Amikor rágondolunk, rögtön a Szomszédok sorozat bölcs, mosolygós nagymamája ugrik be, ami nem csoda, hiszen Lenke néniként egy ország imádta őt. Csakhogy évtizedekkel korábban volt egy másik Komlós Juci is, aki számtalan szépséget, naivát eljátszott színpadon és filmvásznon egyaránt, akiért odavoltak a rendezők, hát még a férfiak! Számos udvarlója akadt, ő mégis csak egyet vett komolyan: Földessy Gézát.
Férje Nyugatra disszidált
Kezdő színésznőként Szegeden ismerkedett meg a nőcsábász hírében álló Gézával. Féltették is a férfitől Komlós Jucit.
„Mondtam, ugyan, kérem, rám nem kell vigyázni, tudom, hogy az egy szoknyapecér, nem foglalkozom vele. Ezt visszamondták Földessynek, no, ettől kezdve nem volt nyugtom… Nagyon kedves, sármos fickó volt. Rendszeresen odajött hozzám a próbákon is beszélgetni. Addig beszélgettünk, míg összejöttünk. Aztán tizenkét évig együtt maradtunk. Nagy szerelem volt. Később már megcsalt jobbra-balra, de hát ez férfi-nő dolog” – vallott kapcsolatukról a színésznő egy róla szóló életrajzi könyvben. A hűtlen színész végül 1945-ben vette feleségül az akkor már várandós Jucit, majd kislányuk, Margit születése után két évvel fogta magát és Nyugat-Németországba disszidált, a színésznőből pedig egyedülálló édesanya lett. Egyetlen pillanatra sem omlott össze! Nevelte a lányát, dolgozott tovább, és amikor Földessy néhány évvel később, a forradalom idején könyörgött neki, hogy költözzön ki hozzá a kis Margittal, ő nem hajlott rá. Hiába szerette a férjét és bocsátott meg neki, a bizalmát örökre elveszítette.
„A volt férjem 1956-ban még azzal a nővel élt, aki kiszökött utána, ennek ellenére eljött értem a határ közelébe – mesélte egy interjúban Komlós Juci. – Telefonált, hogy a határnál vár, találkoztunk is. De mondtam, hogy én nem megyek. Mit csináltam volna külföldön? Nem beszélek nyelveket. Kitartott feleség pedig nem akartam lenni.”
Lánya szerint jó anyuka volt
A színésznő többé nem ment férjhez, és arról sincs fellelhető információ, egyáltalán volt-e még szerelem az életében. A Földessytől való elszakadás minden bizonnyal nagyon megviselte, a férfi disszidálása miatt idehaza a hatalom is meghurcolta. Gyermeke apja később sikeres színházigazgató lett Münchenben. Tartotta a kapcsolatot a családjával, de ritkán találkoztak. Lányuk már tizenhét éves volt, amikor láthatta az apját.
„Apám nagyon öntörvényű volt – mesélte Földessy Margit az édesanyjáról szóló életműben. – Mindig azt mondtam, hogy a világ legcsodálatosabb embere, aki bármire alkalmas, csak apának nem. Az anyám viszont, akit borzasztóan imádok, azt a pici maradék szabadidejét, amit ez a pálya megengedett neki, olyan meleg szeretettel és tiszta szívvel adta nekem, hogy az nem önthető szavakba.”
Komlós Jucit ennek ellenére lelkiismeret-furdalás gyötörte, mert úgy érezte, túl keveset lehetett a gyerekével. „A lányom szokta emlegetni, hogy ő anyaváró gyerek volt. Ebből kitalálható, hogy nagymamaként volt mit törlesztenem. Akkor már nem volt annyira fontos a színészi pálya, úgyhogy tőlem telhetően igyekeztem is. Én voltam a legjobb cinkosa Márk unokámnak, aki lehet, hogy éppen ezért nem lett színész. Viszont a dédunokám, Laura minden megnyilatkozásában ott látom az őskomédiást” – mesélt családjáról a színésznő, akinek szülei és testvére. András is színész volt.
Első szerepéért egy tábla csokit kapott
A Szomszédok című teleregény Komlós Jucinak igazi jutalomjáték volt. Amikor Horváth Ádám megkereste őt Lenke néni szerepével, már visszavonultan élt, és álmában sem gondolta volna, hogy élete emblematikus szerepe még előtte áll.
„Mindig felkészült és rendkívül pontos volt: kézzel kijegyzetelte a forgatókönyvből a saját szövegét, végszóval. Egy hangnyi nézeteltérés köztünk a tizenhárom év alatt nem volt. Valami hihetetlen türelemmel, szelídséggel, komolysággal és szorgalommal csinálta a forgatásokat” – mesélte a neves rendező a színésznőről, aki nyugodt, elfogadó személyiség hírében állt. Komlós Juci egyszer elmesélte: belső kiegyensúlyozottságát bizony nem a szél hordta össze!
„Koromál fogva megengedhetem, hogy egy kicsit kívülről nézzem a dolgokat. Mielőtt az ember bölccsé válna, sok vihar megtépi. Fiatalon sokat mérgelődtem, veszekedtem, vitatkoztam. Akkoriban úgy szoktam rá a dohányzásra, hogy azt mondták a kollégáim, ha veszekedni akarsz, akkor kérj egy kis szünetet, és gyújts rá!” – mesélte nevetve a színésznő, akiből nem lett nagy dohányos. Ellenben a szakma és a közönség is a tenyerén hordozta. Hároméves kora óta színpadon szerepelt, gyerekként csokival csalogatták, hogy innen oda sétáljon a világot jelentő deszkákon. Később már nem kellett csalogatni. 92 éves koráig az volt az élete, hogy szívvel-lélekkel játsszon.
Kiemelt kép: Centrál Média Archív
