A cikk eredetileg 2012-ben jelent meg a Meglepetés magazinban.
A szénbányáknál dolgozott
Csaba családja salgótarjáni. Édesapja hosszú évig a kisterenyei szénbányáknál dolgozott árszakértőként. A szénbányászatban használatos gépek árát határozta meg. Hajnalban kelt, öt órakor már ment a vonata. Gyerekfejjel Csaba ezt még nem értékelte. Nem tudta, milyen nehéz fölkelni hajnalban, és áldozatot hozni az ember családjáért. Ma már ezt is ismeri!
Futballistának szánták
Károly egy Salgótarján melletti bányászfaluban, Forgácson nőtt fel. A házuk egy futballpálya közelében állt. Imádta a focit, de nem ért el benne nagyobb sikereket. „Mikor felcseperedtem, apám velem is lejárt fociedzésekre, aztán sajnos be kellett látnia, hogy én nem viszem tovább az álmát.”
„Csak a buta ember verekszik”
Károly próbálta életre szóló tanácsokkal ellátni a fiát. Az egyik ilyen mondata, ami mélyen Csabába vésődött: „Csak a buta ember verekszik.” Csaba nem is lett verekedős, csak egyszer ütött meg (vagy inkább fejelt le) valakit. Tanulópénz volt, mert bírósági ügy lett belőle…
Nem tinglitangli foglalkozás
Károly talán sokáig úgy gondolhatta, a színészet nem komoly foglalkozás. Aztán egyszer bement a Tévedések vígjátéka próbájára, végignézte, majd így szólt Csabához: „Le a kalappal, fiam! Sosem gondoltam, hogy a munkátok ilyen kőkemény.” Az édesapa akkor fogadta el végérvényesen, hogy Csabából színész lett.
Szkandereznek
Csaba két méter magas, Károly kisebb termetű, de ha találkoznak, jön a szkander, a fekvőtámasz-verseny, meg a birkózás a szőnyegen. Károly majd kicsattan az energiától! „Gyere, szorítsd meg a kezem!” – gyakran biztatja a fiát. Károly 150 fekvőtámaszt nyom naponta. Csaba nemrégiben a Magic boys című filmre személyi edzővel készült. Apja lement az edzőterembe, versenyeztek, mint a gyerekek, és Károly minden súlyt kinyomott, amit
a fia. „Őserő árad apámból, a bányász felmenők ősereje!”
Mire kérte az apja?
Mikor Csaba színész lett, édesapja egy dolgot kötött a lelkére: „Fiam, kérlek, a nevedet ne változtasd meg!” Csaba egyszer mégis megkérdezte főiskolai tanárát, Ungvári Tamást, hogy ha változtatna a nevén – bár biztosan nem fog –, ő mit javasolna. „Legyen Pék Csaba!” – mondta a tanár. Csaba ekkor érezte meg, mennyire téves már a kérdés is, hiszen ősei „vérvonalát” nagyon szépen visszaadja a Pindroch név.
Szakmát akart adni a kézébe
Károly közvetlen módon nem terelgette fiát a pályaválasztásban, de úgy vélte, jobban járna, ha valami „rendes” szakmát tanulna, például csőszerelőnek vagy autószerelőnek. Csaba több mindennel próbálkozott: egy időben beállt szakácstanulónak, nyaranta szállodaportáskodott. Aztán jött a színészet, és minden mást elsöpört!
Fotó: archív
