Ma délelőtt épp szinkronizált, ebédszünetben találkozunk. A filmgyár éttermében nők és férfiak egyaránt megfordulnak utána. Ő azonban mintha egyáltalán nem lenne tudatában ennek – mint mondja, a külsőségeknél sokkal jobban foglalkoztatják a lélek dolgai. „Az elfojtott szenvedélyek érdekelnek legjobban, hogy mi van valójában az emberek a világ felé mutatott álarca mögött” – árulja el Franciska, aki nagy örömére Mészáros Márta új filmjében, az Aurora Borealis – Északi fényben épp egy igen összetett jellemű fiatal nőt alakít.
„Nem lehetek megszeppent kislány”
„Súlyos családi történet ez, amelyben a főszereplő fiatalkori énjét játszom – meséli Franciska. – Azaz Törőcsik Mari filmbeli karakterének fiatalkori önmagát. Sokan kérdezik, milyen érzés a legendás színésznő partnereként játszani, aki ráadásul a névrokonom, de sajnos mindenkit ki kell ábrándítanom: Marival egyetlen közös jelenetünk sincs, ugyanakkor szerencsére volt alkalmam találkozni vele a forgatások alkalmával. Fiatal színésznőként hihetetlen megtiszteltetés olyan legendák között dolgozni, mint Törőcsik Mari vagy Mészáros Márta, ám ezt az érzést otthon, magamban kell elrendeznem. Mert amikor forogni kezd a kamera, nem állhatok ott megszeppent, óvatoskodó kislányként, akkor már alkotótárs kell hogy legyek. Az Aurora Borealis forgatása nekem nagyon sokat adott” – árulja el a színésznő, majd megkérdezem tőle: mi volt a legemlékeze-tesebb helyzet, amibe a forgatáson került? „Egy Megyer nevű településhez közeli, meleg vizű kis tónál forgattunk a novemberi hidegben. A jelenet szerint egy szál semmiben voltunk nagyon boldogok, és fürödtünk a tóban a filmbeli szerelmemmel. Mindezt úgy előadni, hogy közben gyakorlatilag vacogtunk, nem volt egyszerű. Két felvétel között sátorban melegedtünk és szárítottuk a hajunkat, majd folytattuk a munkát. Csodával határos módon nem lettünk betegek.”
„Bevallom, kicsit mániákus vagyok”
Törőcsik Franciska tősgyökeres pesti lány. Édesanyja pszichiáter, édesapja pedig a gyógyszeriparban dolgozik. Azt meséli, a családjában több orvos is van, ám neki eszébe sem jutott, hogy őket kövesse a pályán. „Szerencsére ez nem is volt elvárás – meséli a színésznő. – Azt tudni kell, hogy édesanyám fiatalon nagyon szeretett volna énekesnő lenni, de sajnos nem úgy alakult az élete. Talán ennek is köszönhetem, hogy a szüleim első perctől örültek, hogy színésznő szeretnék lenni, és támogattak az álmaim megvalósításában. Különös, mert egyébként zárkózott és gátlásos kislány voltam, ám ha a színpad szóba került, valahogy feltámadt az exhibicionista énem is. A szüleim már gyerekként sokat kísérgettek különböző filmes és reklámfilmes válogatásokra, és mindketten nagyon drukkoltak, amikor beadtam a jelentkzésemet a színművészetire. Elsőre felvettek, és azóta, immár tíz éve tanulom a szakmát. Szeretnék fejlődni, és felfedezni a színészetben rejlő lehetőségeket. Bevallom, kicsit mániákus is vagyok, azaz, ha a szakmámban valami nagyon érdekel, akkor addig nem nyugszom, amíg azt meg nem valósítom.”
„Olykor megvisel a bizonytalanság”
Franciska sok éven át volt társulati tagja a székesfehérvári színháznak, ám nemrégiben ez megváltozott. „Nagyon szerettem az ottani közösséghez tartozni, de most más utak is érdekelnek, és a szabadúszó lét annak jobban kedvez. Szerettem volna egy esélyt adni önmagamnak, és eddig jól viselem az ezzel kapcsolatos nehézségeket. Persze a bizonytalanság olykor megvisel, de nem árt, ha edződik a lelkem, mert az élet bármikor hozhat nehéz helyzetet is, egyszóval nem árt, ha erős vagyok.” Franciska elárulta, amikor felépít magában egy-egy színpadi karaktert, előszeretettel használja a saját élményeit, örömeit, bánatait is. Mint mondja, az egyik legérzékenyebb terület a színpadi szerelem. „Gáspár Sándor mondta nekünk egyszer: a Rómeó és Júlia igazi emberkísérlet – nevet Franciska. – Merthogy egy ilyen előadás során óhatatlanul ki-derül, hogy a két ember között működik-e a kémia. Ezért olyan gyakori, hogy kollégákból társakká válnak. A kérdés mindig az, hogy milyen kapcsolat várja otthon az embert, megéri-e azt kockáztatni. Mert ha nem, akkor az ember teljes mértékben külön tudja választani a munkát a magánélettől.”
Ő lesz az új Laura Palmer?
Törőcsik Franciska játszik a novemberben bemutatásra kerülő, Kondor Vilmos regényéből adaptált mozifilmben, a Budapest Noirban is, amelyben nincs nagy szerepe, ám annál fajsúlyosabb: ő a meggyilkolt lány, akiről mindenki beszél, akárcsak egykor Laura Palmer a Twin Peaksben. „A történet folyamán kiderül a meggyilkolt lány megannyi titka – meséli Franciska. – Nincs sok jelenetem a filmben, ám amikor kamera előtt voltam, igyekeztem a minél egyszerűbb színészi eszközökkel megmutatni ennek a titokzatos, fiatal nőnek a jellemét.”
