Interjút csak elvétve adott, és akkor sem volt bőbeszédű. Az egyetlen, a világhálón fellelhető vele készült tévéinterjúban a riporter arra kéri, meséljen egy frappáns történetet, mire ő fanyar humorral így felel: „Én nem tudok frappáns történettel előhozakodni, legfeljebb levonják a honoráriumomból.” Pedig, mint ahogyan arról számos slágere is árulkodik, megvoltak a maga nagy történetei. Szerelmek és csalódások, sikerek és kudarcok, az élet mindenkit foglalkoztató kérdései.
Egy dal miatt tiltólistára került
Egyszer lehetett volna világsztár. A nemzetközi karrier lehetősége akkor csillant fel előtte, amikor egyik legjobb barátjával és állandó szövegírójával, S. Nagy Istvánnal Írországban lépett fel. Egy ottani menedzser kapacitálta, maradjon kint, ő azonban nemet mondott, és hazatért a családjához. Amikor a repülő hazafelé tartott velük, S. Nagy István felvetette: „Csináljunk úgy, mintha elmentünk volna” – majd hazatértek, és közös alkotásukként 1976-ban megszületett az Elmegyek című dal, ami itthon óriási siker lett, és feldolgozásából világsláger született Nicolas címmel, Sylvie Vartan előadásában.
A dal születését megelőzően Máté Péter karrierje csaknem kettétört. 1968-ban a Halló, fiúk, halló, lányok! című tévéműsorban szerepelt, és Piroslámpás ház című dalának szövege annyira felbőszítette a pártvezetőket, hogy még Aczél Györgyöt is bevonva a döntésbe, Máté Péter évekre tiltólistára került. Abban az időben vált el első feleségétől, Dékány Sarolta énekesnőtől is, akivel kevesebb mint két évig voltak házasok. Felkérései egyik pillanatról a másikra elapadtak. A zenei élet vérkeringésébe csak négy évvel később tudott visszakerülni – a mellőzés időszaka megviselte.
„Péter rengeteget dolgozott – nyilatkozta a zenész özvegye, második felesége, Máté Edit. – A napi megélhetésért sokáig aprópénzért ment haknikba, énekelt esküvőkön. Amikor megvettük, a telken csak egy düledező vályogépület állt, a lányaink dézsában fürödtek, vödörben hordtuk a vizet, de nagyon boldogok voltunk együtt.”
Lányai sosem látták rosszkedvűnek
Alig 37 esztendő – életnek nagyon rövid idő. Máté Péter veleszületett szívrendellenességgel és abszolút hallással jött a világra, magába forduló, a torna alól felmentett, a széltől is óvott kisfiú volt. Inkább énekelt, zongorázott napestig, 10 évesen a szomszédban lakó Benkő Lászlóval még operát is írt. Aztán később, a zenei pályával együtt beszippantotta az éjszaka világa – ő fél szívvel csinálni semmit nem tudott, így hát két végén égette a gyertyát, hiába nem engedte volna az egészsége. Biztos lelki menedéket felesége, Edit és két imádott lánya jelentett számára.
Mici és Dorka nagyon korán elveszítették az édesapjukat, de ma is nagy szeretettel emlékeznek rá. „Nagyon jó apuka volt, vicces, rengeteget nevettünk, játszottunk, minden szabadidejét velünk, a családdal töltötte. Anyu szokta mondani, hogy apu volt a jó rendőr, mert ő rontott el minket, mindent megengedett, anyu pedig a rossz rendőr, ő nevelt, terelgetett” – nyilatkozta Mici. Kisebbik lánya, amikor a zenész elhunyt, csak hatéves volt, de neki is maradt róla néhány szép emléke.
„Legélénkebben az él bennem, hogy mindig négykézlábra ereszkedett, én felültem a hátára, lovagoltam rajta… Na, meg amikor a Velencei-tóban a gumimatraccal hülyéskedtünk. És arra is emlékszem, hogy soha nem láttam aput rosszkedvűnek” – tette hozzá Dorka.
A női nem nagy rajongója volt
Máté Péternek hiába mondták az orvosai, hogy lassítson, nem hallgatott rájuk. Mintha érezte volna, hogy versenyt fut az idővel – egyszerűen nem tudott megállni. Önmagáról az utolsó éveiben azt vallotta, olyan, mintha három személyiség élne a lelkében: a zenész, aki nagyon szereti a feleségét és a gyerekeit, de mellette ott volt a depresszív, csöppet sem praktikus énje is, no és a bohém művész, aki dohányzik, iszik, emellett a női nem nagy rajongója.
Ami biztos: a korabeli tévéfelvételeken mindig a kezében volt a cigaretta, mintha csak a karja meghosszabbítása volna. Máté Péter megfejthetetlen művész volt, nem csoda, hogy sorsa nemcsak életrajzi kötetet, de regényt is ihletett. Halála – noha a szívproblémái mellett sclerosis multiplexben is szenvedett – a hivatalos tájékoztatás szerint tüdőembólia miatt következett be. Egészen váratlanul.
Előtte két nappal, 1984. szeptember 7-én még fellépett Hódmezővásárhelyen, másnap Mindszenten különböző vendéglátóhelyeken. Budapesten hunyt el szeptember 9-én. A művészt a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, ahová sokezres tömeg kísérte utolsó útjára. Özvegye soha többé nem ment férjhez. Neki Máté Péter maradt az örök szerelme. Az idős hölgy néhány éve úgy nyilatkozott, éveken át képtelen volt meghallgatni férje dalait. Azokat a dalokat, amelyek kétségkívül mindannyiunkról szólnak, amelyekben az énekes, ha tragikusan fiatalon elhunyt is, örökké él.
Fotó: Fortepan/Gábor Viktor, Mti, Olajos Piroska, Archívum
