A találkozás helyszíne nem lehetett más, mint András műterme. Éppen készülő festménye előtt állt, amikor benyitottunk a földszinti lakás ajtaján. „Ide menekülök. Így védem a művészetemet és a családomat a művészetemtől – köszönt Laár András, majd otthonosan leül, és gitárt ragad. – Ha zenélni szeretnék, itt nyugodtan játszhatok, ha festenem kell, itt szabad, de írni és meditálni is nyugodtan tudok a saját világomban. Gyakran dolgozom éjszaka, nem akarom zavarni vele a feleségemet és a fiamat.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
