A cikk eredetileg 2012-ben jelent meg a Meglepetés magazinban. Akkor arról kérdeztük a színészt, hogy mit csinál másképp, vagy éppen ugyanúgy, mint édesapja, István az ő korában.
Korán kopaszodott
„Apám értelmiségi ábrázatú, velem egymagas, vékony, szikár ember volt. Korán kopaszodott, amit szerencsére nem örököltem: sok bajom van magammal, de hajam, az még most is van!”
A stresszes élet hátulütője
„Örök elmélkedő, agyaló típus volt, én is az vagyok. Idősebb korában gyomorfekélye lett, ami köztudottan nagyrészt a stressztől alakul ki. Nemrég nekem is kilyukadt a gyomrom. Be kell látni: az én pályám stresszes. Hiába rutinos az ember, a rutinnal csak még jobban izgulok. Szeretném mindig a maximumot nyújtani. Nemcsak premierek előtt, de a Heti Hetes felvétele előtt is lámpalázas vagyok.”
Érdekelte a színház
„Apám 1909-es születésű. A zsidótörvények miatt nem járhatott egyetemre, így a szülei segítségével bankfiúnak állt. Könyvelő, majd főkönyvelő lett. Száraz adatokkal, számokkal dolgozott. A háborúban munkaszolgálatos volt, a háború után munkás-színjátszó szakkörökben szavalt. Aztán megszülettem, és az élete azzal folytatódott, hogy belőlem próbált színházi embert faragni. Nemigen szerette a munkáját, ha tehette, jött velem a filmgyárba, és nézte az operatőröket meg a rendezőket, hogy dolgoznak, és a vele egykorú színészkollégáimmal dumcsizott.”
„Regényt írt rólam”
„Az apám színházzal szeretett volna foglalkozni. Végül írt egy ifjúsági regényt, ami Csata a hóban címmel meg is jelent. A Sziget utcai fiúiskola hetedikeseiről szólt, azaz rólam és a barátaimról. A regény egy számháborújáték történetét meséli el nagyon fordulatosan. Bár nem lett művész, tehetsége utat tört magának!”
Hofival cimborált
„Amikor annyi idős volt, mint most én, 64 éves, a nyugdíja mellé mellékállást kellett vállalnia, hogy legyen pénzünk. Elment a Mikroszkóp Színpadra délelőtti pénztárosnak. Halálosan unta, egy dolog szórakoztatta csak: Hofi délelőttönként ott próbált. Apám odament hozzá, és eldumálgattak. Hofi is szerette, mert jó humorú ember volt. Megbeszélték, milyen poénok lesznek a műsorban, Hofi rajta próbálta ki a vicceit, és később nagy szeretettel emlékezett az én apámra.”
„Együtt írtuk meg a paródiámat”
A „kis Kern Andrist” az 1962-es Ki mit tud?-on ismerte meg az ország. „Apám segített kitalálni, mit adjak elő, és együtt vetettük papírra a paródiám vázlatát. Aztán előadtam a családban, így teszteltem a poénokat. Arra is ő biztatott, hogy a zsűriben a nagy tiszteletnek örvendő Várkonyi Zoltánnak, mai szóhasználattal élve, játékosan „beszóljak”. Ezt sokszor ismétlik a tévében, tán tudják, miről beszélek…”
Fotó: archív
