Sztár

Életre szóló leckét tanult az édesanyjától Bódy Magdi: „A nyugdíjjárulékot fizesd be!”

Az énekesnő anyukája könyvelő volt, ha ő egyszer azt mondta, be kell fizetni, lehetett hinni neki. Kérdés, hogy most mire elég Magdi nyugdíja.

A cikk eredetileg 2014-ben jelent meg a Meglepetés magazinban. Akkor arról kérdeztük az énekesnőt, hogy mit tesz másként,  vagy éppen ugyanúgy, mint édesanyja, Klára, amikor annyi idős volt, mint ő.

„Anyám nagyon nőies nő volt. Még 60 éves korában is futottak utána a férfiak, de számára csak a párja, Józsi bácsi létezett.”

Titkárnőként dolgozott

„Anyukám titkárnőként dolgozott, és azt szerette volna, ha én is az leszek, ezért közgazdasági iskolát végeztem. Annak nem örült, hogy már gyerekként énekeltem, és a Magyar Rádió gyerekkórusának tagja voltam, később pedig a színpad lett a munkahelyem. Anyukám az éneklést nem tartotta biztos állásnak. Mai napig azt mondogatja: »Kislányom, belőled fantasztikus titkárnő lett volna.«”

Boldog asszony

„Négyéves voltam, amikor a szüleim elváltak. Apámmal ötven évig nem is találkoztam. Miután a szüleim elváltak, anyukám Józsi bácsi mellett találta meg a boldogságot – mai napig tartják a kapcsolatot. Anyukám most 87 éves. Nekem két házasságom volt. Az egyiket itthon, a másikat Kanadában kötöttem, amikor ott éltem. Jelenleg nincs társam, nem bízom a férfiakban.”

Bódy Magdi édesanyja, Klára

„Ő is picike”

„Anyukám alkatát örököltem. Ő is picike, és én is csak 146 centiméter lettem. Felnőttként is gyakran vásároltam ruhát a gyerekosztályon, de arra mindig ügyeltem, hogy elefántfej vagy cicaarc ne legyen a pulóverre nyomva.”

„Amikor a nővéremmel gyerekek voltunk, betegen otthon feküdtünk, de édesanyám nem tudott velünk lenni, dolgoznia kellett. Besétált a minisztériumba, és elmondta az illetékes embernek, hogy a lányai betegek, és muszáj napközben elérnie minket, ezért tegyék meg, hogy bevezetik hozzánk a telefont! Csodák csodája, megtörtént! Ez óriási dolognak számított, nekünk volt egyedül telefonunk Óbudán.”

Mit mondott a mama?

„Édesanyám már húszéves koromban arra intett, hogy a nyugdíjjárulékot fizessem be magam után. Akkoriban nagyon távolinak tűnt ez a dolog, és bohém művészként nem is értettem, hogy miért kell nekem ennyire előrelátónak lennem. De anyám szinte hónapról hónapra rákérdezett: »Kislányom, a nyugdíjjárulékot befizetted?« Én tartottam magam anyám intelméhez, de az már más kérdés, hogy manapság mire elég az ember nyugdíja…”

„Mindketten imádjuk a kutyákat. Anyukámnak mindig volt kutyája. Amikor gyerek voltam, egy pulink volt, most egy máltai selyemkutya, Lilike gazdája vagyok.”

Fotó: archív