Gyerek- és fiatal koromban is nagyon szerettem tanulni. Akkor még leginkább az számított, hogy minél több jelesem legyen, hogy jól vizsgázzak. Aztán, ahogy múlt az idő, ez egyre kevésbé volt fontos, sokkal inkább a minél többet tudni a világról vágya hajtott és hajt ma is. Az egyetemi évek után, kilépve az iskolapadból, sok mindent tanultam. Megtanultam például „televízióul”. A könyvkiadásban is a magam sikere, kudarca tett jártasabbá. De elvégeztem mediátor- és coachképzést, amit jól használok azóta is a munkámban, de még a családomban is. Az utóbbi években pedig a digitális világban lett annyi jártasságom, hogy hasznomra legyen, és hogy jól érezzem magam benne. Tovább erősíti a tudásvágyamat, hogy kutatások sora igazolja, milyen jó hatással van a testünkre és szellemünkre, ha idős korban is megdolgoztatjuk az agyunkat.
Hadd meséljek el röviden egy történetet! A közösségi oldalon ismeretlen ismerősöm a hölgy, egyidősek vagyunk.Így kezdte a történetet Mező Gizi: „Úgy döntöttem, nincs kedvem szobanövényként folytatni az életemet.” Ez az érzés is inspirálhat valakit, végül is mindegy, hogy mi, csak ne üljünk tétlenül otthon. De folytatom. Már felnőtt unokái vannak, emellett aktív életet él, utazik, úszik, jógázik, evez, télen síel, táncol. Mégis úgy érezte, valami hiányzik az életéből. Nagyon szerette a korábbi munkáját, egy kiadóban dolgozott. Elkezdett keresgélni, milyen értelmes, hasznos tevékenységgel tölthetné ki a mindennapjait, amivel másoknak is hasznára lehet. Például vállalt önkéntes munkát több helyen is, de nem igazán érezte jól magát. És akkor jött a nagy felismerés, „hiszen imádom a virágokat! Beiratkoztam egy szakmába vágó iskolába, július 1-jén én voltam az országban az egyetlen 71 éves vizsgázó. Nagyon boldog voltam, jól sikerült! Azóta egy kis virágboltban dolgozom. Egyedül vezetem ezt a szabad szemmel alig látható kis üzletet, jó helyen vagyok.”
Végül még egy fontos megjegyzés: ha abbahagyjuk a tanulást, nem lehetünk valódi példaképei a gyermekeinknek, a fiataloknak. Ha feladjuk a világ iránti kíváncsiságunkat, a tanulás szeretetét és az intellektuálisan is aktív életmódot, akkor lemondunk az életről is, és magunkra zárjuk a világot.
Szeretettel: Judit
Endrei Judit többi írását ide kattintva tudja elolvasni.
