Az elmúlt hetekben egy majdnem elhallgatott mozifilm került a figyelem középpontjába. A Kojot a vidéki Magyarországon lévő kiskirályokról és az ellenük fellépő kisemberekről szól. A történet nagyon életszagú, és kísértetiesen hasonlít a magyar valóságra. „A rendező kifejezetten olyan szereplőket keresett, akik nem ismertek a nagyközönség számára. Eredetileg egy másik szerepre hívtak be, de végül a főszerep lett az enyém. Több vidéki helyszínen forgattunk, Máriahalmon, Gyermelyen és Bajnán. A forgatás igen megterhelő és kimerítő volt, az utolsó héten ráadásul párhuzamosan próbálni is kezdtem a Centrál Színházban, ami azt jelentette, hogy szó szerint éjjel-nappal dolgoztam, nem csoda, hogy le is betegedtem. Az utolsó forgatási napon 38 fokos lázzal csináltam végig a jeleneteket. Akkor sérült meg a vállam. Persze a forgatáson a verekedős részeknél, egyet leszámítva, nem volt dublőröm. Kaszkadőrök nélkül bunyóztunk, épp úgy, mint fiatalkoromban, amikor árnyékbunyót játszottunk a haverokkal a suli udvarán, Rákospalotán. A forgatás azért kicsit keményebb volt… néha még mai is érzem a vállam, ha elfekszem vagy megerőltetem” – meséli Mészáros András, aki nagyon büszke erre a filmszerepére.
Mindig időben nyílt az ejtőernyő
„Bár keményen dolgoztunk, mégis olyan érzés volt, mintha nem lenne túl nehéz azonosulni a szerepemmel, mivel sokat segített Kostyál Márk, a rendező a forgatáson és az azt megelőző próbákon, ahol jól fel lehetett készülni. Ráadásul olyan csapat állt össze, ahol elég volt egy érintés, vagy belenézni a másik szemébe, és tudtuk mi a dolgunk. Jól álltak a csillagok talán. Misi – akit játszom a filmben – története egy férfivá válás történet. Az otthoni és a világi problémákba való beleállásról, azok megoldásáról szól. Kedvelem Márk mottóját ezzel kapcsolatban: »Nem lehetsz az életedben menekülő állat.« Ez elég jól jellemzi, hogy milyen utat jár be a szerep a film alatt. Iszonyúan izgultam, milyen lesz megnézni a végső változatot a vásznon. Egy elővetítésen álltam a terem sarkában, és öt perc után kijöttem róla. Brutális ereje volt a filmnek, és azt akartam, hogy a többiekkel együtt nézzük meg elsőre. Nagyon összekovácsolt minket az együtt töltött 38 forgatási nap. Általában hajnali négykor kezdődött a munka, és gyakran forgattunk éjszakába nyúlóan.” András azt meséli, büszke arra, hogy az édesapjának, a testvéreinek és a párjának is tetszett a film. „Jó, hogy a családom támogat a törekvéseimben, pedig nem könnyen indult a pályám. Négyszer jelentkeztem a budapesti Színművészeti Egyetemre, de nem vettek fel. Aztán volt olyan időszak, amikor nem igazán volt munkám, és már azon gondolkodtam, hogy váltani kell, mert havi két színházi előadásból nem lehet megélni. De szerencsére az utolsó pillanatban, amikor úgy érzed, zuhansz, és durva lesz a kopp, mindig nyílt az ernyő. Egy újabb színházi megkeresés vagy például a Kojot című film, ami előtt meglehetősen padlón voltam. Igazság szerint nehezen képzelem el magamat más szakmában. Nem is tudom hirtelen, mit csinálnék, ha ez nem jönne be, talán még portásnak jó lennék. Vagy a sokszor emlegetett péknek, de ahhoz meg korán kell kelni, azt pedig nem szeretek”– mondja viccesen.
A mosogató fölé verseket ragasztott
András őszintén beszél arról, nagy szívfájdalma, hogy édesanyja nem élhette meg, hogy diplomás színész lett. „Azon a nyáron halt meg, amikor felvettek a kaposvári egyetem művészeti karára. Arról még értesült, hogy felvettek, de a szeptemberi iskolakezdésemkor már nem volt velünk. Azt hiszem, anyukámtól örököltem az irodalom-szeretetet. Emlékszem, 9 évesen már kívülről tudtam a Walesi bárdokat és Arany János balladáit. Volt egy módszer, amivel könnyen tanultam. A mosogató fölé kiragasztottam a verseket, és amíg a családi vacsora után a használt tányérokat, poharakat mosogattam, addig memorizáltam a szöveget.” A szereptanulás most is könnyedén megy Andrásnak. Jelenleg a Centrál Színház darabjaiban is látható. Többek között a legendás My Fair Lady és a Sok hűhó semmiért című előadásban, vagy a napokban bemutatott Karenina, Anná-ban Vronszkijként, amit a József Attila Színházban játszanak.
„Ideje családot alapítani”
András párja is szakmabeli, Tövispataki Beáta, a MúzsArt Színházi és Művészeti Műhely Egyesületet vezetője. „Ez egy ifjúsági darabokat színpadra állító színházi műhely. Mi is egy darab kapcsán ismerkedtünk meg. Beus felkért az egyik szerepre a Legyetek jók, ha tudtok címűben. Ő játszotta Leonettát, én meg Cirifischiót. Szóval nem volt sok esélyünk nem szeretni egymásba. Jó dolog gyerekeknek is játszani, mert őszinték a reakcióik. Ha valami nem tetszik nekik, vagy unják az előadást, azonnal a tudtunkra adják. Ha pedig szeretik, amit láttak, akkor a gyerekközönség nagyon hálás.” András három éve él együtt a párjával. „Színészként, rendezőként és ha kell, díszlet-jelmeztervezőként is megvalósítja az álmait. Szeretem az erős, kreatív nőket. Szerencsés vagyok, mert megtaláltam azt az embert, akivel jól érzem magam a mindennapokban.” A 36. évéhez közeledő András azt mondja, a közös család gondolata is ott motoszkál már a fejében.
„A gyerektéma egyre aktuálisabb. Az én szüleimnek ennyi idősen, mint amennyi én most vagyok, már három gyerekük volt, nekem még egy sincs. Szóval ez az egyik következő nagy feladat: család
és gyerekek. Na, és persze mellette egyre több jó szerep.”
Sorozatban fog játszani
Úgy tűnik, a harmincas évei közepére érik be igazán Mészáros András. A színházi és filmes szerepek után nyáron egy sorozatban is feltűnik. „Egyelőre nem árulhatom el, hogy melyik sorozatról van szó, mert ha jól tudom, még köt a titoktartási szerződésem. Egy biztos: ígéretes munka az is. Olyan feladatokban szeretek részt venni, amik kihívást tartogatnak a számomra, és tanulhatok belőlük, hogy fejlődhessek. Mert egyetlen dolog állandó: a változás. Jó lenne, ha hatással tudnánk lenni rá, hogyha nem is teljesen, de legalább megközelítőleg úgy alakuljanak a dolgok, ahogy szeretnénk” — mondja.
