Büszke arra, hogy nyolcvanévesen nyitott a világra és dolgozik. „Nagyon fontosnak tartom, hogy az ember olyan foglalkozást válasszon magának, amiben örömét leli, hiszen életünk jelentős részét a munkánk tölti ki. Ötvenéves koromban nem gondoltam arra, hogy 2022-ben még színpadon állok, és aktív életet élek. Ajándék számomra, hogy egészséges vagyok, és ma már azt mondom, 120 éves koromig tervezek. A mai nehéz világban is megtalálom az apró örömöket. A családom és a hivatásom mellett a kis kertemben gereblyézek, csirkeszárnyból levest készítek és kutyát sétáltatok. Régen a jómódú hölgyek a Gerbeaud cukrászdába jártak trécselni, én a lakásomhoz közeli erdőben beszélgetek a kutyásokkal. Érdekelnek az emberek, a különböző sorsok. Én még azt a neveltetést hoztam otthonról, hogy előre köszönök, és kedvesen rámosolygok mindenkire. Ez az apró gesztus nem kerül semmibe, mégis csodákra képes” – mondja a színésznő.
Vigyáz a nőiességére
A legendás dívát nem foglalkoztatja az idő múlása. „Nem zavar, hogy három ránccal több van az arcomon. Valaha klassz csaj voltam, most elfogadható hölgynek tartom magam. A nőiességemre vigyázok, világéletemben sokat mozogtam, mostanában úszni járok és sétálok. Nem mindig esik jól, de rákényszerítem magam, mert a szervezet mindent meghálál. Az alakom alkati dolog, sosem kellett diétáznom, sőt, amikor meglátom a nagyon sovány amerikai színésznőket a külföldi magazinokban, azt mondom: Na, ilyen nem szeretnék lenni! És megeszem még egy szelet tortát, nehogy nagyon vézna legyek. Egyébként mindig a kicsit húsosabb emberek tetszettek” – árulja el, majd hozzáteszi, hogy a szépség relatív dolog, az adott egyén ízlésétől függ. „Fiatal koromban gyakran előfordult, hogy zsiráfnak csúfoltak a magasságom miatt, mások számára pedig én voltam a kecses hattyú. Na, akkor milyen is voltam valójában?”
Együtt tanul Dórival
A Kossuth-díjas színésznőnek három unokája van. A fiúk 17 és 14 évesek, a kislány 8 esztendős. „Ádám és Áron már nagyok, most kevésbé igénylik a társaságomat, de a második osztályos Dórival sok időt töltök. Gyakran én megyek érte az iskolába, és együtt csináljuk a leckét. Egyet megfogadtam, nem tanítom, nem okítom az unokáimat, hiszen ők egy másik generáció, és máshogyan látják a világot, mint mi, idős emberek. De van egy trükköm, ami bevált. Például, amikor a házi feladatot csináltuk, azt mondtam, én ezt már elfelejtettem, kérlek, magyarázd el. A gyereknek fontos, hogy érezze, szükség van rá, ezért megtanulja a feladatokat, hogy utána nekem büszkén elmondhassa. Eljátszom, hogy én vagyok a butább, aki tőle szeretne tanulni. A lelkemben megmaradtam gyereknek, így nem nehéz belemenni a játékba” – meséli nevetve.
Keresi a szépet, a jót
Az unokákról még nem tudható, hogy folytatják-e a nagymamájuk hivatását. „Én sem művésznőnek készültem, 18 évesen a Tanítóképző Főiskolára jártam. A lányomnál, Lilinél sem volt egyértelmű, hogy színésznő lesz. Becsülöm, hogy háromgyerekes édesanyaként csinálja ezt a kiszolgáltatott pályát. Erős nő, több lábon áll. Gyermektáborokat, személyiségfejlesztő foglalkozásokat is szervez. Napi kapcsolatban vagyunk, összetartó családunk van.”
A színésznő azt mondja, ha az egykori, 18 éves önmagának üzenhetne, ez lenne az: „mindent jól csináltál, kislány, ugyan néha nekimentél a falnak, és beverted a fejedet, de amikor gödörbe kerültél, kimásztál belőle. Ez a jelenlegi időszakra is érvényes, legyen meg bennünk az a képesség, hogy életünk nehéz helyzeteiből felállunk. Minden változás lemondással jár, de el kell fogadni, hogy a világ folyamatosan változik. Az 50-es években voltam gyerek, így megszoktam, hogy a villanyt lekapcsoljuk magunk után, amikor kijövünk a szobából, és a vizet sem pazaroljuk feleslegesen. Felnőttként is odafigyelek ezekre a dolgokra. Tudatosan keresem magam körül a szépet, a jót. Társasági eseményekre elvétve járok, az internetes közösségi oldalaktól távol tartom magam. Sok regényt, szépirodalmat olvasok, és a barátaimmal találkozom. Egy tartalmas beszélgetés nekem mindennél többet jelent.” Jelenleg négy színdarabban látható a budapesti Újszínházban. „A koromnak megfelelő szerepeket kapok. Játszom fiatal színészekkel és a pályatársaimmal. Esténként örömmel megyek fel a színpadra. Jó lenne, ha a közönség úgy gondolna rám, hogy ő a mi kedves, szeretett Terikénk.”
Csillagot kapott Egerben
Debrecenben született, de a második világháború alatt a családjával Egerbe költözött az anyai nagyanyjához. „Ezer szállal kötődöm a városhoz, gyönyörű éveket töltöttem ott. Tavaly az a megtiszteltetés ért, hogy az Egri Csillagok Sétányán Kovács Kati és Törőcsik Mari mellett kaptam egy csillagot a Dobó tér közelében” – mondja boldogan a legendás művésznő.
Képek: Schumy Csaba
