„Korábban kapcsolatfüggő voltam – meséli. – És ezt nemcsak a párkapcsolatokra, hanem a barátságokra is értem. Nekem egyszerűen mindig kellett lennem valakivel. Állandóan kerestem a társaságot ahhoz, hogy jól érezzem magam. Néhány hete, szilveszterkor azonban ez megváltozott. Miután lejátszottam két előadást, hazamentem a lakásomba, kibontottam egyedül egy üveg pezsgőt, azt iszogattam, és közben végiggondoltam az elmúlt egy évet. Engem is meglepett, ez mennyire jólesett, mint ahogyan az is, hogy az egyedüllétben kezdenek kialakulni a saját kis szertartásaim, napi rutinjaim, és ezek szintén segítik a belső békémet.
Rájöttem, hogy szükségem van az egyedüllétre is, és arra vágyom, hogy a majdani párkapcsolatomban ne essek vissza a társfüggőségbe, hanem meg tudjon maradni az autonóm lényem, amit én is szeretnék majd a másik félnek megadni.
Ez az évem a munkáról szól, sok színházi előadással, nyáron forgatásokkal és reményeim szerint sok bokszmeccsel tarkítva, de ha mindeközben megismerek valakit, aki fontossá válik, nem fogok ellenállni. Most jól vagyok, kiegyensúlyozott. Csak hozzá vagyok szokva, hogy az ördög mindig akkor kopogtat, amikor minden rendben. Vagy nem is kopogtat, hanem egyenesen rám rúgja az ajtót” – búcsúzik nevetve Bence.
Fotó: Schumy Csaba
