zsidó vallású emberrel beszélgetek, igyekeztem „tojáshéjakon lépdelve” fogalmazni.
Kissé félve léptem be az Óbudai Zsinagógába is, ahol egy különleges, purimi főzőtanfolyamra hívtak meg. Myers Tzivia ortodox zsidó rebecennel és Cserháti Tamara zsidó feleséggel főzhettünk ünnepi ételeket, miközben ők a kultúrájukról, lakomáiktól és ünnepi szokásaikról meséltek. Nem kellett fél óra, hogy rájöjjek, a vallásuk sokkal befogadóbb, mint valaha is gondoltam,
az életet pedig olyan formán igenlik, amit én csak irigyelhetek.
Eszter felszabadítja a népét
Még mielőtt nekiálltunk főzni, gyorsan megbeszéltük, mi is az a purim. Az idén március 2–3. közé eső napon a zsidóság a népük felszabadulását ünnepli beöltözésekkel, hatalmas lakomákkal, hangos kerepléssel, adományozással és ajándékozással.
„I. e. 450 körül az akkori perzsa király főtanácsosa, Hámán ki akarta irtani a zsidó népet. Csakhogy királynője, Eszter titokban vallásos zsidó volt, azért három napig böjtölt, hogy megmentse népét. A király végül Eszter pártját fogta, Hámánt kivégezték, a zsidó nép pedig megmenekült.
A purim a rejtett isteni gondviselés ünnepe”
– kezdte Tzivia, hozzátéve: a zsidó vallásban minden ünnep, így a purim is naplementekor kezdődik. A purimot böjt előzi meg, amely reggel kezdődik és estig tart. Az est beálltával aztán kezdetét veszi az öröm: lakomák, vallásos szertartások és vidám együttlétek követik a böjtöt egy napon át, hagyományosan még ivással is kiegészítve.
A zsinagógában az Eszter könyve felolvasásakor kerepelni szokás, valahányszor Hámán neve elhangzik, hogy „kitöröljék” az emlékét. A jellegzetes purimi sütemény, a háromszög alakú „Hámán füle” (hámántáska) is ezt jelképezi.
A kóser étkezéssel és a kívülről szigorúnak tűnő vallási szabályokkal csak részben vagyok tisztában, így az, hogy ezen a ponton a főzőtanfolyamon egy kupica röviddel gyorsan meg is kínáltak egy meghatóan gyönyörű zsinagógában, egészen meglepő volt.
„Az a szokás járja, hogy addig kell inni, amíg valaki nem tudja megkülönböztetni az áldott Mordehájt az átkozott Hámántól.
A zsinagóga pedig nálunk sokkal inkább közösségi tér, mint a vallásgyakorlás helye, mint a kereszténységben a templomok. A vallásunkat a hétköznapokban és leginkább otthon gyakoroljuk. A zsinagóga a közösség összetartásának színhelye” – magyarázta.
Ez is érdekelhet
A család a legfontosabb
Tzivia és Tamara idén négyszer is tart főzőtanfolyamot azoknak, akik fogékonyak erre a nagyon ízletes, fűszeres és pikáns konyhára. Ha pedig valakire érdemes hallgatni ünnepi étkezések kapcsán, az a zsidóság: ha a magyaroknál jobban tud valaki az asztalnál ünnepelni, akkor az minden bizonnyal ők.
Csak valahogy úgy, hogy közben mégsem tépik egymást szét a rokonok.
„Tulajdonképpen minden sábesz, azaz pénteki vacsora és szombati ebéd ünnep. A zsidó ünnepeknek pedig központi eleme a lakoma, ami 3-4 óráig is tart.
Ilyenkor az a legfontosabb, hogy együtt legyünk, egymásra figyeljünk.
Mi soha nem akarunk csak úgy letudni egy ünnepet, mindennek megadjuk a módját. A közösség fennmaradásának kulcsa a családi összetartás, aminek nálunk a konyha és az étkezőasztal a színhelye. Egy közös étkezés összeköt, és ha ennyire gyakori, nem lehet kikerülni a problémákat. Azonnal észrevesszük, ha valaki nincs jól, feszeng” – folytatta a rebecen, és én máris kezdem érezni, hogy miért is éreztem magam végül olyan jól.
A férfiak is főznek
A zsidó konyha összeköti a családokat, és sokkal több, mint egyszerű gasztronómia vagy pár finom recept. Olyasfajta önzetlen vendéglátás, amire csak irigykedni lehet – ezt megtapasztaltam.
„Igyekszünk minden este együtt étkezni, asztalnál, leülve, egymásra figyelve, ez nagyon fontos, főleg a mai világban. Sok tévhittel ellentétben, ha a feleség nem tud, vagy nem szeret, a férfiak is főznek otthon, az én férjem (Myers Mendi rabbi – a szerk.) például sütni szokott.
A férfiak többsége tud főzni, mivel kis korában ő is, mint minden gyermek, ha az édesanyjával akart beszélgetni, legfőképp a konyhában találta meg.
A konyha a zsidóságban egy olyan komforttér, ahol a nagy beszélgetések és egyáltalán, az élet zajlik.”
Az ünnep édessége: Hámántáska vagy Hámán füle datolyás-rumos-narancshéjas töltelékkel
Minden zsidó ünnepnek megvannak a hagyományos fogásai, a purimé ez a fűszeres édesség.
Hozzávalók (kb. 60 darabhoz)
A tésztához:
- 300 g szoba-hőmérsékletú vaj
- 80 g porcukor
- 60 ml tej vagy habtejszín
- 1 ek. vaníliakivonat
- 500 g finomliszt
- 12 g sütőpor
- 1 csipet só
A töltelékhez
- 200 g datolyapaszta
- 2 ek. rum
- 2-3 ek. frissen facsart narancslé
- 1 nagy bionarancs finomra reszelt héja
- 1 csipet őrölt fahéj
- 30-40 g finomra darált dió vagy mandula
Elkészítés:
- A vajat a porcukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a tejet vagy tejszínt és a vaníliakivonatot. A lisztet a sütőporral átszitáljuk, belekeverjük a sót, majd fokozatosan a vajas keverékhez adjuk, amíg a tészta összeáll. Frissentartó fóliába csomagojuk, és kb. 1 órára hűtőbe tesszük.
- Közben a datolyapasztát elkeverjük a rummal, a narancslével és a reszelt narancshéjjal. Hozzáadjuk a fahéjat, majd annyi darált diót, hogy jól formázható krémes, de nem folyós masszát kapjunk.
- A pihent tésztát két részre osztjuk, enyhén lisztezett deszkán fél centi vastagra nyújtjuk, majd 5-6 cm átmérőjű köröket szaggatunk belőle.
- A köröket megtöltjük egy-egy teáskanál töltelékkel, majd három sarkát összecsípve kialakítjuk a „füleket”. 180 fokos, légkeveréses sütőben 12-15 percig sütjük.
Fotó: Ambrus Marcsi, Birton Szabolcs
