A budapesti Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont gimnáziuma egészen más hagyományt képvisel. Működése nem elzárásra, hanem a támogató közösségre épül, ahol a lányok a saját útjukat járhatják. Hogy mit jelent mindez belülről, arról az iskola egyik tanára, Gorondi Orsolya mesél.
„Ezek a falak sok mindent láttak: én is egészen másfajta iskolára emlékszem a nyolcvanas évek végéről, amikor ide jártam, és mást mesélnek azok is, akik még korábban voltak diákok. A világ változott, és az iskola is változott vele. Bár mindig is megvolt benne a zártság és a védettség, egy saját mikroklíma,
ma a Patronába járni egyáltalán nem jelent világtól elzárt létet.
Ha egyetlen jelzőt kellene keresnem az Abigélből ismert szigor és kényszerű elszigeteltség helyett, akkor ma inkább a biztonság jutna eszembe az iskoláról.”
Nyugalmat jelentő női közösség
A Patrona név nemcsak az intézmény hagyományaira, hanem a szemléletére is pontosan rímel.
„A lányok védett, támogató közegben bontakozhatnak ki, ahol a felnőtté válás tudatosan kísért folyamat. Ha ezekben az években nyitottan és rugalmasan vannak jelen, sok ajtó nyílhat ki előttük. Az iskolában rengeteg történet és tradíció él:
olyan örökség ez, amely motivál és cselekvésre késztet, de leginkább megtartó erő, aminek neki lehet dőlni, és amiből építkezni lehet.
Az egynemű oktatás a lányoknak nyugalmat ad, még ha van is benne veszteség abból a szempontból, hogy a fiúk jelenléte sokszor gazdagítja a dinamikát és szélesíti a perspektívát. A lányok gyakran megfogalmazzák, hogy az iskolában biztonságban érzik magukat, és bizonyos témák könnyebben előkerülnek, kimondhatóbbá válnak” – mondja a tanárnő.
Sokan gondolják ma is úgy, hogy egy lányiskola elszigeteli a diákokat a másik nemtől, a gyakorlatban azonban jól működik az egyensúly.
„Ha meg is próbálnánk elzárni a lányokat, ma már aligha sikerülne, de ez nem is cél. Régebben egy lányiskola valóban zártabb közeget jelentett, ma azonban ez nem így van. A diákok rendkívül sokféle közösségben mozognak az iskolán kívül is: testvériskolai kapcsolatokon keresztül, egyházi közösségekben, sportban vagy baráti körökben.
Bőven van terük kapcsolódni, tapasztalatot szerezni, ezért ma már nem valós kérdés, hogy ne találkoznának a másik nemmel.”
A vallás természetes módon van jelen
Az intézmény egyik szemlélete, hogy az iskolai élet egészére közösségként tekintenek, és mindennek megadják a rituális keretét.
„Az új diákok beilleszkedését tudatosan felépített folyamat segíti. Ennek része a befogadó szentmise, amely erős közösségi élményt ad, valamint az Angyi-védi rendszer, amelyben a felsőbb évfolyamos diákok kísérik és támogatják az újonnan érkezőket. A szalagavató sem szokványos: egyszerre mindig csak egy osztály ünnepel. Ez bensőséges, családi alkalom, amelyhez szorosan kapcsolódik a ballagást megelőző kilencnapos lelki időszak.
A végzősök ilyenkor reggelente az iskola többi tanulójával együtt vesznek részt a kilenced misén. Mindennap más osztály felel érte, és a végzősökért imádkozik” – meséli a tanárnő. A Patronát egyedülálló tanórák is színesítik.
Minden hétnek megvan a szabályos ritmusa
„Minden hetet egy közös, egész iskolát érintő imával indítunk, de mindennap lehetőség van az első óra előtt osztály szinten imádkozni. Többnapos lelkigyakorlatokat is tartunk, ilyenkor egy lelki atya, pap vagy szerzetes is kísér minket, de magát a gyakorlatot jellemzően világi tanárok tartjuk.
Az Osztozó nevű foglalkozásokon pedig olyan témákat járunk körbe, mint az identitás vagy a jövőkép. Ez nagyon személyes belső munka, ami abban segít, hogy ne legyenek tabutémák, és a lányok önismereti útján is kapaszkodót jelent. Ad egyfajta szabadságot, hogy ezekről a témákról a lányok egymás között oszthatják meg a gondolataikat, tapasztalataikat.
A fiúk jelenléte valószínűleg másfajta dinamikát szülne.”
Ez is érdekelhet
Ledöntötték a sztereotípiákat
A lányiskolák diákjairól sokáig meglehetősen egysíkú kép élt a köztudatban, mára azonban jóval árnyaltabb a valóság.
„A mai lányoknál sokkal kevésbé vannak határok és korlátok. Van, aki úgy éli meg, hogy egy lányiskola korlátozza a szabadságát, de nem is állítom, hogy ez mindenkinek való. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy akik megpróbálják, tudatos döntést hoznak. A szülőktől pedig jóleső visszajelzés, amikor arról beszélnek, hogy nálunk biztonságos közegben tudják a lányaikat
Ez a valódi erősségünk”
– mondja Orsolya, aki szerint a közösség ereje éppen a sokszínűségében rejlik.
„Sokféle személyiség van jelen: a visszafogott, csendes diákoktól kezdve a saját útjukat alternatív módon keresőkön át egészen a hangosabb, karakteresebb lányokig. Stílusban és gondolkodásban is nagy a különbség, ami kihívást jelent, de tanárként örülök annak, hogy nincs egyetlen »patronás típus«.
Szeretnénk, ha az innen elmenő lányok számára természetessé válna az önmagukra és másokra való odafigyelés, az igényesség, az őszinte kíváncsiság és nyitottság a világ és az emberek felé.”
Elvárások helyett elfogadás
A felvételinél nem egy merev pontrendszer dönti el, ki kerülhet be az iskolába.
„Van egy elvárt tudásszint, de nem egy szigorú kritériumrendszer szerint felvételiztetünk. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy az adott gyerek mit mutat meg magából a beszélgetés során. Az sem akadály, ha valaki nem hagyományosan vallásgyakorló közegből érkezik: volt olyan diákunk, aki az itt töltött évek alatt keresztelkedett meg.
Én abban hiszek, hogy nem elvárásokat, hanem lehetőségekkel teli embereket látunk a gyerekekben.”
Ez is érdekelhet: Elcsórt vállalati ereklyéből épített birodalmat Szemere István: „Meghallom a történetet, amit a korsó mesél”
Fotók: archív
