Egyszer volt szerencsém találkozni vele: kezdő újságíróként látott vendégül a budai házában. Jóval túl a hetvenen még mindig sokat játszott, szabadidejében pedig imádott növényeivel és állataival foglalkozott – amikor nála jártam, egy csapat macska vette körül. És befőttek. A pincétől a padlásig. Merthogy Nóra néni imádott befőzni, és büszke volt mindarra, amit elrakott télire. Akkor én is egy üveg barackkal távoztam tőle, ami csodásan kiegészítette a vasárnapi ebédemet.
18 évesen lett anyuka
Nagyon szeretett adni, pedig ő olyan keveset kapott. Nehezen indult az élete: Temesváron, Romániában született, egy vegytisztító üzem őszülő halántékú tulajdonosa és egy 18 éves lány románcából. Édesanyja, Tábori Katalin soha nem ment hozzá a férfihoz, sőt amikor Nóra tízéves lett, vele együtt elhagyta az országot, és meg sem álltak Békéscsabáig. Katalin ott hozzáment egy magyar szabómesterhez, a házasságból született egy fia, Mátyás.
A világháború alatt rengeteget nélkülöztek, és a kis Nóra nem találta a helyét az idegen városban. Onnan végül elkerült Szegedre, ahol csupán 14 évesen, táncosnőként kezdte a pályáját, majd beiratozott Both Béla színiiskolájába, aki felfigyelt a tehetségére, és kinevezte segédszínésznőnek.
A fiatal Nóra roppant ambiciózus volt: vonatra szállt, és szerződésért kopogtatott Szombathelyen. Sikerrel járt. Szépen induló pályája akkor sem tört meg, amikor megismételve édesanyja sorsát, 18 évesen életet adott lányának, Juliannának, aki első férjétől, Mezey Károlytól született. „Mindentől nagyon óvott, védett. Nem akarta, hogy olyan szituációba kerüljek, mint ő, hogy nagyon korán férjhez megyek és gyereket szülök. Szigorú édesanya volt. Konzervatívan nevelt” – mesélte róla már felnőttként a lánya, Julianna.
Családi minta híján
A színésznő első házassága hamar felbomlott, majd másodszor is férjhez ment Zselló Béla kohómérnökhöz. Sajnos ez a kapcsolat is zátonyra futott. Valószínűleg hányattatott gyerekkora is kihathatott a magánéletére: nem volt előtte klasszikus családi minta. Csak azt tudta, hogyan élhet együtt harmonikusan egy anya a lányával.
Tábori Nóra a magánéleti bonyodalmak ellenére a színpadon valósággal csillogott. A Vígszínházban nemcsak komikaként, hanem komoly szerepekben is remekelt, a tévében – például a Szeszélyes évszakokban – pedig hasfájásig kacagtatta az embereket. Pályája során nem volt szerep, aminek ne örült volna. A karakterfigurákat pedig kifejezetten imádta. Játszott a saját koránál jóval fiatalabb és jóval idősebb asszonyokat is.
Beszélt a növényeihez
Időközben rálelt a saját érzelmi gyógyulására. Ráébredhetett arra, hogy a párkapcsolat nem az ő terepe. Az 1960-as években ugyan Hajdufy Miklós rendező felesége volt, de miután elváltak, örökre bezárta a szívét a férfiak előtt.
„A színésznek ugyanúgy, mint bárki másnak, nem a külvilágban kell keresnie a rossz helyzetének okait. Elsőként saját magában, és onnan kell kiindulnia a gyógyulásnak is” – vélekedett a színésznő, aki ezután a szakmájára, a lányára, az állataira és a kertjére koncentrált. Simogatta a növényeit, és beszélt hozzájuk, mindent elkövetett, hogy jó gazdájuk legyen. Szívesen sürgött-forgott a konyhában. Otthon igazi nagyanyó volt.
„Anyu imádott főzni, befőzni, kézimunkázni. Gyönyörűen kötött és horgolt, csipketerítőket készített – mesélte Julianna dolgos édesanyjáról. – Kis koromban rengeteg ruhám volt, amit saját kezűleg varrt. A világ legjobb sárgabaracklekvárját is ő készítette. Ült a konyhában, és órákon át kavargatta. A saját befőttjeivel, lekvárjaival kedveskedett másoknak. Az unokáinak különleges csemegét csinált. A narancshéjat megfőzte, gyúródeszkán feldarabolta, és csokimázzal bevonta. Gyakran volt ínhüvelygyulladása, mert megerőltette a kezeit.”
Nóra, amíg csak az egészsége engedte, a színpadon állt. Senki nem vette észre, hogy élete utolsó hónapjaiban már komoly fájdalmai voltak. Leghíresebb alakítását, az Antigonét lázasan, arcüreggyulladással játszotta 2005 őszén, a színház nyílt napján pedig süteménnyel kényeztette a közönséget. Néhány héttel később álmában egy másik világba költözött.
Azt kérte, hogy édesanyja, Katalin mellett pihenhessen a Farkasréti temetőben. Nem csoda, hiszen életének két főszereplője két nagyon erős nő, az édesanyja és a lánya volt. Julianna végül megtalálta a boldogságot Németországban, megtörve ezzel a tragikus családi karmát.
Kiemelt kép: MTI/ Ilovszky Béla
